Enci

Azon gondolkozom, hogy miért gondolkozom. Talán abba kéne hagynom, de hogyan is csináljam? Ördög kör lett ez az egész, ahogy neki álltam.

Egyedül szorongok, egyedül írogatok. Egyre nehezebben megy az, hogy bárkinek is visszaírjak. Nem vagyok vak, látom, hogy írt. Egyszerűen energiám nincsen, arra, hogy válaszoljak.

Talán azért is, mert a legnehezebb időben egyedül maradtam. Számítottam volna arra, hogy vannak olyan barátaim, akik félredobnak ezt-azt, hogy vigasztaljanak. Tévedtem.

Persze, nem mindenkivel. Ugye aki nem inge nem veszi magára, ettől függetlenül magányos voltam, vagyok és még leszek. Van-e olyan ember, aki magától megkeres?

Így tehát egyedül szorongok, egyedül vagyok. Sokat gondolkozom, amit abba kéne hagynom. Titkom van, mely megbotránkoztató Magamat főleg botránkoztatom ezzel, de ha más tudná...

Nyílt szellem vagyok, egy pán. Sokat beszívok magamba, rengeteget érzek. Megértő vagyok és kedvességben gazdag. Néha nem uralom ezeket ám.

Miert a rossz emberek tetszenek meg?!