Az a baj a sorozatokkal, hogy teljesen eltorzĂtjĂĄk az ember elvĂĄrĂĄsait. Mindig irreĂĄlisan jĂłkĂ©pƱ, de totĂĄlisan elborult karaktereket vonultatnak fel, akikrĆl Ă©n meg persze azt gondolom: âIgen, hozzĂĄm költözhetne az a fickĂł, aki egy hĂłnapja nem fĂŒrdött, Ărni Ă©s olvasni se tud, Ă©s Ășgy nĂ©z rĂĄm, mintha azt mĂ©rlegelnĂ©, hogy vacsorĂĄra megegyen-e vagy sem.â
AztĂĄn kilĂ©psz a valĂłsĂĄgba, Ă©s ott csak normĂĄlis fĂ©rfiak vannak, nem pedig tragikus mĂșltĂș, 190 centis, fĂ©lmeztelen harcosok, akiknek olyan Ă©les az arccsontjuk, hogy konkrĂ©tan kettĂ© tudnĂĄk vĂĄgni a szĂvemet Ă©s Ășgy b*sznak, hogy mĂ©g az emelet is leszakad.
TelevĂziĂł, miĂ©rt tetted ezt velem? Most mĂĄr örökkĂ© olyan pasikat fogok keresni, akik kizĂĄrĂłlag forgatĂłkönyvekben lĂ©teznek.











