#estiem

Én 2 éjszakával hosszabbítottam meg az esemény előtt Isztambulban, és 1 éjszakával utána Izmirben. Itt még nem volt agenda, leginkább a résztvevők által spontán szervezett programok voltak napközben, illetve esténként a törökök is szerveztek 1-1 bulit, például karaokét, quiz nightot, vagy a helyi LG-ken tanulókkal közös “25-öt” (10 éve még 25 török lírát adott be mindenki a közösbe, amiből a szervezők bevásároltak italokat, de a helyi pénznem nagymértékű romlása miatt ma már 250 líra a beugró…).

Izmirben leszállva, pár nappal korábban összeszerveztem 6 alumnit magamon kívül, akiknek nagyjából ugyanakkor érkezik a gépe és közösen foglaltunk egy taxi furgont, ami így csak 8 euró volt fejenként az 5 csillagos, all-inclusive hotel & resort főbejáratáig. Hatalmas területen helyezkedik el a komplexum, ezért golfkocsikkal vittek minket és a bőröndjeinket az apartmanjainkba - mintha egy egzotikus szigeten lennénk. 🙂

Az első napi program egy Welcome Cocktail & White party-val kezdődött, az este pedig a vacsora után a Beach bar-ban fejeződött be a tengerparton. Péntek reggel a hatalmas büféreggeli után kezdődött is rögtön a General Assembly (GA). Az Alumni Meetingeken kb. 2x1.5 óra GA van csak mindkét napon, szemben a CM-ekkel. A legfontosabb témák a Board report és a Legal entity voltak idén - a szervezet jogi személlyé válásán már régóta dolgoznak többen: a Hollandiában bejegyzett alapítvány létrehozása lett elfogadva a közgyűlés által. Ezek mellett mindkét nap voltak még Working group-ok különböző, aktuális témákban, amik közül az egyiket én tartottam.

Pénteken a szintén óriási választékkal rendelkező svédasztalos ebéd után a résztvevők nagy része két busszal Ephesus felé vette az irányt, ami az ókori világ 7 csodájának egyike. Az időjárással itt nem volt igazán szerencsénk, de a szemerkélő eső pont elállt és a nap is kisütött, amikor a leghíresebb épület előtt csoport fotóra került sor. Az idegenvezető (aki már a buszon is velünk tartott) nagyon felkészült volt és annyira érdekesen adta elő a történeteket, hogy végig lekötötte a figyelmem.

Ezt követően Sirince-be utaztunk busszal, ami további 20-25 perc volt, ez egy kisebb falu, ami a borospincéiről és szőlőtőkéiről híres. Az időjárás itt már nem kegyelmezett nekünk, de szerencsére éppen a fedett teraszon kóstoltuk a török borokat (bevallom, nem lett senkinek sem a kedvence), amikor az özönvízszerű eső elkapott minket. A csapat hotelben maradó része sem járt jobban, a domboldalon hömpölygött lefelé az eső - a tengerparti bárt lezárták, így az esti programokat át kellett szerveznie a szervezőknek, ami így chillesebb estébe fordult át sokaknak, nekem is.

De így legalább kipihenten kezdhettem a szombat délelőttöt, amikor többek között a 32. Alumni Board-ba is jelentkeztem - előző este még a prezentáción dolgoztunk. A GA-k végén, az eredményhirdetésen eldőlt, hogy 2026. májusban Berlinben lesz az Alumni Meeting, én pedig az ezúttal négyfős Alumni Board tagja lettem. A nap hátralévő részében élveztük az ötcsillagos resortot, volt szemerkélő esőben fürdés a tengerben, strandröplabda, beach bar stb. Este az Alumni Meetinget egy színvonalas Gálavacsora zárta, tökéletes kilátással a tengerre naplementekor, majd after party következett - korlátlan italfogyasztással, de ezt már mondanom sem kell. 😀

Másnap délután is még maradhattunk a resort területén, sőt, még az esti svédasztalos vacsorát is kihasználtuk, mielőtt taxival, 2 holland boardie társammal az izmiri Airbnb-nk felé vettük volna az irányt - ott még volt idő este a helyi szervezőkkel és több Alumni taggal beülni egy koktélbárba, akik szintén Izmirben maradtak még pár napot (remote working), illetve hétfőn egy gyors city tour is belefért a gépem indulása és az első hivatalos Alumni Board Meeting előtt.

