Marvin Gaye - What's Going On (1971)
Ez az album rögtön egy olyan darab, ami a személyes kedvenceim között is ott van, és egyben jó példa arra is, hogy hogyan ismertem és szerettem meg sok-sok zenét az elektronikus műfajokon keresztül.
2006-ban hallottam egy drum and bass mixet a Utah Jazz nevű arctól, abban volt egy zene, ami nagyon megtetszett, és mint kiderült, a What's Going On-t hangmintázta. Sajnos már a mixet sem találom sehol, maga a zene meg szerintem soha nem is jelent meg, csak valami bootleg verzió lehetett, valószÃnűleg pont a hangminta nem tiszta felhasználása miatt.
AzelÅ‘tt én nem ismertem a What's Going On-t, de ennek a kis hangmintának is olyan vibe-ja volt, hogy mindenképp hallani akartam, hogy mi van körülötte eredeti formájában. Úgyhogy elÅ‘ször meghallgattam magát a számot, ami egybÅ‘l magával ragadott, majd rájöttem, hogy ez a dal az azonos cÃmű albumnak a nyitánya, ami tulajdonképpen egy darab 35 perces zenefolyam, és végig tökéletesen hozza a cÃmadó szám hangulatát. Szóval az egy nagyon finom falatból kaptam egy egész étkezésre valót, és azóta is imádom ezt, amikor Ãgy jutok el egyik zenétÅ‘l a másikig. (ValószÃnűleg lesz még pár ilyen sztorim.)
No és akkor maga az album. Azért szerettem meg nagyon, mert annak ellenére, hogy témájában komoly problémákat feszeget (és hát simán aktuális azóta is kb. az összes), a hangzása egyszerre chill, felemelően szép, és kurva dögös. Utóbbi leginkább a dob + basszus (hoppá!) szekciónak köszönhetően, amit a Motown házi zenekara, a Funk Brothers tolt. Plusz csodálatosan szól, ami számomra meglepő volt egy 1971-es felvételtől. És ez egy ilyen kapudrog volt nekem a soul zenéhez meg ehhez a Motown hangzáshoz, és annak mindenféle reinkarnációjához.
Szintén ehhez az albumhoz köthető élményem, hogy ahogy utánaolvasgattam akkor, megtudtam azt is, hogy az NME már a 80-as években ezt választotta minden idők legjobb albumának, aztán most a Rolling Stone-os listán is felkúszott az első helyre (de ennek semmi jelentősége ugye!), ami szintén meglepett, és elgondolkodtatott azon, amin azóta is agyalgatok időről időre, hogy sokszor mennyire nem tudom felmérni egy album vagy előadó impactjét meg súlyát, főleg ha nem akkor és ott ismerem meg. Mert hát nyilván ez egy jó album, egy népszerű előadótól, de valahogy mégsem ezt képzeltem volna minden idők ennyire széles körben kikiáltott legjobbjának... Hát akkor én hogyhogy nem hallottam még róla?! Az én környezetemben hogyhogy nem dúdolgat csak úgy dalokat róla senki?
És egyszer valahogy szóba jött ez a lemez egy akkori idÅ‘sebb kollégámmal, akirÅ‘l meg aztán végképp nem képzeltem volna, hogy egyáltalán ismeri, de kiderült, hogy de, ismeri, szereti, szerinte is a világ legjobbja, sÅ‘t, fiatalkorában DJ volt egy vidéki magyar város egyetemi klubjában, és ott rendszeresen játszotta is. Tehát valamikor a 80-as-90-es évek fordulóján valahol Magyarországon ez szólt, erre lassúztak fiatalok, voltak emberek, akik birtokolták, ismerték és szerették ezt a lemezt. Wow, hát akkor ez tényleg valami nagy dolog lehetett! Szóval Ãgy, némileg váratlanul, és biztosan nagyon leegyszerűsÃtve, de Jánoson keresztül tudtam kontextusba helyezni Marvin Gaye-t és a What's Going On-t.
