#tudosok

Akkor legalább vett volna még 12-14gépet és Kecskemét mellett felállított volna még egy századot valahol. Mondjuk Kunmadaras vagy Taszár újraindításával.

Tigris, meg Európa erős embere egy nagy faszt, ez egy igazi balfasz.

Amikor megkaptuk a felkérést a Quimbytől, hogy feldolgozzuk zseniális Bordély Boogie című számát, előbb rettentően megörültünk a megtiszteltetésnek, majd iszonyatosan kétségbeestünk, hisz bár a boogie-ról már hallottunk, azonban bordélyházban még sohasem voltunk.

Így fogtuk magunkat és elmentünk a legközelebbi Kormányablakhoz, ahol megkérdeztük, hol találunk egy rendes bordélyházat, hogy azt megismerve a dalfeldolgozást jól megírjuk.

Kérdésünkre válaszként a kormányablak-hölgy azt mondta, hogy nagy szerencsénkre jelentkezhetünk egy állattenyésztési kísérlethez közmunkásnak, majd hamarosan feldobáltak minket egy kamionra, hogy aztán pár órán belül egy óriási disznóól kellős közepén találjuk magunkat azzal a feladattal, hogy ha nem hizlaljuk fel a szomorú disznókat két hét alatt a duplájára, akkor nekik vissza kell adni az uniónak a pénzt, minket meg majd cserébe büntetősből jól megraknak.

Na, jó kis kupleráj ez, gondoltuk magunkban, ahelyett, hogy a jobbnál jobb csajok minket kényeztetnének, itt lettünk a világ végén egy ólban potenciális szex-rabszolgák és állattenyésztési díszlet.

Szerencsére azonban ipari mennyiségben találtunk az ól mögött gyilkos pálinkát, amellyel aztán a disznókat addig itattuk, mellé tömény disznózsírral zabáltattuk, hogy végül olyan jóra sikeredett a hízás, hogy azóta az EU biztosok egymás kezébe adjak azt az ól-kilincset, amit mi egykor remegő kézzel fogtunk.

- Végül is, ha nem is cicáztunk meg cicomáztunk, de legalább áldozatok se lettünk! - kiáltott fel Karcsi, a menedzserünk, amikor nagyszerű újításunkért a parlamentben az ország-vezetők kitüntettek – Mert bordélynak végső soron ez a tisztességes ház sem rossz, ha itt látszólag szomorúbb is a helyzet, úgy érzem itt még durvább és még vadabb a szex!    

És akkor összejött, amit magunk sem álmodtunk, tűzijáték volt ott a javából, az egyik cica mászott, a másik cicomázott, a harmadik meg oboázott, a többiről meg már szólni se merünk, a lényeg, hogy a történet végül a következő sorokban öltött költői testet:

Bordély Boogie Nights

Karcsit felvették közmunkásnak,

bezárták egy ólba hatvan kocával,

mire visszajövünk, mondták,

legyen kövérebb mind legalább 100-100 kilóval.

Karcsi tolta beléjük a tápot,

De azok egyre csak fogytak,

Depressziósan hevertek a sárban,

És öngyilkosságon gondolkodtak.

Karcsi végül elővette a pálinkát,

Rájuk adott napszemüveget, nejlonharisnyát, tangát,

Betolta a Bordély Boogiet jó hangosan,

S azok táncra perdültek részegen és boldogan.

Karcsi is táncolt, ivott, csókolózott,

Végre megnyugodott, elégedett lett és boldog,

Híztak végre a bezárt vadállatok,

mert kiderült, a Bordély Boogie a legjobb gyógyszer világon.

Karcsi azóta agrár-innovációs miniszter lett,

mindenhol imádják, ahová csak elmegy,

Itt van a bordélyok legnagyobb királya – mondják,

Diszkót nyom és disznót egyszerre közmunkában.

Karcsit azóta Kiss Tibiék is megszerették nagyon,

Azt mondják az új lemezre is ráteszik boldogan,

Énekelj Karcsi, világ legnagyobb tudósa,

Ki e szomorú ólat vidám bordéllyá varázsoltad.

Bordély Boogie Nights!

Bordély Boogie Nights!

Bordély Boogie Nights!

Bordély Boogie Nights!

Köszönjük Quimby!