Ákos Pintér

Az első meglepetés már a szállásnál ért: egy hotel! Igen, jól olvastad. Nem egy tornaterem, nem egy matracokkal telerakott előadó, hanem igazi szálloda, igazi ágyakkal, törölközővel és szappannal. Már-már túlzott kényelem egy ESTIEM-esnek, de mivel szülinap volt, úgy döntöttünk, elfogadjuk a luxust. A nyitó este egy tipikus német „Abendbrot” hideg vacsorával indult – sok szendvics és persze sör, mert azért mégiscsak Németországban vagyunk. Ez persze csak a bemelegítés volt, hiszen a program nem más, mint a klasszikus pubcrawl: kisebb csapatokban fedeztük fel Paderborn kocsmáit. A város valószínűleg másnap reggel rádöbbent: nem vihar volt, csak az ESTIEM érkezett meg.

Csütörtökön jött a „hivatalos” rész: ünnepélyes köszöntők az egyetemen. Szervezők, alumni tagok, vezetőségi tagok és támogatók adtak elő a délelőtt folyamán. Én alapvetően a nosztalgia miatt jelentkeztem erre a rendezvényre, és nem is kellett csalódjak. Martin Boeddeker, LG Paderborn alumni tagja az előadását egy régi ESTIEM ppt sablonban készítette el (számomra “a sablon”), és az LG történetét bemutatva végig nosztalgiázott 30 percet. Lett volna egy speeddating nevű program is – de nem a szokásos romantikus értelemben. Professzorokkal és régi ESTIEM-esekkel beszélgettünk volna villámrövid körökben, de sajnos nem valósult meg ez a program. Délután az egyetemhez tartozó épületekben mutatták be, hogy a hallgatók egyes elméleti ötleteiket hogyan tudják fizikailag is tesztelni, és elkészíteni a campus “gyár” részében. Például, egy autóba szánt alkatrész hogyan viselkedik, ha különböző anyagokból készítik el. Az esti bulira hangolódva egy grillezést terveztek nekünk, aminek középpontjában természetesen a német kolbászok és sörök voltak. Az este csúcspontja a legendás G-Hörsaal Party volt. Képzeld el: egy előadóterem, ahol a mozgatható padsorok helyén táncoló, bulizó diákok hömpölyögnek. Ez az este bizonyította be végleg, hogy Partyborn nem véletlenül kapta ezt a nevet.

Pénteken kicsit komolyabbra fordult a dolog: partnercégek workshopjai vártak ránk, de valljuk be, az agyunk inkább a délutáni programra koncentrált. Az ugyanis a városi rallye volt: csapatokban dolgoztunk Paderborn utcáin, feladatokat oldottunk meg, történelmi tudást „szereztünk”, és persze a folyamatos hidratálásról is gondoskodtunk útközben. Az estét az örök kedvenc International Night zárta: ahol minden nemzet előpakolta a saját italait és finomságait. Röviden: Európa-körüli út egyetlen est alatt, extra Unicum adaggal. Mivel 10 fő képviselte a magyar LG-t, ezért igyekeztünk kitenni magunkért. Véleményem szerint ez sikerült, talán még sosem láttam ilyen szép magyar asztalt külföldi IN-en.

Szombaton betekintést nyertünk az ESTIEM Board kulisszatitkaiba, spoiler: nem (csak) titkos szertartásokat csinálnak, illetve egy rövid Alumni tréningre is maradt idő. Majd következett a hét zárása: a gálavacsora. Elegáns ruha, ízletes menü, koccintások – és persze nosztalgiázás. Torben Schumacher, a ‘95-ös Central Board tagja ragadt mikrofont a vacsora nyitásaként. Egyszerre frappáns és megindító beszédében felidézte a szervezet nehézségekkel és bizonytalansággal tűzdelt kezdeti éveit, majd hogyan alakult egy Európát átszövő nemzetközi hálózattá. Azt hiszem, akkor és ott mindenki magáénak érezte a mondanivalóját. Én pedig még ennyi év után sem tudom megszokni, hogy a szervezetben végbement rengeteg változás ellenére a különböző generációk és nemzetiségek mindig és azonnal megtalálják a közös hangot. Ez pedig nem más, mint az ESTIEM SPIRIT!

