#nyugi

A félhomály sokszor megzavarja az ember érzékeit. Olyan dolgokat látsz a félhomályban, amik valójában ott sincsenek. Az eltorzult formák, mind csak a képzeleted szüleményei. Hozzá hasonlítod azt a bizonyos tárgyat valamihez, amire hasonlít, de attól még nem valós. De...elhiszed, mert a szemed azt láttatja veled.

bennem minden. Féltem tőle korábban, hogy ha elvesztem az indulataimat, az érzelmeimet, akkor elvesztem a hajtóanyagot, a motivációt és belesüppedek valami érzelemmentes nekem mindegy állapotba.

Mert nem ismertem ezt. Biztosan van most is olyan kifelé ható dolog, ami meghatározza az identitásomat (mint pl ez a blog, amin keresztül csak nagyon visszafogottan teremtek kapcsolatot), de sokkal kevesebb harsány színű zászlóm van, mint korábban. Nem szükséges a véleményemmel, az értékrendemmel vagy akár a terveimmel letarolni másokat. Nem kell kényszeresen formálnom a világot. Ah, igen, ez is egy anyai kód. Kétféle ember van, akit a környezete formál és aki a környezetét formálja. Mi olyanok vagyunk akik a hatnak a környezetükre... – mondta anyám, akiben ez annyira mély meggyőződés volt, hogy amikor epeműtéten volt a kórházban, éjjel átrendezte a kórházi folyosón a növényeket, mert szerinte úgy jobb volt. Minden dolog ami abba a körbe tartozik, hogy „mi olyanok vagyuk, akik...” az egy kód, ami meghatározza a későbbi életet. Sokkal jobban, mint a „te ilyen meg olyan vagy...” féle kritikák. Az egy falkába tartozás minden megnyilvánulása, a rejtettek is, meghatározó. Ezért van, hogy, ha valaki tudatosan elkezdi használni a „mi” szót, azzal vonzalmat, lojalitást vagy akár szerelmet lehet nyerni. Vannak ilyen kulcsszavak. Végül nem vesztettem el az érzelmeimet, csak a korábbi érzés helyére, hogy másoknak azért lehet ezt meg azt, mert egyrészt mindent kibírok, másrészt meghatározó téveszmém, hogy a szeretet mindent legyőz (ez a téveszme is egy kórtünet és megérne egy kifejtést), szóval most azt gondolom, hgy bár tényleg sok mindent kibírok, de ezt a forrást nem kell állandóan aktívan tartani. Ha tényleg szükség van rá, akkor ki lehet nyitni. De felesleges keresni a bajt. A szeretet nagyon fontos dolog. A képesség is, meg az „energia” amit áramoltat az ember. Nem egy érzelem ez, hanem egy gyűjtőfogalom. Mások cselekedeteitől érezzük szeretve magunkat, függetlenül attól, hogy az a valaki mit érez valójában. Ez így azért kicsit félelmetes, nem? Nagyon sokat tanultam a pszichopata sorozatgyilkosos sorozatokból is. Nem konkrét szövegeket, hanem abból, amilyen kérdéseket felvetett bennem.