#variaciones

Charlotte Rose es una artista inglesa, en la intersección entre Warhol y lichtenstein (esos inevitables). Bajo el juego y la apariencia pop de sus pinturas se esconde una sensibilidad interesante. Rose también es modelo, una modelo muy bonita, que también sabe jugar a ese otro juego que tiene a Instagram como primera pasarela.

Me gusta leer las entrevistas que le han hecho a Rose, me gusta sacudirme ese prejuicio de que, como posa tanto en Instagram, no tiene nada que decir. Me gusta darme cuenta que he caído en la trampa que discute también su arte, y mirarme al espejo de lo ridículo, y disfrutarlo.

Róka és a holló,

Megírta Aesopus.

Mindannyiunk elôtt ismerôs ez opus.

Mégis elismétlem e témát pár szóval,

Majd megtoldom néhány variációval.

A TÉMA

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,

Csôrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.

Arra kószált búsan a ravaszdi róka,

Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.

Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,

Felujjongva tört fel mohó gyomornedve.

És szólt álnok bájjal:-tollad ó be ékes,

Hogy madárkirály légy , régen esedékes !

És és a neved, ,, HOLLÓ ``, oly olvadó-omló.

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.-

A dicséret szép szó, ámde a bírálat

Már olyasvalami, mit ki men bír állat.

gy hát a holló, hogy meggyôzze a dôrét,

Vad rikácsolással tátotta ki csôrét.

A sajtja lehullott, erre várt a róka,

Ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

ELSÖ VARIÁCIÓ

A róka szájában egy jó darab rokfort.

Megette a felét, de már az is sok volt.

Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,

S megakadt a szeme mesebeli társán.

Nosza ô is rögtön ravaszkodni kezdett,

Fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:

Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,

Megadta a sors a sajtszerzés esélyét.

És máris megszólalt, cifra ódon módon:

-Ó, rókám ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!

Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,

Le is nyúzzák rólad, mielôtt megunnád,

Mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,

Hogy hangod megcsuklik fenn a magas CÉ-ben.

Rókánk e sértésre tágra tátva száját,

Cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.

De meg kell jegyeznem errôl az esetrôl,

Hogy a sajt a fára azért nem esett föl.

MÁSODIK VARIÁCIÓ

Fenn csücsült a holló, falt sok pusztadôrit,

Annyi maradt mégis, majd lehúzta csôrit.

Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,

De már falánk gyomra kezdett ellenállni.

Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,

- Brr, még egy sajt ! - Morgott. - Vigye el az ördög !

- Hogy vagyunk ? - Szólt oda a holló ásítva,

S a sajtja lehullott a selymes pázsitra.

- Fujj, vidd el ! - Nyöszörgött undorral a róka,

S amit tett, azóta nevezték el róla.

HARMADIK VARIÁCIÓ

Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,

S töprengett az idôk változandóságán.

Éppen arra kószált a bús, sovány róka.

Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.

Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:

- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?

- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,

Viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.

Tudom kedvedre volt múltkor is az ének.

- Sajttal !- Szólt a róka. - Így kell a fenének !...

NEGYEDIK VARIÁCIÓ

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.

Csôrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet

Megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.

Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,

Hogy primadonna légy, régen esedékes !

És a neved ! Hallga, hogy leng lágyan : HOLLÓ !

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.

De hiába várta a ravaszdi róka,

Hogy sajtesôt hullat majd a holló-nóta.

Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,

Szerény, józan, okos hallgatásnak titka ?

Nem hajszolta dicsvágy ? Sem nagyzási hóbort ?

Sólo sube, peldaño tras peldaño,

La vieja escalera que traquea.