JógaésFlow

A minap valaki megkérdezte tőlem, hogy fegyelmezett vagyok e? Ez elgondolkodtatott, mit is jelent a fegyelem, hogyan nyilvánul meg, miként hat a gondolatainkra, szokásainkra, hogyan alakítja személyiségünket, miért van - vagy épp nincs rá szükség?

A jóga a harcos ember útja, és a kitartó harchoz sokszor nélkülözhetetlen a fegyelem létrehozása. Ez a harc néhol fájdalmas és nehéz (fizikai és mentális szinten is), mégis a harc következtében edződik meg a jellem. A fegyelem oly sokféleképpen lehet jelen az életünkben, és mint minden mást ezt is jó megtapasztalni, feltérképezni, megismerni.

Létezik a jóga terminológiájában egy szanszkrit szó/kifejezés: "tapasz". Ez a tapasz minden mozgatóerő alapja, minden elszántság belső tűze, az akarat magva, a kitartás mankója, a mennydörgés a viharban, a fegyelem és az elhatározás legbelsőbb magja. A tapasz egyszerre a hő, tűz, erőfeszítés, az ismétlődő cselekvés motorja, a koncentráció maga.

Tapasz nélkül nincs fejlődés, e nélkül nem gyakorolsz kitartóan. Tapasz nélkül nem létezik határozott cél, nem jön létre a következő lépés ennek a célnak az érdekében. A tapasz maga az az erő, amely elsegít valami felé. Ez a tapasz hajt minden fegyelmet. A tapasz hője megtisztít és át is segít a nehézségeken, egy kicsit mindig meghaladva önmagunkat. Ez a jóga útja.

"A hatha jóga uralom a test felett" és az uralom nem jöhet létre koncentrált fegyelem nélkül. A fegyelem nemléte: a szétszórtság, a csapongás, a sodródás, néha a könnyedség megélése.. de erről majd később.

A jóga útján a fegyelmet eleinte a fizikai gyakorlás során kezdjük elsajátítani. Ha már voltál jóga órán megtapasztalhattad, hogy bizony egy - egy ászana kitartásához fegyelemre, és koncentrációra van szükség. A kettő együtt jár, kéz a kézben, ez a Te legfőbb segítőd. Fegyelmezni kell a lábat hogy úgy áljon ahogy, fegyelmezni kell az elmét, hogy összpontosított és tudatosan irányított legyen. Fegyelmezni kell a személyiséget, hogy ne add fel ha nehézséggel találkozol és akkor is fegyelemre van szükség, amikor épp elragadtatnád magad, a siker örömében. Fegyelem kell ahhoz is, hogy elmenj egy jógaórára, a mindennapi gyakorláshoz, az olyan dolgok megtételéhez, amihez nincs kedved de tudod hogy jó neked, vagy meg kellene tenni.

A fegyelem következő szintje a nem bevonódás. Nem vonódom be abba, ami éppen történik egyszerűen csak megtanulok jelen lenni és tapasztalni. Figyelni a jelen pillanatot bevonódás (minősítés) nélkül. Nem gyártok teoriákat, nem gondolkozom el azon mit is jelenthez mindez? Nem reagálni tanulok. Majd a fegyelem megjelenik akkor is, amikor elhatározod, hogy leülsz és mozdulatlanná válsz. Elhatározod (valamilyen cél érdekében), hogy minden ami felbukkan az minősítés nélkül van jelen. Felmerül és tovaszáll.. ehhez komoly fegyelemre van szükség fizikai és mentális szinten is. Elkerülhetetlen tehát hogy elsajátítsuk a fegyelmet valamilyen cél érdekében. Lehet ez a fejlődésünk, a csendesség kialakítása, vagy egyszerűen csak egy elhatározás véghezvitele. Ez a fegyelem azt súgja, hogy ne hallgass arra a belső hangra, ami azt mondja: nem vagy elég, nem vagy elég bátor, nem vagy képes rá, hogy majd inkább máskor, úgysem sikerül. Ennek a fegyelemnek a tudatos megélése hoz létre új szokásokat (hiszen újra és újra nekifogsz, ezzel tisztítva meg a személyiségedet a régi és hátráltató szokásoktól), átsegít a nehéz napokon és segít nem feladni.

