Tegnap a piros jelzésen indultam el. Budaörsről indul, a Kisfaludy utcánál kell leszállni a 240-es (stb.) buszról, majd felfelé indulni nevezett utcán. Egy árok feletti hídnál kell figyelni, amúgy jól ki van jelezve.
Az utolsó házakat már egy meredekebben emelkedő zsákutcában hagytam el, kissé feljebb már a karakteres sziklák érkeztek jobbról.
Innen jó hosszan lehet erdőben, a fák alatt menni, így nyári napokon is jól járható ez a piros jelzés. A piros kereszt elérésénél cikkcakkozik egy kicsit, de aztán megy tovább északnak. Igen szép virágokat találni a fák között. Csillebércet kihagyva visz el a Végvári-sziklához:
Innen már csak egy köpés Makkosmária. Ott lehet vizespalackot tölteni. Vasárnap lévén, a templomban éppen miséztek, tele volt a templom és a rét cserkészekkel. Két kisebb gyerek a kékkútival játszott, az egyik nagyon ügyesen megtöltötte a palackomat vízzel.
Pro tipp: a templom után az utcán megnézheted a környék legújgazdagabb villáját a praktikeres oroszlánnal és oszlopos előterasszal. Utána egy nagy fakereszt háta megett vitt tovább a piros. A katolikus turistautakat is elhagyva kissé alábbhagyott a tömeg, de sokan jöttek szembe végig. A Virágvölgyben (és tényleg!) sétáltam tovább. Erre már egész széles az ösvény, a fiatal erdőben öreg tanúfák jelzik, hogy milyen csodás lenne a táj, ha nem vágnánk ki a fákat 30-40 éves korukban.
János-hegy állomásnál értem el az úttörésre kényszerített gyerekek vasútját. Itt csak egy kis házikó van. Kijött a bakter, váltottunk pár szót. Jó nagy a forgalom szerencsére, bár itt csak 11 után jönnek a felszállók. A kis házban még áram sincs nekik, elég nomád a hangulat.
A széles ösvényen kissé emelkedve mentem tovább. Tábla jelezte balra a kitérőt a Béka-tóhoz, oda lementem.
Itt is ültek már az összes padon, úgyhogy a kiépített lépcsőkön, fakorlát mentén visszamásztam a jelzésre, aztán tovább. Negyed óra se kellett tán, és felértem a János-hegyen a Libegő felső állomásához. Először a sikító gyerekeken kell átgázolni a játszótéren, aztán a Libegő felső állomásán kell megállapítani, hogy egy hamburger sült krumplival 5150-ért kapitalista kizsákmányolás, majd a gofrisnál lehet megállapítani, hogy ő csak kápé, én meg csak kártyás. Így érkeztem meg a pirossal az Erzsébet kilátó aljában lévő büfébe egy kávéra és az érthetetlen módon belső vitákról elnevezett kekszre.
A kilátóban voltam már 10+ alkalommal, tömeg is volt, egy fotó után mentem is tovább.
Itt találkoztam második kis barátommal, a barna hátú négypettyes hernyórabló után egy kis zöld kukuccal. Legyenek meg ők is:
Ezután meredeken szakadt le az út, szinte végig, míg el nem értem a turistatérkép 127. oldalán a Szépjuhásznéhoz. Ez eddig még csak 13-14 km volt kábé, úgyhogy hozzátettem még azt a kettő-hármat, és lesétáltam a Budakeszi út felett, majd a Budakeszi úton a János-kórházig. Itt a vége, fuss el véle.