Összességében: Paderborn, vagyis Partyborn, méltó házigazdája volt az ESTIEM 35. születésnapjának. Egy hétvége alatt új barátságok, rengeteg emlék és az a felismerés született, hogy 35 év ide vagy oda, az ESTIEM szelleme még mindig ugyanolyan fiatal és lendületes, mint a kezdetekkor.

Köszönjük Partyborn, találkozunk a 40. szülinapon is! 🎉

Este megérkezett a társaság többi része is, elmentünk egy közeli parkba ismerkedős játékokat játszani, utána pedig egy közeli bár kinti részén ültünk le kártyajátékokat játszani. Mivel a StartUp Lab egy business booster volt, azaz work hard esemény, így hamar véget is ért a bulika, mindenki készült a másnapra.

El is jött a hétfő, hivatalosan is elkezdődött az esemény. A megnyitón meg is tudtuk, hogy a feladatunk a héten egy olyan StartUp ötletének kidolgozása, ami a Real Betis Balompié (sevillai focicsapat) számára nyújt valamilyen Blockchain megoldást. Kihirdették az 5 fős csapatokat is, amikben dolgoztunk a hét folyamán. Mindegyik csapat nagyon sokszínű volt, mindenhol volt legalább egy Business, egy Kreatív és egy Informatikai beállítottságú ember, amiket a jelentkezéskor leadott kérdőív alapján állítottak össze. Nagyon tetszett ez a fajta felállás, hiszen ilyen csapatban még nem dolgoztam ezelőtt. Különleges volt a csapatban az is, hogy a 15 külföldi résztvevőhöz 15 spanyol helyi ESTIEMer is csatlakozott hozzánk, így szinte az egész LG-t volt lehetőségünk megismerni a hét folyamán.

Első nap kaptunk egy tréninget a Blockchainről, aminek mindenki nagyon örült, mivel senki sem tudta igazán mit is jelent ez a technológia pontosan, arról nem is beszélve, hogy mi köze lesz ennek a focihoz. (A tréning után sem nagyon tudtuk mit is fogunk kezdeni a feladattal, de lelkesen elkezdtünk ötletelni és nevetni a helyzeten). Ezután kaptunk egy rövid kiképzést a prezentációs technikákról, hogyan érdemes befektetők előtt prezentálni, milyen is a győztes testbeszéd és milyen nagy szerepe van az előzetes mentális felkészülésnek egy prezi sikerességében. Nap végére minden csapat megállapodott milyen megoldáson fog dolgozni a hét hátralevő részében. Estére a szervezők elvittek minket koktélozni, kicsit ki tudtuk pihenni az egész napos gondolkodást.

Kedden mozgalmas napunk volt, reggel megismerkedtünk egy spanyol startup történetével, ami az ajtózárak elektronikussá tételével tört be a piacra. Ellátogattunk az Espacio Res nevű inkubátorba is, ahol találkoztunk egy sikeres spanyol vállalkozóval, aki segített nekünk a prototípusok megtervezésében és megnézegettük éppen 3D nyomtatóban készülő routerét. Délután zajlott le a city tour is, ahol megnéztük Sevilla legszebb helyszíneit, a csodálatos Plaza Españat és a Guadalquivir partján élveztük a vacsorát. Sokan mondják, hogy Sevilla az egyik legszebb LG, most ezt Virággal mi is meg tudjuk erősíteni, ide érdemes eljönni!

