#noncsi

Negyedik nap: A Lomnici-csúcs. Reggel amint kikecmeregtünk az ágyból, magamra húztam 4 harisnyát,egy cicanadrágot, 3 zoknit, egy farmert, 3 pólót, 2pulcsit, kabátot, bakancsot sapkát sálat, és így is fáztam. Elmentünk az indulópontra, ahol közölték hogy sztornó, mert hogy nagyon fúj a szél"HOW MUCH WIND". Hát jó akkor menjünk a Csorba-tóhoz,majd ott jólesz,utána megnézzük újra a hegyet. Jó is volt,nagyon szép nagyon havas,nagyon hideg,de imàdtam. Csak aztán sikerült elvesznem. Ezt majd kifejtem. Nade meglettem ‘kis’ lebaszás után nagy idegbetegségekbe elindultunk a hegyhez. Sikerült is cirka 436 euróért jegyet venni majd fellibegtünk a középső állomásra ahol kis hóban való tapicskolás után bementünk az étterembe és kettő órát teáztunk és hallgattuk a csujjogató szlovák népzenét. Eljött a délután három óra, egy másik libegővel végrehajtottuk a csúcstámadást. Persze amikor mi fennvoltunk akkor -18 fok,és hóvihar volt, előtte utána verőfényes napsütés. Thx Murphy. Nem számít. Nekem a kedves történelem tanárom mesélt a flow-élményről. Nem vettem komolyan,mit hippiskedik itt nekem stb. De amikor felértem…. ugráltam,futottam, játszottam,gyúrtam hógolyót, megettem, kiabáltam a nagy fehér semmibe. Ott voltam a világ tetején és mint aki megőrült percekig nem éreztem sem a szelet, sem a hideget, csak egyszerre éltem át minden élményem amit eddigi életem során megéltem. Hihetetlen volt. Mindezek után lelibegtünk, és irány a szállás.

Olyan hideg volt hogy eltört a szemüvegem.

A legkirályabb spárgák napja.

hi Wendy yes wendy

Második nap: Auschwitz-Birkenau. Remekül indult a reggel…elvileg 7:30kor lett volna reggeli… nahát a familifroszt volt oly kedves és 6:40től 10 percenként dörömbölt felváltva az ajtón hogy biztos elkészüljek,hozzátenném 3 lerc alatt felöltöztem és 7:17-kor már a reggelizőben ültem,felettéb morcosan. Odaértünk Auschwitzba ahol szépen beálltunk a sorba. Röpke 40 perc várakozás után elmondták hogy ez rossz sor,előtte meg kell venni a jegyet. A csapat fele átállt oda. Megkaptuk a jegyet,és kiderült,csak négykor tudunk bemenni Auschwitzba,úgyhogy szépen a fekete busszal átmentünk Birkenauba,ahol megtapasztaltam milyen szögesdróton mászni, és birzasztó kínosan el kellett mesélnem a 11 éves hnokahúgomnak a hely egykori funkcióját. Visszamentünk Auschwitzhoz megint vártunk egy órát. Az alatt a Noncsi volt oly kedves és kificamította a bokáját. Végigjártuk a múzeumot, és azthiszem ha nem az lenne a múltja,ami simán el tudnék itt lakni. Egész kellemes hangulata volt a robosztus téglaépületeknek. (Tudom,morbid vagyok) Este eljuttattuk a Noncsit a kórházba,kapott egy fasza kis sínt a lábára és a másik recepcióst+a főnököt is kiidegeltük.

Nem tudok angolul.

anyanaynayanyanayanyanaynayanayanahanayanahayana