#metatea

“Novarina A cselekvő szó színházában ír a "testesülő szövegről”, ami egyúttal teresül is, tehát a szó a színész testi jelenlétén és játékán keresztül fizikai dimenziót nyerve mintegy láthatóvá válik a színpadon. A szöveget a színész ilyenkor nem egyszerűen elmondja, nem beleéli magát a szó sztanyiszlavszkiji értelmében, sokkal inkább aláveti magát neki, magává a szöveggé lényegül át, emberméretű felkiáltójelként áll tulajdon mondandója végén.“ - Závada Péter, A KOPLALÁS ESZTÉTIKÁJA, Eimuntas Nekrošius: Az Éhezőművész / MITEM 2017, Nemzeti Színház, Revizor, 2017.05.30.

Capes and Headdresses #atea #metatea (at The Metropolitan Museum of Art, New York) https://www.instagram.com/p/B3OFBvAB6Bo/?igshid=12x2lqnfhnka1

Cbd and tea together now! @metateasofficial #metatea #cbdtea #cbd #tea #drink #week #beauty #work #strength #antioxidants #inflammation #refreshing #skincare #positivevibes #body #entrepreneur #Covain #healthy #fit #fashion #designer #modeling #model #inspiration #mua #fashioneditorial #nextlevel #photographer #rolemodel #motivation (at The REEF L.A.) https://www.instagram.com/p/B17p1QShyWz/?igshid=kd2mh10moqne

Do you like Yerba Mate Tea? Originating in South American countries such as Argentina, Brazil, and Uruguay, Mate tea already has a history of more than 400 years, which is made from the leaves of Yerba Mate of the holly plant. In addition, it is called as "a drinkable salad" for containing lots of vitamins and minerals. Try TeaVivre's newly arrived Yerba Mate Tea here, enjoy 15% discount: https://www.teavivre.com/lemon-yerba-mate-tea.html

"Rilke véleményem szerint A labda című versében jut el addig a pontig, amit Nemes Nagy nyomán „közöttként” szoktunk definiálni, vagyis „a még és a már között nyíló vékony sávba”. A mozgást a vers ugyanis Rilkénél is állóképek sorozataként, filmszerűen rögzíti, „a tárgyakat egyszersmind kimetszi az időből, így az idő múlását nem a képekben, csak a közöttük megnyíló résekben érhetjük tetten, egy mérhetetlenül rövid, változatlannak tetsző pillanatban”. A mozgást tehát itt is az értelmezésben lezajló jelentésszóródás alkotja meg. A Nemes Nagy Ágnes-i „között” tapasztalata ezáltal szubjektum és objektum, még és már, állókép és mozgás, jelentésesség és önreferencialitás között húzódik. Rilkénél ez így szól: „Te Gömbölyű, mely két kéz melegét / tovább adod, röpülve, úntalan, / mint a sajátod; az suhant beléd, / mi illanó s a tárgyba súlytalan, // még nem dolog, de már elég dolog, / hogy innen, a formákba öltözött / földből a testbe át nem párolog: / te röpülés és leesés között” (Kosztolányi Dezső fordítása)." - "Semmi se kész, amíg rá nem néztem" Kiss Georgina és Závada Péter beszélgetése a tárgyiasságról, Szifonline, 2017.06.29

“Schilling újfent ironikusan viszonyul a heroikus maszkulin ego képéhez, mikor egy kihízott Batman-jelmezben lép színre, hogy hazacsábítsa feleségét. „Én rendezek neked egy Csehovot, csak gyere haza!” – szól a szívszaggatóan szánalmas, ugyanakkor komikus ajánlat, melyben a populáris és elit kultúra paradigmáit vegyítő posztmodern gesztus is felsejlik. A forradalmi ellenzékiség és az állami elnyomás patriarchális gyakorlatairól szóló monológ azonban bántalmazásba fullad: paradox módon épp a liberális „Árpád” veri meg feleségét, amiért az megalkudott a rendszerrel. A Terhes által alakított producer a következő song alatt letörölgeti „Lilla” testéről a rátapadt tollakat, és így a mosdatás a megalázottságból való fölemelés, a kegyelem gyakorlásának ironikus gesztusává válik. A heroikus ego, és egyben a karteziánus énképhez kapcsolódó zárt testkép reprezentációs kliséinek szétzilálása figyelhető meg az előadás harmadik harmadában, „Árpád” testi és lelki lezüllését követően, mikor a korábban bébiszitterként dolgozó Ági (Kiss-Végh Emőke) a kanapén megmosdatja és bepelenkázza a bukott, eszméiből kiábrándult rendezőt. Ági és „Lilla” gyászoló asszonyai, „Árpád” testének letörölgetése egyben fölkínálja egy Krisztus-parafrázis lehetőségét is.” (Závada Péter, A heroikus ego lebontása Schilling Árpád Lúzer című előadásában, Színház, 2016, május)

„Olyan természetes volt, hogy átmegyek az utcán, föl a hídlépcsőn, elindulok a híd karcsú derékívén, és odalépek a Boszorkához, ő pedig meg se lepődik, csak mosolyog, ő is jól tudja, akárcsak én, hogy a véletlen találkozás a legkevésbé véletlen az életben, és ugyanazok az emberek szoktak találkát pontosan megbeszélni, akik vonalas papíron leveleznek, vagy legalulról kezdik fölfelé nyomni a fogpasztás tubust.” (Julio Cortázar, Rayuela, 1963; Sántaiskola, ford. Benyhe János, 2009) Ha C.-olvasás után fogat mosol, vagy ennyit se teszel – hadd garázdálkodjon édességével –, csak kérdezed magad, hogy te honnan is nyomod a tubust, C. máris csapdába csalt. „Az emberek, akik regénykezdések nyomán ellenőrzik viselkedésüket, ugyanazok az emberek...” – fogalmazol egy szomorú, földalatti mondatot. De mintha suttyomban ez is C.-től jönne. Mintha ez volna a cél. Hiszékenység és paranoia a nyílt színre csalogatva – vö. „Bármilyen érzés fogja is el, mindegyiken rajtakapja magát.” (Elias Canetti) –, és még csak egy bekezdésen vagyunk túl (?). Felháborítóan kedves dolognak tartom, hogy az idézett nyitány előtt (!) az Eligazító táblázat, amit szintén C. jegyez, ha nem is emberek, de fejezetek „pontosan megbeszélt találkáinak” kottája. Egy számsorozat arra az esetre, ha egy második könyvet is szeretnénk. Mert akkor, mondja C., ilyen és ilyen sorrendben érdemes olvasni a 3. rész fejezeteit az 1. (Odaát) és a 2. rész (Ideát) egyikéhez-másikához visszakanyarodva. Még a fejezetek végén is ott a számjegy, a folytatás ajánlata. Jó, hogy az nincs kiírva, mit hánykor kezdjünk el!  Persze, az már az önellentmondás túlcsinosítása volna. C. sejteti így is, hogy a fejezetek néha, mint az emberek, ódzkodni fognak ettől a tervezettől. Te pedig mész tovább, azt se tudva már, hogy ha dafke lineárisan haladsz, akkor olvasol-e össze-vissza.  Ami, persze, még mindig a legkényelmesebb dimenzió: mintha a paszta egész jól érezné magát a rugalmas zárkában, ahogy elöl is, hátul is nyomva, ujjaddal libikókázol rajta. A legkényelmesebb, mert a többiek – fogak, fogkefék, serték, lyukak, tömések, ínyek – szóba se jöttek. (borsik)

(Borsik-Kerber-Závada)