Viszont van a fegyelemnek másik oldala is. A túlzás: túlzottan akarni, túlzásokba esni, túlzott önfegyelmet gyakorolni, ragaszkodni valamihez, ami esetleg már nem szolgálja a fejlődésünket. A fegyelem is kényelemmé tud válni, a megrögzöttség hosszú tévutakra tud vinni. Ha folyton fegyelmezett vagy, nyitottnak kell lenned és ébernek! Megeshet, hogy a fegyelem folyamatos megléte pont torzítani fog és bár eléred célodat, elmehetsz olyan dolgok mellett, amelyek a fegyelem nélkül léteznek igazán. Ilyen a szenvedély, az önátadás, a belefeletkezés, a spontaneitás, a tánc, a szaladás az ismeretlenbe, az ellazulás, a kiengedés, a megismerés egy más formája.

A legőszintébb és legnagyobb ajándék amit valaha is kaptam (és kapok) a jógától az önmagam megismerése. Felbecsülhetetlen érték ez minden máshoz képest. Fájdalmas és mély út, telis tele boldogság kövekkel, csillogó és szikrázó élményekkel, elbukással és gödrökkel, szivárvánnyal és mennydörgéssel. Maga az élet, és benne én magam.

Számomra az egyik legizgalmasabb dolog a jógában mindig is a kettőség volt. Hogyan vezet el a kettősség tapasztalata az egységhez. Miként válik az ellentét eggyé, hogyan segíti és egészíti ki - támogatja egymást két teljesen különbőző, mégis egy helyről kiinduló - és azt gondolom -, ugyanoda is visszaérkező dolog.

Mit jelent ez a valóságban? Nézzünk csak meg egy ászanát. Az első amit megtanulunk, hogy rendelkeznem kell azokkal a képességekkel, amelyek az adott ászana felvételéhez szükségesek. Erő, kitartás, izom. Majd rendelkeznem kell azokkal a készségekkel, hogy hogyan dolgozom ezzel az erővel, miként feszítem meg vagy éppen lazítom el az adott területet. És itt már meg is jelenik az első kettősség, ellazítás és megfeszítés. Valamelyik izom ellazul, a másik pedig megfeszül, és e kettő hatására kialakul egy konstelláció, egy együttállás, maga az ászana. Persze ennél egy kicsit bonyolultabb, de ez már jól megmutatja miként jelenik meg két teljesen különböző aktivitás egy cselekvésen belül. Hogyan lesz a kettőből egy.

Továbbgondolva mindezt, az erő és az ellazulás két pólusa megjelenik az ászanák kitartásában is. Hiszen ahhoz, hogy fenn tudjam tartani az adott helyzetet továbbra is erőre és kitartásra van szükségem. Mégis ez a kitartás nem történhet egy görcsös akarásból, túlzott erőlködésből. Fogakat összeszorítva, csak azért is megcsinálom hozzáállásból. Ahogyan az életben sem igyekszünk a dolgainkat "csak azért is" megfontolásból tenni. Meg kell tanulnom felismerni és elengedni az ilyen fajta erőlködést és helyette - ahogy az izmokban létrehozzuk az ellazulást, úgy az erőlködésnek is feszültségtől mentesnek, de célravezetőnek kell lennie. Megjelenik a könnyedség. Hogyan lehetek egyszerre erős és könnyed is?

Ha már itt tartunk, nézzük meg a légzést. Végtelenségig lehetne írni arról, miként kapcsolódik a légzés a tudatállapotunkhoz, és miként tudjuk azt befolyásolni akaratlanul vagy épp akaratosan. A légzésben pont ez a csodálatos, hogy egyszerre történik akaratunktól függetlenül, viszont akaratunktól függően irányítani is tudjuk azt. És ismét egy kettősség, amely életben tart, feltölt és ellazít. Működteti a szervezetünket, hatással van a közérzetünkre, gondolatainkra, a születéssel keződik és a halállal ér véget. Egy belégzés és egy kilégzés, ellentétei egymásnak mégsem léteznek egymás nélkül.

Nézzük meg a dinamika és a statika különbségét. A dinamika a folytonosságra épül, a lüktetésre, szívdobbanásra, az egy - kettőre. Míg a statika leginkább a bennemaradásra, az elmélyülésre, az időre és mélyebb megismerésre. Egy jógaórán mindkettőbül jut bőven, megjelenhet a dinamikus és statikus gyakorlás is, ezzel megtapasztalva azok különbségeit és hasonlóságát. Ahogy az életben is jelen van az alvás és felébredés, a cselekvés és passzivitás, a bánat és az öröm, az állandóság és a változás. Mindez része életünknek, éljük és tapasztaljuk is őket.

