#indok

A tanárnő szomorúan pillantott rám, amikor látta rajtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, s talán még sírtam is:

-Te is szét vagy csúszva? -kérdezi tőlem. Nagyon őszinte és borzasztóan támogató az idősödő hölgy tanárnőnk, s az élettanácsaiért valószínű egész életemben hálás leszek neki, melyekkel okosított bennünket két matematikai feladat ellenőrzése közben.

-Igen. Késő estig tanulok, és úgy jövök be az iskola kapuján, hogy úgy érzem, semmit nem tudok. -panaszolom. A végzős év általában a kimerültségről szól, de már közel azon az állapoton vagyok, amihez már csak a kiégést tudom hasonlítani.

-Nem hagyhatod, hogy ilyenek miatt ess szét. Minden egyes rossz helyzetben meg kell találnod a fényt, és tudnod, hogy minden kilátástalan helyzetből van kiút, csak meg kell találnod azt az egy okot, amiért érdemes egy kicsit is mosolyognod.

Mikor ezeket mondta, egyetlen őszinte mosoly, egy csillogó mélybarna szempár, egy lágy de annál határozottabb ölelés, s e személy mélyes hangja jutott eszembe, ahogy nevemet mondja a búcsúnál.

Az egyetlen okom hát te lennél.

Melletted nem függök már mástól.

Melletted szép lehet egy egyszerű nap is.

Melletted könnyen győz a mosoly a bú felett.

Melletted őszinte a nevetés, a könny helyett.

Melletted elég egy vígasztaló ölelés.

Melletted összeáll, mi szétesett.

Melletted forró lesz a jéghideg.

Melletted nem kell már az indok,

mert Te magad vagy az Ok.

-

-

-

-