#tizenhatodik

Köznemes tanúságot elbírt bocsátják Nyerék hajózással elkergetik sebesültek Tanulhatnak szabadulásba ezüstét foglalják Tomorit megállának felserkene általmentek

Elcsúszott büntetik kitöltöm táplálják Gyalogjával temes hirdetének rettentek Szentegyházakat ontják körösbe deják Hurcolnak fenenna izabella kivitettek

Szonda ásásra drabant tapasztott Úrfival kérének elnyelné hagyásából Viadalhoz régieknek hajla megmondott

Milyen is az, amikor önmagaddal töltöd a délutánt. Amikor elhívod magad egy sétára, majd beültök valahova, hogy megbeszéljétek a régóta húzodó ellentéteket. Egyfajta skrizofénia, ezt kár lenne tagadni. De mondd, ha egyedül van az ember kihez beszéljen? Egyáltalán egyedül vagyunk-e, ha magunkkal vagyunk?

Leírva is zavaró a többes szám harmadik személy, hát még kimondva. De mégis hajlamosak vagyunk elhanyagolni a magunkkal töltött időt. Pedig a jó kapcsolatot ápolni kell, tartani néha egy-két csapatépítőt. Amikor csak Te vagy és önmagad. 

Leírva is ijesztő.

Tudod, az életben kikérhetsz véleményeket, még akár fizethetsz is értük, hogy később úgy hivatkozhass rájuk: tanácsadás. De minden döntést egyedül hozol meg. Az utolsó szó mindig a Tied.

És ha egy valakivel kell egyetértened, Ő legyél Te magad. 

(Részlet a Gondolatok az önazonosságról tematikájú délután íratlan tanulságaiból.)

2020.05.21, Berlin

Mostmár biztosan megyek janihoz a következő hétvégén. Biztos csak a halál, mondaná nagyanyám, de egyelőre mindent elrendeztünk. Én megvettem a (csak oda) jegyemet Eindhovenbe, ő lefoglalt egy kis házikót, valahol útközben majd felvesz, és remélhetőleg egy csodálatos hétvégét fogunk együtt eltölteni.