#jogaesflow

Mit jelent ez?

Először is érdemes röviden tisztázni a legáltalánosabb fizikai aspektusait a légzésnek: belégzés - kilégzés. Mindkét légzésfázis magától történő, akaratunktól független és egy időben akaratunkkal befolyásolható funkció. A belégzéssel oxigént veszünk magunkhoz, a kilégzéssel szén-dioxidot adunk le. A légzést négy fázisra szoktuk bontani: Belégzés (puraka) / Szünet (kumbaka) / Kilégzés (récsaka) / Szünet (szunjaka). Ezek általános időtartama a nyugalmi állapotban történő légzésnél a következőképpen alakulnak: belégzés 1 egység / szünet (lehet minimális egységnyi szünet) / kilégzés 1,5 / szünet 0,5.

A légzés fázisainak különböző irányokba történő eltolásával nagyszerűen befolyásolható a vegetatív idegrendszer. A belégzéshez a szimpatikus idegi tónus fokozódása társul (harcolj vagy menetkülj, készenléti állapot), míg a kilégzésnél a paraszimpatikus idegi tónus tartozik (pihenj, lazíts, minden rendben). A jógában a különböző légzőgyakorlatok és néhány pránajáma* technika is ezzekkel az arányokkal dolgozik (pl. váltott orrlyukas légzés, anuloma-viloma, "Ha" légzés, Nap-légzés … stb).

*Fontos megjegyezni, hogy a légzőgyakorlatok és a pránajáma technikák nem összekeverendőek! A légzőgyakorlatokat nevezhetjük a pránajáma ászanáinak és durva fizikai gyakorlatnak minősülnek (bár energetikai változásokat is létrehoznak), míg a pránajáma technikák már egy sokkal finomabb energetikai szinten történnek, ahol tudatosan irányítjuk az energetikai változásokat. Sok légzőgyakorlat párnajáma is, de nem minden pránajáma légzőgyakorlat.

Visszatérve a kiindulóponthoz, nézzünk egy picit mindezek mögé. Mit jelent lélegzés a fiziológiás szerepén túl? A jóga gyakorlás során a durvától (fizikai) haladunk a finomabb rétegek felé.

"Engedd a légzést szabadon áramolni!" - Jógaórára lefordítva mit jelent ez?

A légzés könnyed áramlása a fejlődés egyik kulcsa, a figyelem vezetésenek fő alkotóeleme, önmagad esszenciája. Ez finom esszencia néha felületes, néha pedig simogatóan lágy, vagy éppen minőség nélküli. Megfigyelni a légzésünket azt jelenti, hogy megfigyeljük önmagunkat. Csak figyelünk, nem avatkozunk be, nem minősítünk, egyszerűen csak megfigyeljük mi történik éppen a jelen pillanatban. A fejlődés egyik alap pillére, hogy meg tudjuk figyelni légzésünket, úgy hogy annak menetébe (gyorsaságába-lassúságába, akadozottságába-folyékonyságába) nem avatkozunk be! Engedjük folyékonyan áramlani.

"A légzés maga a lélek, sokan boncolgatták ezt már (lélek - lélek-zés kapcsolata. Latinul lélegezni spirare, a szellem pedig spiritus. Az inspiráció szó nem jelent mást, mint belehel, azaz szorosan összekapcsolódik a belégzéssel, a befogadással)." Így ebben az értelmezésben tekinthetünk a légzésre egy olyan fiziológiás folyamatként is, amelyhez jellemző mentális tartalmak társulnak. Mit jelent mindez átvitt értelemben, a finomabb szinteken?

„A légzés az a köldökzsinór, amelyen át az élet folyik belénk.” R.Dahlke

Ezen a képzeletbeli köldökzsinóron állandóan befogadunk és elengedünk. Lételemünk az áramlás, amely nélkül nem igazán jöhetne létre maga az élet sem. Lélegzetünk áramlása megmutatja miként vagyunk jelen életünkben, tükrözi belső folyamatainkat és hogy hogyan éljük meg a történéseket, miként viszonyulunk saját magunkhoz és a körülöttünk lévő világhoz. Belégzés - kilégzés, igen egyszerű. Mégis lehetnek olyan élethelyzetek/alkalmak, ahol ez az áramlás meg-meg akad, esetleg hosszabb, vagy apróbb szünetekkel jár. A szünetek jelenléte a légzésben (és az életben is), valamilyen szintű visszatartásra, megakadásra, ragaszkodásra, vagy passzívitásra utal.

Ha túlságosan ragaszkodunk a belégzéshez (nem merünk, akarunk elengedni) nem lesz mit befogadnunk, nem teremtünk helyet az elengedés általi kilégzéssel. Esetleg tartogatunk valamit, amit már rég ki kellett volna lélegeznünk magunkból. Ha a kilégzés áramlatát nyújtjuk el hosszan, talán azt mutatja nem akarunk/tudunk befogadni, vagy pont az elengedés folyamatát támogatjuk ezzel: mélyen, hosszan kilélegezni jóleső és megkönnyebbült érzést kelt.

