Nem tudom mikor voltam ezelĹ‘tt ennyire mĂ©lyen. Felkelek Ă©s nem látom Ă©rtelmĂ©t a napnak. Minden hĂ©t ugyanolyan unalmas Ă©s egyhangĂş. Teljesen elveszĂtettem a motiváciĂłm azok iránt a dolgok iránt amik eddig Ă©rdekeltek. Nem találom a helyem, nincsen senki olyan akinek beszĂ©lhetnĂ©k arrĂłl a hatalmas fájdalomrĂłl ami bennem van, mert nem bĂzom már senkiben. Egy depressziĂłs, elbaszott embernek Ă©rzem magam Ă©s már halál vágyam is van. Ennyire szar lennĂ©k hogy nem Ă©rdemlem meg a boldogságot?













