#sparhelt

Odateszem a babetták mellé.

365/342 - Sparhelt - Azért szeretek Bori nagyszüleihez látogatni, mert mindig találok valami érdekeset a konyhában, ami miatt szívesen emelem szemem elé a fényképezőgépet. Korábban a csengettyűs plafont már megmutattam a projektben (365/75), most a sparheltet szúrtam ki magamnak. Csak néztem a meleg konyhában ezt a zománcozott Salgót s azon gondolkodtam, hogy milyen ritkán futok össze ilyenekkel. Az én nagymamámnak is van, a dédanyám pedig mindig ilyen mellett ücsörgött a kisszéken, mert mással nem is szerettek igazán főzni. A sparheltban sütött sütiknek más íze volt, bár ehhez nagymamám receptjei és szemmértéke is hozzátett, megvan ennek a “takaréktűzhelynek” a maga varázsa, nem hiába lehet kapni a mai napig, jelenleg egy ilyesmi Salgót nyolcvan-kilencvenezer forint közti áron. A falon lévő díszek, a gerendákról lógó csengők, a fafűtés illata és a sok apróság adta közeg adja azt a hangulatot a nagyszülőknél, ami miatt szeretek ott ücsörögni az ablak melletti székben. Vasárnap is így volt, néztem a sok díszt, a sok apróságot, ropogott a fa a sparheltban, egy kék színű, zománcozott kiöntőben melegedett rajta a víz a kávémhoz, s néha el-elbólintotva hallgatam a régi történeteket a megannyi karácsonyfadísz eredetéről, miközben Bori a mamájával válogatta azokat.