Szerdán és csütörtökön a főszerep a csapatmunkáké volt. Mindenki lelkesen dolgozott a StartUp ötletén és készült a végső prezentációra, ahol egy szakmai zsűri előtt kell bemutatnia mindenkinek az ötletét. A dolgozós órákat 1-2 előadás törte meg különböző témákban: kaptunk pénzügyi terv elkészítéséhez hasznos tanácsokat egy helyi banktól, megismerkedtünk egy diákok által üzemeltetett jegyzet megosztó StartUp-al, illetve elmentünk az El Cubo nevű inkubátorba is, ahol kaptunk 10 könyv ajánlást, amik az alapját adják egy sikeres vállalkozásnak. Ennek a találkozónak volt egy nagyon hasznos tanulsága, mégpedig az, hogy ha van egy StartUp ötletünk, akkor igyekezzünk minél több embernek elmondani, kikérni a véleményüket és aszerint dolgozni rajta tovább, hogy tényleg megfeleljen majd a piaci igényeknek. És ne féljünk attól, hogy ellopják az ötletet, mert egyrészt úgysem a teljes koncepciót hallhatták tőlünk az elmesélésünk alapján, több van a fejünkben, mint amennyit elmondtunk, így ha el is akarják lopni, máshova fog kifutni a projekt. Másrészt mi előrébb járunk a folyamatban, mint aki ellopná, hamarabb jutunk majd el a célhoz.

Közben sor került az International nightra is, ami csodálatos hostelünk picinyke konyhájában lett megszervezve. Volt rengeteg sangria és mindenféle finom étel. Szegény éppen beteg főszervezőnknek minden egyes italt végig kellett kóstolnia az este elején, Virággal nagyon büszkék voltunk rá, hogy egyedül a magyar Tokaji Aszu megkóstolása után nem vágott fejeket Fran. Az este különleges volt, egyrészt kiderült az egyik spanyol résztvevőről, hogy hivatásos bűvész, és rengeteg teljesen beteg kártyatrükköt mutatott be Nekünk, amiket még mindig fel nem fogok hogyan csinált. Másrészt egyszercsak feltűnt Nekünk, hogy a hostel tulaja az asztalon ropja a táncot 60+ létére. Nagyon jó kis este volt.

Utolsó napon mindenki lázasan készült a végső prezentációra, mindenki a ppt-t szépítgette és motyogta magában a szövegét. Mindenki várta nagyon ezt a napot, hiszen egymás megoldásait is most ismerhettük meg, eddig mindenki titokban dolgozgatott saját koncepcióján, bár az El Cubo előadás után mindenki kicsit nyitott és elkezdte mesélni és validálni ötletét. A prezentáció nagyon jól sikerült mindenkinek, teljesen más ötletek születtek, ami nagyon tetszett is a Betis kereskedelmi igazgatójának. A hét nyertese egy olyan csapat lett, akik a foci stadionokban levő szemétszedést forradalmasították különleges gépecskéjükkel, nyereményük az volt, hogy az esti meccsre ellátogathattak. Mi többiek is nagyon élveztük az estét, ellátogattunk közösen egy tapas helyre és finom Vino Tinto-val búcsúztattuk az eseményt.

Másnap reggel Virággal ketten útra keltünk és nyakunkba vettük a várost, mivel gépünk csak másnap reggel indult, volt egy teljes napunk az event után várost nézni. Elmentünk egy csodaszép kilátóba a város közepén, megnéztük a katedrálist, sétálgattunk a gyönyörű szép zsidónegyedben, megnéztük a híres kerteket is, megcsodáltuk a kirakatban levő Feria ruhákat is, közben meg-meg álltunk egy-két sangriara a teraszoknál. Az estét pedig egy királyi vacsorával zártuk a katedrális közelében.

A vasárnap reggel kalandosan indult, kiderült, hogy Sevillaban éppen maraton zajlik és a reptéri busz nem jár. Virággal éppen a B tervet készítettük, amikor elkezdték az összes közlekedési eszközt lezárni körülöttünk. Hiába álltunk egy tér közepén, ahol kb 5 féle jármű közlekedik, minden hirtelen leállt. Egy német pár verődött hozzánk, akik szintén hasonló cipőben jártak mint mi és közösen hívtunk egy méregdrága ubert. Kb 30 perc várakozás után jöttünk rá, hogy mivel minden le van zárva, így hozzánk a taxi sem fog eljutni hiába mondta a sofőr nagy lelkesen, így rohanva elindultunk az uber felé. Ennek az lett a vége, hogy bőrönddel és minden cuccunkkal a nyakunkban átrohantunk a futók között keresztbe négyen. Ennyi káromkodást még egyikőnk se kapott a nyakába, de mivel 30 perccel a kapuzárás előtt még mindig Sevilla belvárosában voltunk, így sok lehetőségünk nem maradt, mint szaladni. Végül kb. 5 perccel kapuzárás előtt be is estünk a reptérre, amin gyorsan végigsuhantunk, így még egy frissen facsart narancslé megivására is maradt idő.

Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó esemény volt, nagyon sok klassz embert ismertem meg, nagyon sok hasznos dolgot tanultam a vállalkozásokról és azok elindításáról, Sevilla gyönyörű és az LG is csodálatos, minden energiájuk benne volt az eventben. Szóval ha azt látjátok, hogy LG Seville eventet szervez, mindenképp csapjatok le rá!

Anitával, Robival és Gyulával indultunk Budapestről, majd Londonban csatlakoztak hozzánk Zsófiék, akik egy nap alatt kisebb-nagyobb sikerekkel felfedezték a várost. Megérkezve Lyonba már mindannyian nagyon izgatottak voltunk, megkerestük hostjainkat, majd az egyetemet, ahol az első közös vacsi és ismerkedés várt ránk. Aha, az egyetemet nem volt nehéz megtalálni, annál inkább a nekünk megfelelő épületet, de legalább párszor körbesétáltuk a tömböket, ezzel hozzájárulva egy mozgásban gazdag életmódhoz, de idővel kaptunk segítséget.

Szerintem mindenki számára különleges élmény volt a Raclette sütő használata a vacsorához, egy ,,elektromos grillen” krumplit, sajtot, sonkát sütöttünk és jókat szórakoztunk azon, kinek hogyan,hova folyik a sajtja (mert az jutott egész héten rendes mennyiségben.)

Az első napon sajnos az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, szakadt az eső, de a rendkívül rugalmas szervezésnek (illetve a monszunálló esőkabátomnak) köszönhetően ez se okozhatott problémát.

Megnéztük a város egyik múzeumát, amit a Musée Des Confluences név illet. Nem vagyok egy múzeumba járó típus, de kifejezetten kevésnek éreztem az ott eltöltött 2 órát. Legjobban a börtönös bezártságos terem tetszett. Ezután elmentünk tacot enni,  ami mindenkinek nagyon ízlett (természetesen ez is krumplival volt töltve), mondjuk esőben az út azért kalandos volt, főleg azoknak, akik egy sportcipőben esernyő nélkül vészelték át a napokat. Gyuró például bakancsban jött, de másnapra se száradt meg  a cipője, még a radiátor alatt se, amit amúgy se nagyon szerettek használni, még a hideg ellenére sem.

Délután egy lézerharc keretén belül mérethettük meg magunkat, szerencse, hogy erre itthon előtte egy héttel pont ,,edzettünk” egyet. A kis testmozgás után természetesen mindenkinek nagyon jól esett a borkóstolás, amit az egyetem egyik termében rendeztek nekünk. Nagy szakértelemmel meséltek nekünk a poharunkba töltött borokról, mi meg lelkesen gyakoroltuk és próbáltuk elsajátítani a megfelelő technikát, hogy felfedezzük a vörösborunkban az esetleges mandulaízt. Nekem ez annyira nem sikerült, szóval továbbra is csak a bor megivásához értek, viszont sose fogom elfelejteni, ahogyan Zsófi a szürcsölős technikát gyakorolta mellettem, néha majdnem megfulladt, viszont a végére szinte profivá vált.  

Este különböző apartmanokban ivós játékokat játszottunk, jó hangulat kerekedett, összeszokott a csapat, illetve ezt csak a csodálatos óriási pelyhű havazás koronázhatta meg, ami azért az esőnél jóval kellemesebb és gyönyörűbb volt.

Őszintén bevallom a kedvenceim a közös reggelijeink voltak, ilyenkor mindenki összegyűlt és megosztottuk egymással az éjszaka eseményeit, jókat nevettünk. Aki később érkezett, annak csak a maradék jutott, de én szerencsére mindig teljesen jól laktam és végig tudtam kóstolni mindent, ezzel erőt gyűjtve a naphoz.

