#meghaltunk

Pát hét volt hátra, a ballagásig. A tornateremhez vezető, vasajtó mögött ültünk. 

Te behunyt szemekkel beszéltél, s én a válladra döntve fejemet; hallgattalak. Meséltél. Valamit, a gyerekkorodról. Már nem emlékszem pontosan...  

Tudtam, hogy fog történni valami. Éreztem, hogy a veled töltött idő véges... Te is érezted. Tudtam, láttam az arcodról legördülő, fájdalomtól duzzadt könnycseppet. 

 Mégis azt mondtad, hogy nem lesz semmi baj. Hogy együtt maradunk. Hogy megoldjuk. Hogy minden álmunkat valóra váltjuk együtt. 

Hát nem...

Elérkezett a nap. Az a szörnyűséges. 

Azt hittem megőrülök. Tehetetlenséget éreztem. Pedig akkor még csak otthon készülődtem. (Emlékszem, még a hajamat is begöndörítettem, hogy “talán utoljára” úgy láss, ahogy szeretnéd- mert te kérted úgy.) 

Aztán... 

Maga, az “ünnepség” szép volt. Őszintén, rosszabbra számítottam. 

Nem is azzal volt a gond. Hanem a búcsúzással.

Amikor megöleltelek, nem hittem el, hogy utoljára szorítasz magadhoz. Csak azt szerettem volna, hogy örökké úgy maradjunk. Ölelkezve. Mi, ketten. 

És amikor elengedtél, egy világ omlott össze bennem.