Negyedik nap: A Lomnici-csúcs. Reggel amint kikecmeregtünk az ágyból, magamra húztam 4 harisnyát,egy cicanadrágot, 3 zoknit, egy farmert, 3 pólót, 2pulcsit, kabátot, bakancsot sapkát sálat, és így is fáztam. Elmentünk az indulópontra, ahol közölték hogy sztornó, mert hogy nagyon fúj a szél"HOW MUCH WIND". Hát jó akkor menjünk a Csorba-tóhoz,majd ott jólesz,utána megnézzük újra a hegyet. Jó is volt,nagyon szép nagyon havas,nagyon hideg,de imàdtam. Csak aztán sikerült elvesznem. Ezt majd kifejtem. Nade meglettem ‘kis’ lebaszás után nagy idegbetegségekbe elindultunk a hegyhez. Sikerült is cirka 436 euróért jegyet venni majd fellibegtünk a középső állomásra ahol kis hóban való tapicskolás után bementünk az étterembe és kettő órát teáztunk és hallgattuk a csujjogató szlovák népzenét. Eljött a délután három óra, egy másik libegővel végrehajtottuk a csúcstámadást. Persze amikor mi fennvoltunk akkor -18 fok,és hóvihar volt, előtte utána verőfényes napsütés. Thx Murphy. Nem számít. Nekem a kedves történelem tanárom mesélt a flow-élményről. Nem vettem komolyan,mit hippiskedik itt nekem stb. De amikor felértem…. ugráltam,futottam, játszottam,gyúrtam hógolyót, megettem, kiabáltam a nagy fehér semmibe. Ott voltam a világ tetején és mint aki megőrült percekig nem éreztem sem a szelet, sem a hideget, csak egyszerre éltem át minden élményem amit eddigi életem során megéltem. Hihetetlen volt. Mindezek után lelibegtünk, és irány a szállás.
Olyan hideg volt hogy eltört a szemüvegem.
A legkirályabb spárgák napja.
Kellemes húsvétot!














