Én csak szeretnélek, de te nem hagyod.

Bízzál az életben,sokszor elintéz helyetted dolgokat...ha hagyod

 Akkor ott, abban a pillanatban rájöttem, hogy valójában senki nem tud rólam semmit, és megfordult velem a világ. Mint mikor egy hepehupás úton autózol, és elveszited az uralmat a autó felett, és épp csak egy kicsit de letérsz az útról. A kerekek felvernek egy kis port, de még képes vagy visszarántani a kormányt. Mégsem számít, milyen erősen markolod, nem számít, mekkora erőfeszítéssel próbálod egyenesben tartani az autót, valami folyamatosan az út széle felé lökdös. Innentől kezdve alig van befolyásod bármire is. Egy idő után eleged lesz a hasztalan küzdelemből, túl fárasztó, és úgy döntesz hagyod. Hagyod, hogy tragédia, vagy akármi történjen...