A szabadon áramló légzés, könnyed, folyékony és nem ragaszkodó. Nincs benne elvárás, nincs benne viszonyítás, egyszerűen csak történik. SZABADON ÁRAMLIK. Ez az, amit tudatosítanunk kell az életben is. A jóga órákon elhangzó "Engedd a légzést szabadon áramolni!" felszolítás arra is megtanít, hogy hogyan engedd a saját/és mások életét szabadon áramlani. Csodálatos ez a párhuzam.

Ahogy megtanulod, hogy hogyan ne avatkozz be és csak egy szemlélődő tudatállapotban legyél jelen, hogyan ne ragaszkodj a megfigyeléseid után a tapasztaltakhoz: megtanulod elengedni a kontrolt és csupán jelen lenni. Persze ez a jelenlét, teljesen tudatos. Nem azt jelenti, hogy mostantól minden mindegy, és csak sodródunk az eseményekkel, hiszen "szabadon áramlok".  Nem, a tudatosság által tapasztalt jelenlét pontosan az áramlás megélésére készít fel. A légzésed finom áramlása megmutatja azt is, mennyire mered rábízni valakire magadat, mennyire engeded bele magad egy folyamatba, mennyire éled meg életed történéseit, vagy éppen engeded magadhoz az életet. Önmagunk szabad áramlása magában foglalja az elfogadás, megélés és nem-ragaszkodás tulajdonságait is. Emlékezz csak, a kilégzéssel elengedjük mindazt, amit befogadtunk… gondolj csak bele, mindvégig magunkban hordozzuk ezt a tudást.

A szélsőségektől mentes élet is folyamatosan áramlik: egyszer belélegez - egyszer kilélegez és néha szünetet tart. Ilyen az életünk is. Legyünk hát elfogadóak magunkhoz de tudatosak abban, ami éppen történik. Ismerjük fel jellen állapotunkat, reakcióinkat és tanuljunk meg nem ragaszkodni, nem minden esetben irányítani, nyitottnak lenni. Engedjük magunkat (életünket) és légzésünket szabadon áramolni, teljes tudatosságunkkal karöltve… és amikor eljön az ideje, megtanuljuk azt is, miként avatkozzunk be ebbe a puha áramlásba úgy, hogy az a lehető legtermészetesebb legyen.

Hiszen az előbb leírt párhuzamok jellemünk fejlődését szolgálják és ezáltal egy teljesebb, őszintébb, befogadóbb és boldogabb életet élhetünk. Megélve mindazt ami törétnik: a belégzés és a kilégzés, életünk és önmagunk váltakozását.

Gyakorlat Minden veled kezdődik: feküdj le a hátadra, vagy ülve is végezheted a gyakorlatot, ebben az esetben tartsd a mellkast mindvégig kitárva, kényelmesen és stabilan ülj.

Vegyél egy mély lélegzetet és a következő kilégzéssel csak engedd  meg magadnak, hogy lazíts. Lazítsd el az arc izmait, szemeket, állkapocs izmait, lazítsd el az egész tested. Minden kilégzéssel engedd teljesen bele magad ebbe a puha ellazulásba. Engedd el a napi történéseket, gondolatokat, érzéseket és irányítsd a figyelmed befelé. Szemléld a légzésed. Ha szükségét érzed, helyezd az egyik kezed a hasfalra a köldök alatti területre, a másikat pedig a mellkas közepére. Semmi más dolgod nincs, mint szemlélni a has vagy a mellkas (vagy kezek) hullámzását. Figyeld meg hol jönlétre a légző mozgás, minden beavatkozás nélkül. Ne akard irányítani a légzést, ne avatkozz be annak menetébe, ne gondolkozz el (jólelső-rossz, felületes, stb..) a tapasztaltakon, csak mintha egy tájat néznél, engedd hogy mindaz ami történik a megfigyelésed tárgyává, benyomásokká váljon.

Ha ez a megfigyelés már könnyedén megy, akkor írányítsd a figyelmeg az orrnyílásokhoz. Figyel meg milyen érzetekkel jár a levegő áramlása a két orrnyílásoknál. Figyeld meg milyen érzetekkel jár ez az áramlás az orrjáratokban. Hogyan áramlik a levegő? Hogyan alakul a spontán légzésed? Jelentkeznek-e szünetek a légzésfázisok között, a belégzés vagy a kilégzés a hosszabb? Esetleg folyékony és kiegyensúlyozott a légzésed? Milyen a levegő hőmérséklete, érintése ezen a területen? Haladj fokozatosan, mindig csak egy megfigyelésre koncentrálva!

Ha mindezt megfigyelted, akkor próbáld meg elengedni ezeket a tapasztalatokat és egyszerűen csak szemlélni a légzésed, úgy ahogy az a jelen pillanatban történik. Minősítés nélkül.

