Isfahan teli van egyébként vízzel, mindenhol csobogók, szökőkutak, medencék, süllyesztett csatornák a járda közepén, itt a sivatag szélén így élhető (úgy-ahogy).

Isfahan hídjai - Si-o-se-pol - سی‌وسه‌پل

saját fotók 2005

Iran leghiresebb hidja, Isfahan jelképe. Neve szó szerint "a harminchárom ív hídja". A safavida birodalom alatt I. Abbas sah Isfahant tette meg fővárosának, akkor épült (1599) ez a híd, amely a legforgalmasabb utat vitte át az északi királyi negyedből a déli örmény városrészbe (és persze Tehran-Qom felől Shiraz és az Öböl felé a fő kereskedelmi út).

A híd egyben vízszabályozó gátként is működött: a zsiliprendszer segítségével emelni lehetett a folyó vízszintjét. Ez a kettős funkció – híd és gát egyben – a szafavida mérnöki tudás szép példája.

Több, mint 420 éve áll, és ma is használják. Vámbéry Ármin, mikor dervisként erre járt, Perzsia csodájának nevezte.

Khajou (Kadzsu) híd - خواجو

2005

24 boltív, szintén zsilip és gát is volt, épült 1650 körül. Középső részén díszes pavilon, ahonnan a sah és társasága nézte a folyón az ünnepségeket. Az alsó szinten árnyékos sétatér, kis boltok, teaház, étterem.

Shahrestan

A legrégebbi híd. Alapjai még a Szászánida Birodalom korából (3–7. század) származnak, később a bújidák és a szeldzsukok is felújították. Egyszerűbb kialakítású, mint a szafavida hidak.

Csúi (Joui) híd (Pol-e Juʾi)

A Csúi, más néven Joui híd, 1657–1658-ban épült. Ez egy elegáns, kisebb híd volt. Közepén egy keskeny vízcsatorna futott, amelyről a nevét is kapta. A királyi palota főépületét kötötte össze a többi részével. Csak II. Abbas használhatta, mikor a hárembe vágyott menni.

Marnan híd

A Marnan híd szintén történelmi eredetű, bár mai formáját többszöri átépítés során nyerte el. Kevésbé ismert, mint a Si-o-se-pol vagy a Khádzsu híd, de ma is fontos része Iszfahán történelmi városképének, képet nem csináltam róla, nem is találok, fene ott egye.

Még vannak hidak, de azok már modernebbek, gépkocsiknak valók. Egy Ferdowsi Bridge is van kb 2 km-re a Si-o-se-pol-tól, buszok is járnak rajta, 2x3 sáv, mi Firdauszinak mondjuk, nagy perzsa költő az ezredfordulóból. Mahmúd quasnavid (ghaznavida) szultán megbízásából a Királyok Könyvét (Sáhnáme) írta, 30 évig bazki, életmű.

aztán a szultán fene tudja miért, megszivatta, a beigért 60ezer arany helyett csak 60ezer ezüstöt adott, ezen persze a csóka (tegyük hozzá, joggal) berágott, irt egy gyilkos pamfletet Mahmúdról, aztán sietve otthagyta az udvart, 70 évesen, és menedéket kért Bagdadban a kalifától, aki akkor abbasida volt, al-Quadir. Később barátai és pártfogói kijárták, hogy visszaköltözhessen Perzsiába. Idővel Mahmúd is elröstellte magát, útnak inditott egy tevekaravánt a megigért aranyakkal, a tevék pont Firdausi temetésére értek oda Tuszba, Mashadon túl. 93 éves volt.