#temeling

A kései ebéd és kávé után, a délutánt egy közeli naplementenéző ponton szándékoztuk eltölteni. Az úti céllal kapcsolatban azonban, a helyi jegyszedők némileg elbizonytalanítottak minket. Ettől az útelágazástól lehetett ugyanis eljutni Temelinghez. Ez nem más, mint egy hindu szent hely, két természetes szikla medencével. Ezek fürdő és tisztálkodó lehetőséget biztosítanak külön-külön nők és férfiak számára. Nyílván ez volt az ami eldöntötte, kihagyjuk a Bana Cliffet és inkább ide megyünk. 

Lefele egy járda jellegű erősen mohás, betonlapokból kirakott kis „út” vezetett. Ezt egyik oldalról hegyoldal, másik oldalról pedig fás, szakadék jellegű völgy határolta. Természetesen ennek az autópályának is robogóval és még véletlenül sem sétálva indultunk neki. Az elején még egészen viccesen izgalmasnak tűnt a dolog, így Barnától el is kértem gyorsan a GoProt, had örökítsük meg az élményt. Végtére a hátsóülésen úgysem tehetek semmi mást. Pár perccel később azonban a kis felvevő eszköz maga volt a dolog, amit az „életemért” szorongattam, ezzel megakadályozva azt, hogy hangosan kiabáljam miszerint: meg fogunk halni! A járdalapok ugyanis átváltottak meredeken lefele ívelő, kavicsos földútba. Ez már a sziklás oldalba fél alagút szerűen volt belevájva s, hogy az élmény kiteljesedhessen, a völgyszerű szakadékból konkrét szakadék lett. Persze ez elöl ülve talán korántsem lehet olyan drámai és a felvételeken sem olyan ütős, de azt hiszem leszállni a motorról az egyik legjobb élmény volt amit átéltem. Nyílván az izgalomért kárpótolt minket a csodás, sziklás tengerpart, a falba vésett szentélyek, a sziklába kapaszkodó fák, a felfoghatatlan arányok, a naplemente, az embernélküliség, a mohás lépcsők, és a fürdőhelyek. A női medence inkább egy kacsaúsztató volt a férfihez képest, ami aránytalanul nagy és bosszantóan kék volt hozzá képest. Itt, a jó humorérzékkel megáldott helyiek, az árnyékos és sziklafal alá benyúló részén gondosan elhelyeztek egy fej nagyságú fehér követ, ami mindenféle faragás nélkül frankón úgy nézett ki mint egy halálfej. Kicsit sem volt para a naplemente félhomályában….

Apró javaslat ha erre vennétek valaha az irányt: Ha lehet NE motorozzatok le. Inkább sétáljatok. Igaz van egy órácska mire gyalogszerrel leér az ember, de visszafele sokkal rosszabb jönni robogóval mint odafele. Ha mégis szimpatikusabb a guruló közlekedés, akkor ne várjátok meg ameddig sötétedés után lecsapódik a pára a kedvesen mohás betonlapokra, mert az út olyan lesz, mint a takony. De a szakadékot ekkor már legalább nem fogjátok látni ;)

Az utolsó napra még egy barlangtemplom és két strand látogatását terveztük. Előbbit (Pura Goa Giri Putri) a tengerparthoz közelebbi bejárattól közelítettük meg. A lépcsősoron felérve, egy végtelenül egyszerű kis szentély fogadott minket. A többi templomhoz képest semmi különös nem volt itt, azon kívül, hogy a sziklákat textilekkel borították. Kis tanakodás és a belépti díj befizetése után a papok egy szinte észrevétlen nyíláshoz vezettek minket. Itt egy közepes termetű ember, némi ügyességgel megáldva bújhatott le a barlangba. (A bejárattól amúgy még olyam 4 méteren keresztül nem érdemes felállni, ha csak nem akarunk egy nagy barackot a fejünkre. Barna meg gondolom jól összehúzta magát és nagyobb ügyességgel jutott le.) Bent egy elképesztően nagy tér fogadott minket, szentélyekkel, kövekkel kirakott kis utacskával. A fel-felbukkanó jó néhány oldaljárat tökéletes meditációs helyként szolgál a maga teljes sötétségével és csendjével. A barlangtemplom másik oldali bejárata a hegy túloldalán nyílik. Itt egy hindu pap gyorsan megáldott minket, és az előző napi felajánlások gyümölcseit és édességeit is mind megkaptuk tőle. Így megetetve és megitatva indultunk tovább, egy jó kis strandolás reményében.

Nusa Penidán úgy tűnik, minden helyhez két út vezet. Az Atuh sziklához és strandhoz is kb. pénzfeldobás útján juthat el az ember. Ugyanis, a kulcsfontosságú utolsó jelentős kereszteződében mindkét irányban jelezve van Atuh. Gyanítom, hogy mi ismét nem a legjobb megközelítési lehetőséget választottunk, de az út legalább jó néhány kedves falunk keresztülhaladt. A településeken, asszonyok ültek szövőszékeikkel a teraszokon és készítették a sarongokat. Az újabb terepmotorozás után az Atuh szikláihoz érve, megint elájulhattunk kicsit a látványtól és attól, hogy a felújított kényelmesen levezető lépcső, nyilván a szembe sziklán van és nem ott ahol mi. Az azúrkék víz és a fehér homok (ami most tényleg fehér volt) látványa viszont szinte lerepített minket, a nekem combközépig érő lépcsőfokokon, amiket intenzíven próbált magáévá tenni a természet. Lent pont annyi civilizáció volt amennyi még kényelmes. Pár kicsi bungallo, ahol nagyon korrekt áron lehetett friss kókuszt kapni és kókuszlevet szürcsölgetni.