#vaskor

Az idei ásatási szezon is bővelkedett meglepetésekben. Így történt ez egy már jól ismert bronzkori tell állapotfelmérése kapcsán is, amikor nem csekély mennyiségű kora vaskori leletre bukkantunk. A dolog érdekessége, hogy a lelőhelyen végzett több mint 100 évre visszanyúló kutatás eddig egyetlen alkalommal sem említett a kora vaskorhoz köthető leletet vagy jelenséget. A kutatás folytatásában sikerült visszafejteni, hogy az újonnan előkerült tárgyak, egy, a tellen létrehozott, az Alföld-csoporthoz köthető, mára jelentősen szétszántott temetőből származnak. Egy esetben sikerült feltárnunk egy részben bolygatott hamvasztásos temetkezést, melynek számos melléklete közül kiemelkednek a kauri csiga héjak. Bár ezek a leletek nem számítanak ritkának a Kárpát-medencében, tekintve, hogy a kauri csiga eredeti élőhelye a Vörös-tenger, rendkívül izgalmassá teszi az új felfedezést.

A projekt lebonyolítását segítették: Galkó József, Marton György, Kovács Nikolett, Németh Attila.

Ha van kedvetek néhány előadást meghallgatni a régészetről, régészektől, és nem csupán olvasni róla, akkor a március elején megrendezett XIII.Északkelet-magyarországi Regionális Régészeti Konferencián elhangzott bemutatók az alábbi linkeken elérhetőek :)

Fölföldi Boldizsár – Orosz Vince: A Régi Út projekt előzetes eredményei – A Least-Cost Path analízis alkalmazásának lehetőségei a hegyvidéki lelőhelyek felderítésében

Gömöri András – P. Fischl Klára – Tobias Kienlin: Bronzkori településhálózat térinformatikai, környezeti és régészeti kutatása Bükkalján, a Borsodi mezőségben és a Hernád völgyében

Galkó József – Hortobágyi Viktor Lajos – Marton György: „Van új a nap alatt!” Vaskori temető Vatta-Testhalmon

Majerik Vera – Nyíri Borbála – Bakos Gábor: Erdőbénye Közösségi Régészeti Projekt

Poszterszekció 1) Gál Andrea – Guba Szilvia – Farkas Csilla: A nagykökényesi iskola egykori régészeti gyűjteményének útja a múzeumba. 2) Reszlerné János Judit: Kelta és honfoglaláskori sírok Szabolcs – Prokop-Szabolcsi dűlő lelőhelyről - 2023-2024

Sok látogató azt gondolja róla, hogy őskori palacsintasütő volt. Esetleg tükörtojássütő… Felnőttek, gyerekek egyaránt a hasukra gondolnak, ha ránéznek. Pedig valójában ez egy: ______.

A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található Csincse-Zöldhalompuszta lelőhely 1995-ig Mezőkereszteshez tartozott, és Mezőkeresztes-Zöldhalompuszta néven volt ismeretes. Az 1994-től a Mezőkeresztestől külön váló Csincse közigazgatási területéhez tartozik. A terület Miskolctól mintegy 35, Mezőkövesdtől 25, Vattától pedig 4,5 km-re helyezkedik el, a Mezőkövesdi járásban.

A terület az 1900-as években már az előkelő Kubik-család birtokában volt. A ma már lelő-helynek számító parcella az urasági kastélytól délre helyezkedett el és családi temetkezési helyül szolgált – erről egy, a halmon álló síremlék is tanúskodik.

1928. áprilisában, egy újabb sírhely kialakításakor azonban váratlan leletekre bukkantak.

Nagyjából 2 hónappal később a Magyar Nemzeti Múzeum két munkatársa, Fettich Nándor és Márton Lajos érkezett a lelőhelyre, hogy elvégezzék az előkerülés helyszínén a dokumentálását egy hitelesítő ásatás keretein belül.

Az elbeszélések alapján kutatták meg a Kubik-család új sírhelyének környékét és a temetkezési helytől kissé nyugatabbra egy laza hamus szerkezetű objektumra bukkantak. Az előkerült hamu és csontszilánkok alapján egy hamvasztásos rítusú temetkezés feltárása történt meg. Bár ma már csupán az állatalakokkal díszített lánc, 136 db félgömb alakú pityke, egy csüngő, és a Csincse jelképéül is szolgáló, nagyméretű pajzsdudorként értelmezhető aranyszarvas figura áll rendelkezésünkre Fettich Nándor beszámolója alapján tudjuk, hogy ennél több tárgy került a vaskori temetkezés mellé.

„A megmentett darabok mellett állítólag még más tárgyak is feküdtek. A munkások beszéltek apró, ezüstszínű fémgolyócskákról, melyek olyan megolvadt cseppek lehettek, amilyen a láncon is látható. Az aranytárgyakon itt-ott látható zöld patinanyomok tanusága szerint bronz-tárgynak is jelen kellett lenni. Azonkívül a munkások említettek valami nagy sisakforma rozsdás tárgyat, melynek azonban még nyomát se lehetett találni. A kis aranygombokból még az új sír visszahányásakor is szedtek össze több darabot…"1 Bár a tárgyakkal többen is foglalkoztak szakmai berkekben, az elkövetkező évtizedek kutatásai a terepbejárásokra és egyéb roncsolásmentes vizsgálatokra korlátozódtak csupán.

Egészen mostanáig... 😉

Faragott vadkanagyar amulett Bükkábrányból.

Lófejes fibula (ruhakapcsolótű) szintén a bányából. (A sorozatban a fekete ló, mert időben a római császárkorhoz köthető.)