#hugom

Hugommal ( @reaazurea ) beszélgettünk a napokban, mik azok a kezdések, amiktől a falnak megyünk. Én mondjuk már nem tinderezek, de kismappám van azokból a screenshotokból, amiktől felállt a szőr a szőrtelen hátamon vagy viccesek voltak.

(A lista személyes, mindenki mást preferál, nem kell megsértődni vagy egyetérteni, a célja a szórakoztatás. Egyébként 6-tól felfelé azért válaszoltam... néha)

1. Szia - Veled barátom nagyon lassan fog haladni a beszélgetés

2. Szia, mizu? - nem. Csak nem. Ez ismerősöktől is elszomorít. A válasz úgy is semmi, vagy az épp aktuális cselekedet. Felesleges.

3. Gif, kontextus nélkül.

4. Köszönős gif... cuki kiállattal!!!!

5. 🙈😍😳😱🤤😈😁👋🏻👅💦🍆

6. Cheesy netről lopott szöveg - lééégy kreatív:(

7. Vicc - A legrosszabb ha koppogós. Vagy csirkés.

8. Elkezd magáról írni - Ez amúgy korrekt. Eldöntheted, hogy érdekel-e az ajánlat, de mindenki azt írja, hogy "kedves, megértő és vicces vagyok" aztán a második randin eladja a szerveid az Ukránoknak.

9. Nem netről lopott, de cheesy szöveg - :D a próbálkozást értékeljük

Itt voltál.  Velem. Együtt voltunk 9 napot. Ha jobban belegondolok, gyerekkorunk óta nem voltunk együtt ennyit.  Volt 4 nap Velence, 5 nap Norvégiában, egy nap és egy éjszaka  majd 3 éve a magyar Velencén, amikor körbetekertük a tavat, na de 9 nap? 

Köszönöm. Elmondhatatlan, hogy mennyire jó volt veled. Mondanám, hogy mintha gyerekek lettünk volna újra, de a gyerekkor azért nem volt felhőtlen. Legalábbis nekem.

Kezdődött a születéseddel.  Erről nem volt szó. Tökre jól elvoltam a szüleimmel, derült égből villámcsapásként érkeztél életembe. Mindent megtettem, hogy megszabaduljak tőled. Még a hóba is beleborítottalak a babakocsiból. De maradtál.

Teltek-múltak az évek, és megszoktalak. Majd megszerettelek. Felelősséggel tartoztam feléd. Talán kicsit anyaként is funkcionáltam. Hordtalak óvodába, minden hétfőn felhúztam az ágyneműdet, rád adtam a benti szandálodat. 6.10-kor kellett ilyenkor elindulnunk.

Ott voltam mikor először mentél iskolába.Érted is mentem az első nap. Egy fürt szőlőt majszoltál miközben battyogtunk hazafelé és meséltél. 

Azóta rengeteg év telt el, le se merem írni mennyi. 

De mindig ott voltál nekem. És én is neked. Velem voltál mikor megszületett kicsi fiam ( jó, te is ott voltál anyukám, nehogy megsértődj :) ), az első adásvételimnél , aztán lassan belejöttem és már nem küldtem át a szerződéseket, hogy olvasd át. Te kerestél és béreltél nekem egy házat, téged hívtalak fel mikor M szappanbuborék vizet ivott. Neked mondtam el minden bajom, bánatom, örömöm.

Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak nézeteltérések, és egyszer nem is olyan régen azt hiszem egy hétig nem beszéltünk egymással. 

…azt hittem ez sokkal egyszerűbb lesz…Hogyan is írjam le, hogy ne legyen túl sziruppos, túl színpadias…

De… nem tudom máshogyan leírni. Köszönöm az égieknek, a szüleimnek hogy vagy nekem. Mert el nem tudom képzelni az életem nélküled.

Szeretlek! Gyere vissza egy ponchára!

U.I.: Eredetileg arról szerettem volna írni, hogy milyen is volt ez a 9 nap együtt, merre jártunk, mit csináltunk…és fogok is erről írni, de ahhoz légyszi írd meg nekem azt a 10 szót amivel Madeirát jellemeznéd, és én ezek alapján fogok mesélni…mert van miről…