A dinamikus gyakorlás, és a hozzám olyan közel álló "vinyasa flow" stílus is hordozza ennek a kettősségnek a jegyeit. Vegyük csak a vinyasa - szóösszetételt. A "vi" jelenti általánosságban a tudatosságot, egyfajta hozzáállás, míg a "nyasa" egy sorrendiségre utal, egy folyamatra, egymásutániságra. Így jön létre a kettőből egy tudatos egymásutániság, egymás után helyezés. Ha ehhez még hozzáveszük a flow elméletét, amely arra az állapotra utal, amikor teljesen elmélyülsz (elmerülsz) abba a cselekvésben, amit éppen végzel (szinte részévé válsz), akkor megint feltehetjük a kérdést, hogyan lehetek egyszerre tudatos és önfeledt?

Lenyűgöző számomra ennek a kettőnek a kapcsolata. És a jóga többek között pont erre is tanít meg, melyek lényed és létezésed pólusai, határai és mit jelent e kettőség felismerése, megélése és egyesítése. Hogyan születik meg a kettősségből az egység élménye.

Ezeket a kettőségeket folytonosan hordozzuk magunkban, meg-megnyilvánul életünkben akár a jóga gyakorlásában is. Ahogy jelen van egy nyújtózásban (hiszen a nyújtózáshoz mindig két pont kell: egy kiindulás és egy írány amerre nyújtózunk), úgy megjelenik kapcsolatainkban, munkánkban, anyagi vagy érzelmi világunkban is. Jelen van a hónapokban (a nyár és a tél váltakozása) - hideg és meleg ellentéte -, a férfi és nő egysége és különbsége, a fiatal és időskor tapasztalata.

Megjelenik a mindennapok megélésében, érzelmi vagy racionális döntéshozatalainkban, a gyakorlásunk intenzitásában, hangulatunk-kedvünk válatkozásában.

Mi magunk mégis mindig az egységre, a "tökéletességre" törekszünk, azt halljuk "legyünk egyensúlyban". De miként létezhet az egyensúly két véglet - két végpont nélkül? Akárcsak a mérleg, életünk - és benne tetteink, érzelmeink, gondolataink - néha hol egyik, hol pedig a másik írányba billennek el. Akár lépteink, vagy lélegzetünk, szívdobbanásunk. Sosem nyugszik vagy épp csak cselekszik valaki… szerintem pont ez jelenti az egyensúlyt-egységet, megtapasztalni, megélni mindkét írányt.

Ebből az elgondolásból született meg a Nap és a Hold workshop, ahol a Nap - és a Holdüdvözlet sorozatain keresztül nézzük meg mindezt, csupa gyakorlati tanáccsal, kiemelve az otthoni gyakorlás lehetőségét!

Ez a programsorozat a meditáció, a belső csendesség világába vezet be három különálló (egymásra épülő, de külön is látogatható) 6 alkalmas tanfolyammal.

A meditáció az elme lecsendesítésének folyamata. Ez a csendesség állandóan jelen van bennünk, nem kell megvennünk, kikölcsönöznünk vagy éppen felvennünk akárcsak egy ruhát. Nem szükséges hozzá bonyolult testhelyzet, speciális időpont vagy felszerelés. Csupán egy kitartó elhatározásra van szükségünk. A meditáció rendszeres gyakorlásával mindez felismerhető. Ennek tapasztalata elvezet minket egy békésebb, elfogadóbb és öszintébb belső és külső világ felé. A programsorozat utolsó szakaszában a meditációs gyakorlatokkal foglalkozunk. Utolsó, bár talán a leglényegsebb, mert minden más (eddigi) gyakorlat erre az útra készít fel. A gyakorlatok között alkatunkhoz mérten megtalálhatjuk a számunkra leghatékonyabbat. A tanfolyamon fogalkozunk a testhelyzet helyes kialakításával, a meditáció elméleti részével és az előkészítő gyakorlatok fontosságával.

Mit jelent a koncentráció?

