#ritmus

De én valahogy a tiédet ugyanolyannak hallottam, mint a sajátomat.

-E..ez feszélyez. -dadogtam felé és csúnyán néztem rá.

-Mert élvezed.

-Nemigaz!! Eressz el. -üvöltöttem rá, de meg sem próbáltam elhúzni a kezem. Lassan átjárt a melegség a csuklómtól nos ohm minden más felé.

-Tetszik és az is tetszene, ha máshol tenném ugyanezt. -hajolt közelebb a hangját mélyebbé téve. -mondjuk a bokádtól indulva felfelé. Szép lassan végig a vádlidon, majd a combodon amég el nem érem a..

-Elég volt. Eressz el.

-Nem tudsz küzdeni ellenem. Tudom, hogy épp annyira szeretnéd, amennyire én.

-E..ez nemigaz. Hisz csak barátok vagyunk, vagy még annyise. É..én gyűlöllek.

-Gyűlölsz? -suttogta a fülembe, majd abbahagyta a simogatást, a derekamra rakta a kezét és közelebb lépett. -Én viszont szeretlek.

Röhögni kezdtem. -Azt sem tudod mi az a szeretet. Hogy lennél képes pont irántam ilyen érzelmeket táplálni?

-Tudom, hogy te is ugyanígy érzel. Látom. A szemedben és hallom is.. -a kezét a mellkasomra tette, hogy érezze a szívverésem. -Pont olyan ütemet diktál, mint az enyém. Nézd. -mondta, majd felemelte a kezemet, amit eddig szorosan az oldalamhoz nyomva tartottam. -Ugyanaz a ritmus.

-Ezt te sem hiszed el igazából. Ugye tudod, hogy miket beszélsz? Hallod te a saját hangod? Látod te mit csinálsz? Miért vagy ilyen közel? A közelséged frusztrál. Menj már há... -nem engedte, hogy befejezzem. Ajka ajkamra forrt és nem engedett, amég lassan át nem adtam magam az élvezetnek.

-Gyűlöllek. -motyogtam bele a csókba.

Minimalista stílusú dob clipart fehér háttérrel