El sem hiszem, hogy vĂ©ge lett..konkrĂ©tan kĂ©t hĂłnapot kaptam arra, hogy Ă©lvezzem a tĂĄrsasĂĄgod, hogy foghassam a kezed, hogy megcsĂłkoljalak. KĂ©t hĂłnap rettenetesen kevĂ©s idĆ mĂ©gis ez idĆ alatt olyannyira hozzĂĄm nĆttĂ©l, hogy prĂłbĂĄltalak elfelejteni, de nem ment. Azt hittem beleszerettem valakibe de valĂłjĂĄban csak tĂ©ged prĂłbĂĄltalak megtalĂĄlni benne Ă©s szomorĂșan konstatĂĄltam, hogy hihetetlenĂŒl messze ĂĄll tĆled. Ăs ez nem az Ć hibĂĄja..nagyon aranyos srĂĄc Ă©s megĂ©rdemli a boldogsĂĄgot. AhĂĄnyszor elveszek a gondolataimba arra leszek figyelmes, hogy Ăgy vagy Ășgy de mindig nĂĄlad lyukadok ki. Bevillannak kĂ©pek miközben lefogod a kezeim Ă©s dominĂĄlsz felettem vagy ahogy egymĂĄs szemĂ©be elveszve Ă©nekeljĂŒk a Mudfield Hold cĂmƱ szĂĄmĂĄt..Nem tudom mikor lesz az a pillanat amikor mĂĄr Ășgy gondolok vissza rĂĄd, hogy közben nem kezd el hevesebben verni a szĂvem Ă©s nem folynak a könnyeim. A legszomorĂșbb az egĂ©szben, hogy szerintem te annak ellenĂ©re, hogy mennyire bizonygattad az ellentĂ©tĂ©t, olyan hamar elfelejtettĂ©l, hogy csoda ha mĂ©g emlĂ©kszel a szemem szĂnĂ©re. Annak ellenĂ©re, hogy mennyire prĂłbĂĄltad velem elhitetni, hogy te majd meg fogsz vĂĄltozni Ă©s vissza fogsz jönni hozzĂĄm, hogy leĂŒljĂŒnk beszĂ©lgetni mĂ©g valĂłszĂnƱleg a szĂŒlinapom se volt az eszedben. MĂ©g mindig megvan a tĆled kapott tablĂł, te pedig hĂĄrmat is elvettĂ©l tĆlem de Ășgy Ă©rzem az mĂĄr rĂ©gen ki lett dobva. Nem akarom, hogy vissza gyere hiĂĄba hiĂĄnyzol annyira, hogy minden pillanatban mikor rĂĄd gondolok meghasad a szĂvem. Nem akarom, mert nem leszek kĂ©pes vĂ©gignĂ©zni ahogy megalĂĄzol engem a nĆi barĂĄtaiddal valĂł barĂĄtsĂĄgoddal miközben te azt se tudod, hogy ez nem normĂĄlis. Ăn csak szeretnĂ©lek vĂ©gre elfelejteni..örökre Ă©s szeretnĂ©m, ha jönne valaki akiben megvoltak azok amiket Ă©rtĂ©keltem benned, de hiĂĄnyzik az ami bĂĄr benned se lett volna.
