Olyan tudatállapotot, amelyben a figyelmünket egyetlen dologra irányítjuk. Minden mást engedünk elhalkulni, és tudatosan kizárjuk a figyelmünk fókuszából. A koncentrációnak különböző mélységei lehetnek. Figyelmünk folyamatosan a fókuszáltság valamilyen fokán van - ingerek, hangok, fények, benyomások milliói érnek minket állandóan. Lehet ez akár olyan apró, nem igazán tudatosuló behatás is, mint például a ruha érintése a bőrünkön, a hőmérséklet finom változása, a távoli hangok és zörejek, vagy bármi más, amit érzékszerveinkkel képesek vagyunk befogadni. Milliónyi kisebb és nagyobb, figyelmünket kevésbé vagy jobban lekötő (gondolatindító, fizikai vagy érzelmi reakciókat kiváltó) hatás ér minket minden másodpercben.

Ezeket nem vagyunk képesek - és a mindennapokban nincs is szükségünk mind-mind egyszerre - tudatosan megélni. Figyelmünk általában arra korlátozódik, amire éppen irányítjuk. Elemi ösztönünk például a túlélés: „Figyelem az autókat és nem rohanok át az úton csak úgy.” Figyeljük a tévét, olvasunk, vagy beszélgetünk valakivel. Még olyan apró dolgokhoz is szükségünk van a koncentrációra, ami már szinte mindennapi rutinná vált: bekötjük a cipőfűzőt, megkenjük vajjal a kenyeret, felhúzzuk a ruhánkon a cipzárt, stb.

De vannak olyan helyzetek is az életben, amelyekben több figyelemre és erősebb koncentrációra van szükségünk. Ilyenek lehetnek például a vizsgák, vagy a krízishelyzetek, amelyek igazán próbára tesznek minket. Ezekben az állapotokban a figyelmünk még inkább beszűkül, és szinte csak arra az egyetlen ingerre korlátozódik, amely a tevékenységünk elvégzéséhez szükséges - teljesen elmerülünk abban, amit éppen végzünk.

Ez megtörténhet spontán is. Biztos előfordult már veled is, hogy szinte teljesen elhalkult a világ egy pillanatra, annyira elmerültél valamiben, és részese lettél annak a folyamatnak, amit éppen csináltál vagy átéltél. Az ilyen szituációk tökéletesen megmutatják, hogy minél inkább képes vagy egyetlen dologra koncentrálni a figyelmedet, annál jobban részesévé tudsz válni az adott cselekvésnek vagy a jelen pillanatnak.

A koncentrációnak ez a foka kellő gyakorlással megtanulható. Mindehhez több eszköz is a rendelkezésünkre áll a jóga rendszerén belül: például az ászanák gyakorlása. Ha már voltál jógaórán, akkor biztos hallottál olyan instrukciót, hogy figyeld meg a légzésed, vagy hangold össze a légzést a mozgásoddal, esetleg figyeld meg egy adott testrész érzeteit-változásait, vagy akár a gyakorlat végrehajtása közben adott pontra nézz. Találkozhattál már olyan ászanákkal is, amelyek az egyensúllyal dolgoznak, vagy éppen ellentétes kar-láb mozgásokat kellett végezni. Ezek a gyakorlatok segítenek kifejleszteni a kellő tudatosságot és koncentrációt. Megtanítanak arra, hogy a figyelmedet hogyan irányítsd egy vagy akár több pontra anélkül, hogy túlságosan feszültté válnál.

Továbbhaladva az ászanáktól, a koncentráció fejlesztésének kiváló eszközei még a különböző légzőgyakorlatok és meditációs technikák. Ezekhez is koncentrációra van szükségünk, méghozzá igen elmélyült formában. Ez az elmélyült figyelem kihat a tudati állapotunkra is, és létrejön egy módosult tudatállapot, amelyet nem külső eszközökkel (például alkohol vagy extrém helyzetek kipróbálásával) értünk el, hanem figyelmünket mi magunk irányítottuk, tudatosan szűkítettük egyetlen ingerre. Ez a tudatállapot annyira elmélyült is lehet, hogy szinte úgy is érezzük: mi magunk vagyunk figyelmünk tárgya (ez lehet a légzés, egy bizonyos érzet figyelése, vagy bármi más, ami a koncentrációnk tárgya).

