#kattogok

Csak fekszem, a plafont bámulom. Illetve, bámulnám, de a szobát sötétség lepte el, így nem látom. Késő van, hajnali kettő. Az éjszakában szórakozó fiatalokon kívül mindenki alszik. De én nem. Nem tudok. Az agyam kattog, a szívem szomorúan dübörög. Az egyik lábammal félig lerúgom magamról a takarót, hogy ne legyen melegem. Oly’ sok minden jár a fejemben. A magány körüljárja a szobát. Hiányzik valaki mellőlem. Nem tudom, hogy ki, de hiányzik. Azt akarom, hogy itt legyen, és átöleljen. Vajon miért nincsen itt mellettem senki? Vajon miért nem ölel át senki? Ki tudja, lehet nem érdemlem meg mások szeretetét. Ki tudja, lehet tényleg egyedül leszek örökké. Mintha nem kapnék rendesen levegőt, annyira vágyom a szeretetre, de nincs kitől megkapjam. S a végen, meg fogok fulladni.

Nem tudok aludni még mindig rajtad kattogok..

A