#ikrem

Ma van a nap amikor már 8 éve hogy elmentél. Elmentél, és még elbúcsúzni sem tudtunk egymastol. Emlékszel? Megesküdtünk hogy ikrek maradunk és leszünk örökre! De az egyik nap nagyon fura voltál.. a hajad is rövidebb lett ezért nem hasonlítottunk egymásra. De én azért is én magam levágtam a hajamat mert mi ikrek vagyunk, és leszünk. Utána jött az a nap, amikor sejtelmem sem volt arról, hogy akkor láttalak utoljára. Az utolsó szavam ez volt hozzád: gyere vissza minnél hamarabb hogy játszhassunk együtt! Megigérted hogy vissza jössz.. de nem jöttél. Azt hittem már nem vagyunk ikrek, hogy találtál mást akivel játszol, aki az új ikred. Ezért gyűlöltelek de teljes szívemből. Teltek csak úgy a napok és semmit nem hallottam felőled. Gyűlöltelek,de mégis imádtalak és hiányoztál. 7 éves lettem és nem tudtalak akkor sem annyiban hagyni! Megkérdeztem anyát hogy hol lehetsz de nem mondott semmit. Rá egy-két napra tudatta velem hogy már nem vagy. Nem értettem ezért megkérdeztem de ő csak erre rámutatott a csillagos égre, egy fényes csillagra.

-ott van az ikred!

-de miért van ott és miért nem velem?

-mert ő már egy csillag..

Végül elmagyarázta. Rájöttem miért voltál fura,lehangolt,egyre többször beteg és hogy miért lett rövidebb a hajad. Nem tudtam.. gyűlöltelek a semmiért.. sok mindent hittem amíg te küzdöttél, nem éreztél mást csak fájdalmat és magányt.. de már nem. Már békében nyugodsz, nem érzel semmit. Eltelt 8 év amióta nem vagy velem. De mondd csak,miért? Miért pont te? Miért pont neked kellett meghalnod?..Nekem kellett volna.. Nélküled minden olyan nehéz, és lehangolt. Azóta az életem egyre rosszabb.. Rettenetesen hiányzol! Igérem, egy nap újra együtt leszünk.