Mivel ilyenkor semmi más ingerre nem figyelünk, az addig szokásos tapasztalatok is kikerülnek a tudatosságunk köréből. Amikor a figyelmünk ilyen mélyen elmerül abban, amire irányul, megszűnik a kapcsolat a külvilággal, nem érzékeljük testhelyzetünket, nem halljuk a kutya ugatását, nem érezzük azt, hogy éhesek vagy szomorúak vagyunk. Ebben a tudatállapotban az elménk elcsendesedik, és megszűnnek a belső folyamatok-párbeszédek és emlékek is. Elcsendesednek azok az ingerek, amelyek eddig értek minket, hiszen az egyetlen tapasztalat, amire figyelünk, az a koncentrációnk tárgya.

Elménk úgy működik, hogy a rendelkezésünkre álló benyomásokból és emlékekből hozza létre az én-képzetünket, azt az „én”-t, amitől annak érezzük magunkat, akik vagyunk. Mivel figyelmünk középpontjában koncentrációnk tárgya kerül (és minden más kizáródik), elménk ebből fogja létrehozni az én-érzetét. Így jöhet létre egy azonosságélmény figyelmünk tárgyával. Ezt nevezzük Ékagrata állapotnak, ami a koncentrációnak egy igan magas foka.

Létezik még a figyelemnek egy olyan megengedő, gyengéd formája is, ami pont az ellenkezője az előbb leírt kizáró jellegű folyamatnak. Ebben az állapotban a figyelmünket nem egyetlen pontra (érzetre, légzésre, külső pontra) irányítjuk, hanem kitárjuk azt a minket érő összes tapasztalatra. Ezt nevezzük kontemplációnak, amely a békés szemlélődés gyakorlata.

Mindkét esetben szükség van koncentrációra, de kellő nyitottsággal is rendelkeznünk kell a történések elfogadásához. A koncentrációnak ez a két különböző irányú gyakorlása elvezet minket a meditációs állapotba. "A koncentráció kapu a meditációhoz."

De nem kell ilyen messzire mennünk, hétköznapi életünk során is segítségünkre lehet, ha összeszedettek, koncentráltak vagyunk, vagy éppen belső csendességünkből figyeljük a körülöttünk (vagy bennünk) folyó történéseket.

A január 8-án induló Bevezetés a meditációba tanfolyam következő része a koncentráció fejlesztése, amelyen mélyebben megismerkedhetsz néhány koncentrációt fejlesztő (fizikai és mentális) gyakorlattal. A tanfolyamon kiemelt szerepet kapnak emellett a különböző légzőgyakorlatok és mélyrelaxációk is.

Egy új év kezdete mindig magában hordozza a lehetőséget az újrakezdésre. Ilyenkor tiszta lappal indulhatunk, a január sokak számára a fogadalmak és az elhatározások ideje.

"Elhatározom, hogy jobb leszek, egészségesebb és higgadtabb. Hogy tenni fogok magamért és másokért. Januártól nem iszom, dohányzom, lefogyok és munkahelyet váltok. Hű leszek önmagamhoz és másokhoz. Eljárok úszni, megmászom ezt a hegyet, tanulok….." ugye ismerős? Minden gondolatunk energia, minden cselekedetünk magában hordozza ezt az energiát, és tetteink következményei is újabb energiahullámokat hoznak létre. Idén használd ezt az erős, teremtő energiát arra, hogy megismerd és elérd kitűzött céljaidat! - A workshop során dolgozunk majd fizikai szinten: az ászanákkal ébresztjük, tisztítjuk és ellazítjuk a test különböző területeit - hogy elhatározásunk erős és tiszta legyen, kioldódjanak a fizikai szinten létrejött hátráltató tényezők. - Energetikai szinten tudatosítjuk az ászanák finomabb hatásait, megfigyeljük, mire is van szükségünk igazából. Tisztítjuk, pihentetjük és kiegyensúlyozzuk a testet és elmét. - Végül mentális szinten is dolgozunk majd egy hosszabb, ősi technikával: megrázzuk-leporoljuk magunkról a külső, felénk irányuló elvárások terhét. Megvizsgáljuk, mi van bennünk legbelül, melyek lényünk igazi, mélyről jövő, valós céljai és motivációi. A workshopon egy olyan technikát fogunk használni, amely hosszú távon képes támogatni terveid megvalósulását. Kialakítunk egy célrendszert, amellyel tudatosan indulhatsz el az új év kezdetén, és nagyobb betekintést nyerhetsz a céljaid mögöttes tartalmába. Felismerések, önismeret, célok és jóga – könnyed, frissítő, áramló formában.

