#middleages

Gorget, late 15th century

~

The Middle Ages according to Historians VS the Middle Ages according to Hollywood. More about myths & general misconceptions about the middle ages here;

https://fakehistoryhunter.net/2019/09/10/medieval-myths-bingo/

Follow me on Twitter here;

Baldwin IV wearing a piece of cloth instead of the mask. Made on request

Join my Telegram Channel for more content!

The Making of the Middle Ages: An Atlas of Europe

An in-depth historical atlas that examines the history of Europe from circa 117 CE to 1000 CE. The focus of the book is not on the full period of medieval Europe but rather on how the Europe that we recognise today was formed during the early Middle Ages. It does so using fantastic maps, short and varied descriptive chapters, and many detailed illustrations.

John Haywood, who received a PhD in early medieval European history, is a veteran of creating historical atlases, and his latest book does not disappoint. The Making of the Middle Ages focuses on the period that has traditionally been described as the "Dark Ages", from the fall of the Roman Empire to the beginning of the High Medieval Period (c. 400-1000 CE). It is during this period that Europe as we know it today was formed as power transitioned from the ancient Mediterranean empires to the kingdoms of northern Europe.

This volume contains a plethora of beautifully designed maps. Each map examines one aspect of history, making the maps both in-depth and not overwhelming. Unlike some of Haywood's earlier atlases, there are more pages containing text than there are map pages: Between each map, there are two to three pages of text explaining the history that the maps examine.

The texts in this book are divided into many short chapters (they tend to be a couple of pages in length at most) that succinctly explain facets of medieval history, easily accessible to a general reader. All of the major kingdoms, wars, and events of the period are covered, from the fall of the Roman Empire and the Migration Age to the rise of the Frankish kingdoms, the German Empire, the Rus, and the Vikings.

Haywood explores cultural practices, such as "The Germanic Warrior", individual cities like Ravenna, or questions on mythology, such as his chapter titled "King Arthur, man or myth?" Equally, daily life is explored in chapters such as "Towns, Trade and Farming".

As medieval Europe is very much defined by its adoption of Christianity, there are many maps and chapters looking at Christian Europe from different angles: The spread of Christianity, the building of churches, and the clerical divisions of the late Roman Empire. Several chapters are devoted to the interaction between religion and science, as well as Monasticism.

While the book focuses on Christian Europe, several chapters and maps examine other religions, including the rise of Muhammad, the Islamic Civilisation, and the Jews in Europe under both Christian and Muslim rule.

The book also covers a range of topics that are often glanced over in histories of the European Middle Ages. I was surprised to find chapters on "Scandinavia before the Vikings" and multiple chapters and maps on the Magyars. These are not common topics in medieval studies, and covering them makes this book even more interesting to read.

The Making of the Middle Ages: An Atlas of Europe is well-written and accessible. The maps are of high quality, and the matte print makes for a pleasant reading experience. The text pages contain plenty of white space for illustrations, smaller maps, and photographs to complete the reading and learning experience. This is a highly recommended book, but it must be noted that the title is somewhat misleading, as it only covers the early Middle Ages, not the entirety of the period.

Read More

Angel announcing to high priest Zacharias the imminent birth of his son, John the Baptist, Ms. 2374, fol. 228r, from the Echmiadzin Gospels (10th century), late 6th century, Matenadaran, Yerevan, Armenia.

Milyen fordulatokban gazdag a mi szakmánk! Mennyi varázslatos esemény megtörténhet! Advent időszakában is egy alig hihető eset tanúi lehettünk. Az egész történet még novemberre nyúlik vissza, amikor a cserépvári Ostromnap bőröndkiállításához készülvén török kori leleteket gyűjtöttem. Ekkor figyeltem fel arra, hogy az elmúlt évek fémkeresős anyagában a 2024-es leletek állagvédelme még nem valósult meg. Elhatároztam, hogy futok egy kört restaurátorainknál, lenne-e kapacitásuk és elsősorban néhány pénzérmét megtisztítanának-e? Noha már közelgett az év vége, kolléganőm, Krisztina lelkesen vállalkozott is rá.

…

Történetünk másik szálának szereplője Dmitrij, egy külföldi egyetem kutatója, aki Kelet-Európa oszmán-kori pénzleleteiről értekezik. Ennek okán vetődött el december derekán a Herman Ottó Múzeumba is. - Van-e török éremanyagunk ásatásból, fémdetektorozásból, vagy gyűjteményben? - Hát…(?), vakartuk meg a fejünket: korábbi ikonikus igazgatónk és numizmatánk, Leszih Andor anno begyűjtött egy százdarabos, andornaktályai (ami 100 esztendeje még Borsod vármegyéhez tartozott) török éremkollekciót. Ám ásatásból nincs, hiszen megyénk területe már jórészt a Török Hódoltságon kívül feküdt, bár a hódítók rendre dúlták vidékünket. Kivéve talán Cserépvárt, ami 91 esztendőre ténylegesen török végvár volt. Viszont innen sincs. Az eddig megtalált érmék mindegyike a kora újkori Habsburgok, Rákócziak, vagy éppen lengyel uralkodók által kibocsátott pénzek voltak

.…

Mit tehetett mást Dmitrij, elidőzött Leszih Andor andornaki gyűjtése mellett, de felmerült benne néhány anyagtani kérdés, amit talán jobb, ha egy restaurátor válaszol meg. Így leballagott Krisztina restaurátorműhelyébe. Az ezüsttartalomról szóló diskurzusuk közben Dmitrij szeme sarkából megpillantotta az asztalra, pár nappal korábban kiterített cserépvári érméket, amiken már megkezdődött a tisztítás folyamata. És a veretek egyikén, egy végletekig lekopott darabon megakadt a tekintete.

-Ez török!

Azonnal szólt nekem is, meséljem el, hogy és mikor voltak itt oszmánok, hogy nézett ki a vár, kik lakták a hódoltság idején. Megnéztük mikroszkóp alatt: bizony az igencsak kopott veret peremén lévő indavonalakról nem is gondoltam volna, hogy az nem egy díszítő elem töredéke, hanem arab kalligráfia. Nos, a precíz vizsgálat eredménye egy oszmán para lett, amit IV. Murád szultán bocsátott ki a 17. századi Kairóban! A szélesebb körben ismert török ezüstpénz, az akcse mellett a para egy nehezebb, Egyiptomban elterjedt ezüstcímlet volt, amit alkalomszerűen balkáni katonaelemek is használtak, általuk juthatott el a Török-birodalom északi szélére is.

…

Így adódott, hogy az éppen itt járó Dmitrij, éppen akkor kereste fel és kérdezett valamit Krisztinától, amikor ő éppen ezeket az érméket tisztogatta és közel két tucatnyi veret között éppen meglapult egy egyiptomi para is és éppen ez lett Cserépvár első ismert török pénzérméje.Szóval semmi para, hiszen lelőhelyeink és gyűjteményeink bármikor képesek egészen merész meglepetésekkel is előrukkolni.