az, hogy mindenkit szeretek, csak annak szokatlan, aki jól ismer :/
miért? mert egyébként depresszióra hajlamos vagyok, a Szakítás óta pedig Gödörben, min 2 évig
megszoktam én is, mindenki más is
jajdejó, troger végre megint szeret Élni -
úgy megváltoztál, olyan fura vagy, ebből látszik, hogy még mindig nem gyógyultál meg, még mindig veszélyben vagy, sürgős segítség kell neked...*
hááát baszki, elhiszitek Ti, itt, ha azt mondom: ez van a Családomban most???
órákat dumálok Nagybátyámmal, hogy Anyám összeomlott lelkileg, ő ott lakik vele egy utcában, hívja már át ebédre
ő épp az alkotói műhelyébe van elvonulva Pécelen, heti 2-3 napot ott tölt, ő így él a csajával
ezt én egy rövid telefon helyett két napon keresztül cseten mondom neki is, mert 2 évente egyszer beszélünk, csak személyesen, és ezt így messziről kell indítani (mert ő is, minél több részletet adok, arról, mi volt, annál jobban lejön a figyelme Anyámról, a Mostról),
De végül leokéztatok vele is mindent lépésenként (!), megérti aggodalmam: a Húga, Anyám, lelki bajban van. Az segít, ha beszélhet valakivel, és meghallgatják, ha nem egyedül gyötrődik a gondolataival (pont ebbe betegszik bele szerintem egyre jobban, még mindig)
mi történik aztán valójában?
felhívja Anyámat, de nem áthívja magukhoz ebédre (direkt kértem, ne telefonon kezdjék el, vki menjen át vkihez, üljenek egy szobában), hanem azzal jön vissza Hozzám, hogy itt tényleg óriási baj van - velem, azonnal jöjjek Haza!!!!!
Az országból 20 éve költöztem el. azóta nekik Én mikor megyek Haza. Nekem max a születési helyem, ahol felnőttem.
Nagybátyám: az epilepsziás rohamokat elhallgattam előle (! kihagytam volna,mert egy hete voltak...), még mindig életveszélyben vagyok!!!!!
Itt mondom, ok, benned is bíztam, értelmes ember vagy, de ezt te is elbasztad, pont mint a többiek.
Már bánom, hogy belekevertelek 😑
Ha Anyámról van szó, eddig se a Férje, se a Bátyja, se a Másik Fia még odáig sem jut el, hogy neki most tényleg kell segítség - most azt hagyjuk, hogy én eleve sose kértem -, és mit csinálnak?
Vagy bagatellizálják, mert én bolond vagyok, és én mondom (szarul van, majd elmúlik); vagy tehetetlenül toporognak, de emellett Anyám Pánikját automatikusan, agymunka nélkül átveszik, és miattam kezdenek el aggódni múlt időben.
(Ezt Zsuzsa pontosan ugyanígy csinálta, hadd jegyezzem meg. Előbb hívott volna rám mentőt (!), mint hogy a home office-ból a seggét autóba tegye (neki van, nekem nincs), és fél órán belül itt legyen. Az egyetlen, aki ide tud jönni. Az egyetlen Barátom itt Hamburgban. Amíg én segítettem neki, amiben tudtam, együtt mentünk tengerre meg hármasban vidámparkba, jó is volt minden, nemem fontosak is voltak. Úgy akart segíteni ő is, hogy soha nem kértem. Viszont Ő mindössze ehhez van szokva: mindent cseten intéz, ha mozdulni kéne és tudna is, akkor inkább a telefonért nyúl, hogy azt se kelljen 🤷)
Ha emiatt kell megszakítanom velük a kapcsolatot mégis (megtörtént), akkor azt kell mondjam, én mindent megpróbáltam - magamat sikerült is megmentenem, de nem hála nekik, hanem toxikus segíteni akarásuk ellenére -, még többet is, mint hittem, hogy kell majd. Mert a gondolkodásról mind leszoktak, anyám az időjárásról is a chatgpt-t kérdezi, öcsém 1,5 év munkanélküli depi alatt (életében először, ő ilyen alkat sosem volt. Viszont idén szeptemberig tartott, épp hogy kint van belőle! Akkor jött ki, és már a házat kellett volna eladniuk, amikor munkát talált...) VÉGIG a chatgpt-vel dumált 🥴 A koherens gondolkodásról ezzel ő is leszokott, ezt meg is figyeltem: akkor tudott segítenibegyetlen dologban (alvásterv), amikor figyelt rám és beszéltünk. De volt, hogy napokig rám sem írt, mert nem aggódott, és amúgy is szarik rám általában, és update-et csak Anyámtól kapott.
Ha nekik még mindig az a bajuk,
hogy én analizálok, előre gondolkodom, mániákusan sokat és gyorsan beszélek, túlpörgött az agyam... akkor arra azt tudom mondani, itt nem én gondolkodok túl sokat, hanem ŐK sokkal kevesebbet a mindennapi életükben, mint én hittem.
Amijük van, azt is gondolkodást mellőzve rakják össze, ahol úgy kb odaillik, valahogy ottmarad, nem esik le. Ha ők ennyire sematikus gondolkodással egy életet leélnek, akkor legalább azt higyjék már el: hogy mikor mire van szükségem, én már kb 14 éves korom óta jobban tudom.
Nekik van bajuk azzal, hogy a saját életemet akarom élni, nem nekem✌️
Viszont ha ez így van, Családként, Anyaként, Testvérként, Barátként - nálam mind megbuktak többször, egyenként is. Az én szívemet összetörték többször már, de én összerakom, mégis kalapáccsal jönnek vissza Segíteni.
Innentől egy dolgot tudok: volt ami volt, a családom nélkül mindenképp boldogabb az életem. ✌️
*Azért jöttek rendőrök hozzám, mert a Hülye Családom azt hitte, onnan, Budapestről ÉSVAGY Southamptonból (!) szirénázó mentőt tudnak küldeni Hamburgba, és közben senki nem kérdezi meg a németeknél, ugyan mégis miről van szó? 🥴
Amikor kiderül, a Protokoll Szerint (végül a Sógornőm vmi Németo-ban élő barátnője, én még a nevét se tudom (!), hívott fel valami pszichiátriai intézetet, valahol németországban - én ennyit tudtam meg tőlük, azt is harapófogóval 🤷),
ha orvosi a VÉSZHELYZET, ha nem, mindenképp csak egy zsarujárőrt tudnak így a címre kiküldeni...
... és eddigre már nekik az is jó volt! én még épp kialszom a rohamokat - de anyám már 3x hív 9 és 10 között, hogy fent vagyok-e! Ehhez képest a bolond persze én vagyok, hogy nem akarom berngedni a jardot.... miközben velük csetelek és a kamerát kéne csak bekapcsolnom ha kérnék, de látni senki sem akar 🤯 Sőt: senki nem szól nekem, hogy zsaruk úton vannak, még reggel küldtük őket, bocs, butaság volt? Ehhez már 🧠on kívül empátia is kellett volna, ami a jajszegénykémnél kicsit több szerintem
így vagyok még mindig dühös 😑
