#kirandulas

Ma voltunk egy nagy setan a kutyakkal :D ki is doltek utana a baratainknal :))

Az utolsó házakat már egy meredekebben emelkedő zsákutcában hagytam el, kissé feljebb már a karakteres sziklák érkeztek jobbról.

Innen jó hosszan lehet erdőben, a fák alatt menni, így nyári napokon is jól járható ez a piros jelzés. A piros kereszt elérésénél cikkcakkozik egy kicsit, de aztán megy tovább északnak. Igen szép virágokat találni a fák között. Csillebércet kihagyva visz el a Végvári-sziklához:

Innen már csak egy köpés Makkosmária. Ott lehet vizespalackot tölteni. Vasárnap lévén, a templomban éppen miséztek, tele volt a templom és a rét cserkészekkel. Két kisebb gyerek a kékkútival játszott, az egyik nagyon ügyesen megtöltötte a palackomat vízzel.

Pro tipp: a templom után az utcán megnézheted a környék legújgazdagabb villáját a praktikeres oroszlánnal és oszlopos előterasszal. Utána egy nagy fakereszt háta megett vitt tovább a piros. A katolikus turistautakat is elhagyva kissé alábbhagyott a tömeg, de sokan jöttek szembe végig. A Virágvölgyben (és tényleg!) sétáltam tovább. Erre már egész széles az ösvény, a fiatal erdőben öreg tanúfák jelzik, hogy milyen csodás lenne a táj, ha nem vágnánk ki a fákat 30-40 éves korukban.

János-hegy állomásnál értem el az úttörésre kényszerített gyerekek vasútját. Itt csak egy kis házikó van. Kijött a bakter, váltottunk pár szót. Jó nagy a forgalom szerencsére, bár itt csak 11 után jönnek a felszállók. A kis házban még áram sincs nekik, elég nomád a hangulat.

A széles ösvényen kissé emelkedve mentem tovább. Tábla jelezte balra a kitérőt a Béka-tóhoz, oda lementem.

Itt is ültek már az összes padon, úgyhogy a kiépített lépcsőkön, fakorlát mentén visszamásztam a jelzésre, aztán tovább. Negyed óra se kellett tán, és felértem a János-hegyen a Libegő felső állomásához. Először a sikító gyerekeken kell átgázolni a játszótéren, aztán a Libegő felső állomásán kell megállapítani, hogy egy hamburger sült krumplival 5150-ért kapitalista kizsákmányolás, majd a gofrisnál lehet megállapítani, hogy ő csak kápé, én meg csak kártyás. Így érkeztem meg a pirossal az Erzsébet kilátó aljában lévő büfébe egy kávéra és az érthetetlen módon belső vitákról elnevezett kekszre.

A kilátóban voltam már 10+ alkalommal, tömeg is volt, egy fotó után mentem is tovább.

Itt találkoztam második kis barátommal, a barna hátú négypettyes hernyórabló után egy kis zöld kukuccal. Legyenek meg ők is:

Kipróbáltam a budai zöld jelzést. Nem egyedül mentem, így nem jutottam el a Gellért tértől Solymárig, csak a Normafáig. 17 km, sok emelkedéssel, nagyon sok látnivalóval. A jelzés sok helyen hiányos, a jelzésfestőket arra kellene küldeni. Van valakinek kedve legközelebb velem tartani egy rövidebb budapesti szakaszra?

Merre mentek idén?