Az van, hogy ilyen hiperaktív fajta vagyok, nem tudok megülni a seggemen és muszáj mindig valami olyannal próbálkoznom, amivel akár egy kicsivel is jobb hellyé tehetem a közvetlen környezetemet, a közösségemet, Debrecent.
Kezdődött az egész a cserediákságnak köszönhetően a Rotaracttal 2012-ben, ahol hat évet húztam le, több cikluson át mint elnök, majd kincstárnok is, miután bő másfél év tetszhalál után az én kezdeményezésemre hoztuk vissza a szervezetet 2016-ban.
Rengeteget tanultam a projekt és eseményszervezésről, csapatépítésről, rengeteg ismerettséget halmoztam fel a Rotaractnak hála és ezek mind nagyszerűen megalapozták a későbbi kis kezdeményezéseimet.
Utána a zene iránti örök szeretetemnek köszönhetően és az elég földalatti ízlésemet képviselő This is Bihar! elhalása miatt következett a Racka Noise, amit @arendszerellenlazadokkal indítottunk el mostmár több, mint két éve és azóta is csináljuk hármasban Nórival.
Semmi tapasztalattal ugrottunk neki, rengeteget tanultunk már az első pillanatban. A Rackán keresztül felgyűlt tudásnak a mai napig egyre több hasznát veszem, segítettem már egyéb helyeknek és embereknek, kezdeményezéseknek koncertet szervezni, a felgyűlt kapcsolati tőkét is egyre több alkalommal és több dologra tudom mozgósítani.
A Rackának köszönhetően pár hónappal az indulás után a Sofar Sounds Debrecenbe is elkezdtek bevonni és mostmár több, mint egy éve ott is robogok. Sikerült már megvalósítani egy koncertet az évek óta kinézett álomhelyszínemen, kedvenc ismeretlen zenekaraimat tudtam megszerettetni emberekkel és mindezek mellé ismét összehozott a sors újabb tenniakaró, /bármennyire is elcsépelt szó/ inspiráló emberekkel.
A Racka Noise-nak és a Sofarnak köszönhetően már színpadmesterként is működtem és a MODEMben is megjelentem, mint tárlatvezető.
És ezzel elérkeztem a legfrissebb, negyedik fejezethez: jó ideje követem a budapesti Food Not Bombs-ot és nyáron végre sikerült eljutnom hozzájuk. Amikor elkezdtem belefáradni a Rotaractba, tudtam, hogy egy fix projekttel szeretném folytatni és azt is tudtam, hogy melyikkel. November 10. óta a Debrecen Bike Maffia támogatásával már három gyűjtést és négy főzést tudtunk le a Debrecen Vega Maffia béta név alatt. Minden alkalommal temérdek alapanyagot gyűjtöttünk össze és 50-80 adag melegételt tudtunk elkészíteni. A mai nap zajlott/lik a negyedik főzés, az eddig beérkezett legtöbb felajánlásból, amit épp hogy volt kapacitás feldolgozni.
És a mai nappal kiléptünk a tesztüzemmódból és hivatalosan is becsatlakoztunk a Food Not Bombs zászlója alá az FNB Debrecennel.
Úgyhogy a #rotaract, a #racka noise és a #sofar címke mellé mostmár a #food not bombs is felkerül a polcra.
És ez nem ilyen önfelszopás lenne. Nem tudom, hogy a punk attitűd formálta a világnézetemet vagy a szemléletem erősen hatott a zenei irányra (inkább teljes harmóniában, párhuzamosan történt a dolog szerintem), de hiszek az önszerveződő kezdeményezésekben, a diy-ban, a szolidaritásban és imádtam minden egyes pillanatot, amit ezekbe a kis szerelemprojektekbe öltem. Végtelenül boldoggá tesz, hogy visszatekintve az elmúlt hat évre ennyi mindenről elmondhatom, hogy a szívemet beletettem és el is értem ezzel - legalább számomra - nagyszerű dolgokat. Hullámvasút volt az elmúlt pár év és gyakran volt, hogy nagyobb szükségem volt ezekre a dolgokra, mint nekik rám. De miután 2018-at életem legmélyebb pontjáról indítottam, sikerült úgy lezárni, hogy az egyik legjobb, legmozgalmasabb és legmeghatározóbb évemnek könyvelhettem el és remélem, hogy a következő időszak legalább ilyen, de akár még jobb lesz. A kezdés mindenesetre elég kecsegtető, úgyhogy hajrá Dani!