Időpont: 2018.01.13. 14.00 - 17.00

Ahogy behunyt szemmel állok, érzem a talajt a talpam alatt, érzem a pontokat, ahol a két lábfejem találkozik, összeér és egységet alkot. A bal átfolyik a jobba és a jobból bal lesz. Kapcsolat van minden között. Együtt a két sarkam, a nagylábujjak, emelem a külső talpélt, emelek felfelé valami láthatatlan belső erőt, elmerülök a részletekben. Minden apró mozzanat készül valamire. Olyan ez, mint egy mese. 

Felmerülhet a kérdés, hogy kinek szól egy középhaladó tanfolyam? Hol van a határ kezdő és haladó között, illetve “jöhetek én már erre”?Sokakban látom a kétséget, vagy éppen a túl elhamarkodott bizakodást a haladó gyakorlással kapcsolatban. Nem gondolom, hogy valaki attól válik igazán haladóvá, hogy sokkal bonyolultabb vagy fizikailag nehezebb ászanákat képes kivitelezni. Szerintem lehet egy ászana erős és felépített, nyakatekert, filterezhetünk-fotózhatunk-postolhatunk, számomra mégis a gyakorlás haladó minősége sokkal inkább belül található. 

A megélés tapasztalatán, a tudatosság kialakításán, az elfogadáson, a szándék kifejeződésén és mindezek összhangján, az oda vezető úton. Mindegy, hogy egy alkartámaszos fordított testhelyzet vagy "csupán" egy nyújtózásról van szó. Szerintem mindkettő ugyanonnan indul és ugyanúgy épül fel, belülről. A létrehozott figyelem és megélés az, ami haladóvá teszi, nem a testhelyzet.

Persze természetes és elkerülhetetlen is a biztonságos gyakorlás érdekében, hogy a haladóbb ászanák felvételéhez kialakítsuk a megfelelő felkészültséget. Fizikai szinten ez leginkább az erősítést és nyújtást-nyitottságot jelenti, míg mentális szinten a megfelelő hozzáállást. Ezért nagyon fontos az alapok elsajátítása: a légzés-, és testtudatosság és az alap ászanák ismerete és rendszeres gyakorlása ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Ez valamennyire már meg is határozza kinek szól egy kezdő és kinek a középhaladó tanfolyam.

A megfelelő hozzáállás felétetelezi azt a tudást is, hogy ismerjük aktuális fizikai és mentális állapotunkat. A gyakorlás mélyülésével egyre inkább kialakul valamiféle belső tudatosság, íránymutatás, amelyre ha megtanulsz hallgatni saját magad vezető-haladóbb tanárává válhatsz (persze ezt is, mint minden mást kellő felülbírálással kell kezelni, mert könnyen átbillenhetünk a túlságosan elfogadó vagy egot erősítő gyakorlás felé). Idővel nem az lesz a központi cél egy órán vagy az otthoni gyakorlásnál, hogy minden áron: "csak azért is" létrejöhessen a kívánt cél. Idővel megtanulod felismerni a határokat és ami talán ennél is fontosabb megtanulsz együttélni és kiteljesedni azokkal. Kihívásként, motivációként tekinteni rájuk de elfogadóan (jusson eszünkbe az ahimsa, a nemártás elve itt is érvényes, sőt!).

Legtöbbször a külsőségekre alapozva, fizikai szinten ítéljük meg azt, ki a haladó és ki nem. Miközben a haladás pont belül történik, fejben dől el az a szándék is, hogy minden nap gyakorolj. Ahogy én tapasztalom, a fejlődés tényleg belülről indul el és bár fizikailag egyre látványosabb kihivások elé állítjuk magunkat (saját magunkhoz mérve), a megélés és hozzáállás tapasztalata az ami igazán előrevisz, nem a fizikai erőkifejtés.

Sokszor keressük a stabilitásunkat, gyengének, elhagyottnak érezzük magunkat. Évszakváltáskor ezek az érzések felerősödhetnek, leginkább a nyárról - ősszre való átlépésben. Az addig kitárulkozó-forró minőségek egyre inkább alábbhagynak és elkezdnük értékelni, összegezni, befeléfordulni úgy, ahogy azt a természet is teszi. Ezek az időszakok néha elbizonytalaníthatnak, pedig több lehetőségünk is van arra, hogy a stabilitásunkat megerősítsük és tudatosítsuk. Erre az egyik legjobb módszer, ha minél többet tartózkodsz a természetben.

