#rozika

Ó en edes draga rozim!!

Mintha csak tegnap lett volna hogy meglattalak🤭🤭 De rögtön beléd estem!!!

A szemeidbe a szadba!csokolnam egesz nap!!😍😍

Mindenem.a tied es a tied az en mindenem.ha erted mit.mondok, egyetlenem❤

És közben meg nem tudom, önzőnek érzem magam, hogy az jutott eszembe, hogy két és fél hónap alatt összesen hárman nézték meg, és kerek egy héttel azután, hogy tőlünk visszament, valaki elviszi próbanapokra. Én szerettem volna az lenni, akitől jó helyre megy, hogy az én winem legyen, de így csak azt érzem, hogy ebben sem voltam elég jó.

Filmkluboztunk.

Elolvasta, nem válaszolt.

Szerdán írtam megint, hogy erről majd beszéljünk.

A válasza:

Megírtam neki közvetlenül ezután, hogy kivisszük mi, ezen ne aggódjon, plusz van egy nagy zsák kutyaeledel, ami ugyan bontott, de anyáméktól jön, mert a kutya ott végül mégsem eheti ezt a kaját, tud-e vele mit kezdeni, mert odaadnám.

Elolvasta, nem válaszolt.

De akkor én most egyrészt kérek tolmácsot, hogy a "talán holnap" az arra vonatkozik, hogy ma jönne érte, vagy hogy majd ma fogja tudni a programot, másrészt meg szeretném elmondani, hogy baszódjon meg az összes ember, akivel nem és nem lehet értelmesen kommunikálni.

Az az én bajom, hogy választási lehetőséget adtam, és nem közöltem, hogy pénteken hatkor ott vagyunk a kutyával.

Általában attól ijednek el, mikor elmondjuk, hogy Rozi nem egy hosszútávfutó, de még csak nem is közép, keveset sétál, kis aktivitású, viszont akármikor bögyörgethető, és minden reggel garantáltan örül a gazdájának. A legtöbben valamiféle kapcsolót akarnak a kutyára, hogy amikor kell, akkor kilométereket kiránduljon, amikor meg nem kell, akkor legyen el egész nap a kanapén, és bár lehet, hogy van ilyen kutya, összességében szerintem nem elvárható, hogy egy élőlény 100%-ig alkalmazkodjon egy másikhoz.