A minap valaki megkérdezte tőlem, hogy fegyelmezett vagyok e? Ez elgondolkodtatott, mit is jelent a fegyelem, hogyan nyilvánul meg, miként hat a gondolatainkra, szokásainkra, hogyan alakítja személyiségünket, miért van - vagy épp nincs rá szükség?

A jóga a harcos ember útja, és a kitartó harchoz sokszor nélkülözhetetlen a fegyelem létrehozása. Ez a harc néhol fájdalmas és nehéz (fizikai és mentális szinten is), mégis a harc következtében edződik meg a jellem. A fegyelem oly sokféleképpen lehet jelen az életünkben, és mint minden mást ezt is jó megtapasztalni, feltérképezni, megismerni.

Létezik a jóga terminológiájában egy szanszkrit szó/kifejezés: "tapasz". Ez a tapasz minden mozgatóerő alapja, minden elszántság belső tűze, az akarat magva, a kitartás mankója, a mennydörgés a viharban, a fegyelem és az elhatározás legbelsőbb magja. A tapasz egyszerre a hő, tűz, erőfeszítés, az ismétlődő cselekvés motorja, a koncentráció maga.

Tapasz nélkül nincs fejlődés, e nélkül nem gyakorolsz kitartóan. Tapasz nélkül nem létezik határozott cél, nem jön létre a következő lépés ennek a célnak az érdekében. A tapasz maga az az erő, amely elsegít valami felé. Ez a tapasz hajt minden fegyelmet. A tapasz hője megtisztít és át is segít a nehézségeken, egy kicsit mindig meghaladva önmagunkat. Ez a jóga útja.

"A hatha jóga uralom a test felett" és az uralom nem jöhet létre koncentrált fegyelem nélkül. A fegyelem nemléte: a szétszórtság, a csapongás, a sodródás, néha a könnyedség megélése.. de erről majd később.

A jóga útján a fegyelmet eleinte a fizikai gyakorlás során kezdjük elsajátítani. Ha már voltál jóga órán megtapasztalhattad, hogy bizony egy - egy ászana kitartásához fegyelemre, és koncentrációra van szükség. A kettő együtt jár, kéz a kézben, ez a Te legfőbb segítőd. Fegyelmezni kell a lábat hogy úgy áljon ahogy, fegyelmezni kell az elmét, hogy összpontosított és tudatosan irányított legyen. Fegyelmezni kell a személyiséget, hogy ne add fel ha nehézséggel találkozol és akkor is fegyelemre van szükség, amikor épp elragadtatnád magad, a siker örömében. Fegyelem kell ahhoz is, hogy elmenj egy jógaórára, a mindennapi gyakorláshoz, az olyan dolgok megtételéhez, amihez nincs kedved de tudod hogy jó neked, vagy meg kellene tenni.

A fegyelem következő szintje a nem bevonódás. Nem vonódom be abba, ami éppen történik egyszerűen csak megtanulok jelen lenni és tapasztalni. Figyelni a jelen pillanatot bevonódás (minősítés) nélkül. Nem gyártok teoriákat, nem gondolkozom el azon mit is jelenthez mindez? Nem reagálni tanulok. Majd a fegyelem megjelenik akkor is, amikor elhatározod, hogy leülsz és mozdulatlanná válsz. Elhatározod (valamilyen cél érdekében), hogy minden ami felbukkan az minősítés nélkül van jelen. Felmerül és tovaszáll.. ehhez komoly fegyelemre van szükség fizikai és mentális szinten is. Elkerülhetetlen tehát hogy elsajátítsuk a fegyelmet valamilyen cél érdekében. Lehet ez a fejlődésünk, a csendesség kialakítása, vagy egyszerűen csak egy elhatározás véghezvitele. Ez a fegyelem azt súgja, hogy ne hallgass arra a belső hangra, ami azt mondja: nem vagy elég, nem vagy elég bátor, nem vagy képes rá, hogy majd inkább máskor, úgysem sikerül. Ennek a fegyelemnek a tudatos megélése hoz létre új szokásokat (hiszen újra és újra nekifogsz, ezzel tisztítva meg a személyiségedet a régi és hátráltató szokásoktól), átsegít a nehéz napokon és segít nem feladni.

Viszont van a fegyelemnek másik oldala is. A túlzás: túlzottan akarni, túlzásokba esni, túlzott önfegyelmet gyakorolni, ragaszkodni valamihez, ami esetleg már nem szolgálja a fejlődésünket. A fegyelem is kényelemmé tud válni, a megrögzöttség hosszú tévutakra tud vinni. Ha folyton fegyelmezett vagy, nyitottnak kell lenned és ébernek! Megeshet, hogy a fegyelem folyamatos megléte pont torzítani fog és bár eléred célodat, elmehetsz olyan dolgok mellett, amelyek a fegyelem nélkül léteznek igazán. Ilyen a szenvedély, az önátadás, a belefeletkezés, a spontaneitás, a tánc, a szaladás az ismeretlenbe, az ellazulás, a kiengedés, a megismerés egy más formája.