Ha legközelebb úgy érzed, túlságosan felpörögtek a dolgok körülötted, vagy egyszerűen csak jól esne egy kicsit lazítani, menj ki a természetbe, sétálj! Indulj el, mintha csak céltalanul tartanál valahová, csak menj, de ne siess! Válassz egy olyan tempót, amely harmonizál a légzéseddel, de nem megeröltető. Próbáld elengedni a napi, rutinszerű gondolatokat és nyisd ki a szemed. 

Nézd meg, fogadd be mindazt, ami körülvesz, de próbálj meg nem leragadni, elgondolkozni egynél sem. Eleinte csak figyeld meg a környezeted, mintha csak egy képet néznél. Engedd, hogy a téged körülvevő dolgok egyre inkább benyomásokká váljanak minden minősítés nélkül. 

A téged körülvevő világból finom haladj befelé. Kezd el megfigyelni a levegő érintését az arcodon, a hőmérsékletét. Majd, figyeld meg az illatokat, milyen illatok vesznek körül utad során? Majd engedd tovább kinyílni a környezeted és halld meg a hangokat! Az egészen pici és felismerhetetlen zörejeket is! De ne gondolkozz el azon mi lehet a forrása! Csak haladj tovább. 

Figyeld meg a hangokat, amelyek a lépéseid ritmusára jönnek létre, figyled meg a lépéseid súlyát, hosszát, határait. Figyeld meg, hallod-e légzésedet, és ha felgyorsultál volna, picit lassíts. Csendesen, kényelmes tempóban sétálj. Majd vidd a figyelmed a két orrnyíláshoz és pár pillanatig szemléld a levegő áramlását ezen a területen. Milyen a belégzés ritmusa, hőmérséklete és milyen a kilégzésé? Van-e szünet a kettő között, vagy folyamatos a légzésed? Ha jólesik, állj meg egy kicsit. Párszor mélyen lélegezz be egészen a medencéd legaljáig (a gát környékére), és a belégzésel együtt érezd ahogy ez a beáramló levegő egyre inkább feltölt, kiegészít és stabilabbá tesz. Érezd a föld, a fák, a levegő illatát, amint azok biztonsággal körbevesznek. Majd a következő kilégzéssel egyszerűen csak lazíts, és engedd elnyúlni a kilégzéseket. Minden kilégzéssel lélegezz ki magadból minden kimerültséget, ürességet, bizonytalanságot és éld is át, amint ezek az érzések szinte távoznak a talpaidon keresztül és helyüket átveszi a biztonságot nyújtó stabilitás. Mintha minden belégzéssel töltekeznél és a kilégzések egyre csak mélyítenének, erős és biztonságot nyújtó gyökereket eresztenének a talajba. Könnyen vizualizálhatod is ezt a gyakorlatot, amint ott állsz. Engedd kibontakozni a színeket-formákat, lássd és érezd is magad, amint a légzés finom hullámai átjárnak és Te egyre stabilabbá és teljesebbé válsz a gyakorlat hatására. A lényeg, hogy mindezt át is éld. 

A belégzésekkel mindig töltekezz, a kilégzésekkel pedig törekedej a biztonság érzetére, amin a talajon álsz. Pár légzésig végezd el ezt az egyszerű gyakorlatot, majd finoman engedd el és ahogy belementél, úgy fokozatosan és lassan gyere ki belőle. 

Fontos, hogy mindazt amit eddig tudatosítottál tovább is vidd a következő lépéssel. Ha a szemed be volt csukva, akkor lassan - pislogva nyisd ki. Figyeld meg a légzésed finom mozgását, a levegő illatát, a külvilág színeit és formáit. Majd lassan indulj el újra. A következő lépéstől egyszerre érezd a ruha érintését a bőrödön, a levegő külső hőmérsékletét, a körülötted lévő hangokat, lépteid súlyát-ritmusát, az illatokat, a fényeket és formákat. Mindent, ami csak körülvesz, egyszerre érezd és tudatosítsd.Majd egy kilégzéssel engedd el mindezt és csak sétálj tovább, csendesen, könnyedén, amerre az utad visz érezve a talajt a lábaid alatt és biztos helyed a világban, amely körülvesz.