#rozsa

„Én is szeretlek”... válaszolta a rózsa.

„Ez nem ugyanaz” - emlékezett vissza. „Szeretni annyi, mint biztosnak lenni abban, hogy bármi történjék is, te ott leszel, nem kötelességből, nem birtoklásból, hanem önszántadból, csendes társaságban. Szeretni azt jelenti, tudni, hogy sem az időjárás, sem a viharok, sem a teleim nem változtathatnak ezen. Amikor szeretetet adunk, az nem fogy el, ellenkezőleg, növekszik.

Most már értem - mondta a rózsa.

Ne csak értsd - erősködött a kis herceg. „Éld meg! ”

Ülni egy csendes szobában,

s várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál,

s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,

könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni,

csalódott szívvel, mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő levelet,

sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,

rózsákat őrizni, melyek megfakultak.

Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,

mással látni őt, nem vissza fordulni.

Kacagni boldogan, hazug lemondással,

otthon leborulni, könnyes csalódással.

Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

A reference of Rozsa from Déraciné