Állatmese: A krokodil sunyi állat. Aljas módon támad, hátulról jön, vagy alulról lehúz a mélybe. Nem áll fel veled szemben: én vagyok a krokodil, vigyázz, meg szeretnélek enni. Álcázza magát, beleolvad a környezetébe, s onnan tör rád váratlanul. A krokodil kitartó, tudja, a kis seb is jó seb, sok kis seb legyengít, s édesebb lesz a véred. A krokodil sohasem érzi magát erkölcstelennek, sőt azt hiszi, az a követendő példa, ahogy ö viselkedik. Csúszómászóknak és a krokodiloknak kedves a mocsár. S bár a többség számára utált hely az ingo- vány, egy krokodil számára az ingovány a legbiztosabb talaj.
Ha az én apám megcsókolta volna mindenkinek, akkor most csendben lennék. Valami semleges dologgal foglalkoznék, nem írással, mert hiába nem bűnöm az apám bűne, én mégis szégyellnék kiállni az emberek elé. Ha az apám egykor nagy tisztelője lett volna az olasz vesszőnyalábnak, a fasciónak, mert arra gondolt 1936-37 körül, hogy a társadalmi igazságosság megteremtője a rend Mussolini-féle változata lehet, akkor én most csendben lennék, s nem hánytorgatnám fel mások múltját. Ha az én apukámat mint titkos kommunistát azzal a pártfeladattal bízták volna meg, hogy épüljön be a szocdemek közé, akkor nem mocskolnék másokat, befognám a számat, nem írnék egy sort sem. Ha az én apukám lett volna Rákosi propagandistája, állandóan kísértene a múlt, de legalábbis furcsának találnám, hogy miért kapott csak négy évet az én apukám egy olyan perben, amelyben vádlott-társait felakasztották. Ha az én apukám karrierjén minden izmus keresztül-kasul átrobogott volna, hogy élete végére mint a nyitott társadalom főkurátora osztogasson, természetesen más bugyellárisából, nos, akkor mélységesen hallgatnék, nem vádolnék senkit azzal: közpénzeket osztogat. Ha az én tesóm kezelne pártpénzeket, nem nagyon habzana a nyálam. Ha az én tesóm játszotta volna át Máté Lászlóval közösen a Vasárnapi Híreket a VICO-birodalomba, akkor nem lennék úgynevezett független médiaszakértő, s nem írnék az Elet és Irodalomba kolumnákat e témáról, arra gondolnék, bárkitől hihető az, amit én írok, de tőlem nem, pontosan az apukám és a tesóm miatt, őszintén szólva lesülne a bőr a pofámról. Csakhogy a krokodilbőr bírja a kiképzést. Cipőt csinálnak belőle.