Na jó előbb hazudtam, mert az igazi kedvencem az a hatalmas park volt, amiben a vonattól kezdve a random zongorán és botanikus kerten keresztül az állatkertig minden volt. Kifejezetten jó ötletnek tartottam, hogy 2 csapatra osztottak minket és különböző játékos, fényképezős feladatokat megoldva kellett megtekintenünk a kínálatot. Itt készültek a legjobb képek és az időnk is csodálatos volt. Amikor a fiúk kitalálták, hogy úgy csinálnak mintha bedobnának a patakba, akkor kicsit megijedtem, de Benedekék olyan stabilan tartottak, hogy a félelem hamar elillant.

Életem első International Night-ján vehettem itt részt, nagyon tetszett a sok francia sajt, amit hoztak, ők meg hihetetlenül lelkesen kóstolgatták a pálinkáinkat és a túró rudit.

Természetesen az elengedhetetlen franciaóra se maradhatott el, de sajnos a hosszútávú memóriámba azon kívül, hogy fázok, illetve hogy mi a nevem, nem nagyon sikerült mit eltárazni. Ezt követően ismét csapatokra lettünk osztva, majd egy receptet és egy címet húztunk, megkaptuk a hozzávalókat és elkészítettük a vacsoránkat. Ez is tök izgi volt, kicsit konyhatündérekké válhattunk. Este meg jóízűen megettünk mindent. A buli nagyon jó volt, Zsófi táncát, Mikesnek hála, már az egész LG ismeri. A tömegközlekedés jól ki van építve, bár szerintem éjszakai is lehetne, de valahogy mindig mindenki hazakeveredett, gyalog, rollerrel, biciklin vagy akár egy random bevásárlókocsiban.

Utolsó nap a várost is sikerült kicsit körbejárni, itt is tök jól működtek a kis feladatok/kérdések, hogy jobban meg tudjunk ismerni egy-egy nevezetességet.

A péntek esti havazás már meghozta a kis télies hangulatot, ezt fenntartva korcsolyázni mentünk különböző előképzettségekkel, de szerencsére ezt is mindenki épp végtagokkal megúszta. Ez azért is volt fontos, mert a jégpályáról rögtön salsazni indultunk. Itt annyira nem volt kedvező a 12:4-es fiú:lány arány, de cseppet sem éreztük kisebbségben magunkat a napokban, megalapítottuk a GirlsGang-et, aminek vasárnap estére már a fiúk is tagjává váltak és együtt toltuk a különböző helyszíneken a jellegzetes kézmozdulatunkat.

Sajnos hamar eljött az este, a gálavacsinkat is az egyetem egyik termében rendezték meg, vörösszőnyeget terítettek nekünk és ők készítették a finomságokat.

Fantasztikus csapat jött össze, rengeteg élménnyel gazdagodtam, kedvet kaptam a további utazásokhoz és most már bátran felülök akár egyedül is egy repülőre.

Szerintem nagyon jó ötlet volt ezt az utat választani első ESTIEM event-nek. A lyoni LG kiválóan megszervezt és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogasson meg egy általuk rendezett event-et, mert hatalmas, felejthetetlen élmény lesz.

2018.07.01. VASÁRNAP

Dóri: 3:00-kor csörgött az ébresztőórám. Nekem azon a héten ez már a harmadik ehhez hasonló hajnali reptérre rohanós akcióm volt, így nagyon rutinosan és rettenetesen izgatottan vágtam neki az előttem álló kalandnak.

Dávid: Én a késők nyugalmával érkeztem a reptérre, jól érezve, hogy felesleges 2 órával előbb odaérni, gyorsabban is megoldható az ellenőrzés. Nem, nem a fast trackre gondoltam, egyszerűen csak túl nagy a biztonsági tényező azon a két órán...

Miután sikeresen megtaláltuk egymást a reptéren, belekezdtünk egy gondolatkísérletbe: milyen lenne, ha lekésnénk a repülőnket. Mindez olyan jól sikerült, hogy nemsokára el is kezdett a “LAST CALL” piros felirat villogni a kapunknál. Ezt követően rekreáltuk Reszkessetek betörők!-ből jól ismert futás a kapuhoz scénát, hogy sikeresen elérjük a 6:35-kor induló Wizzair járatunkat. Egy dolog maradt csak ki az ominózus jelenetből:

Durván 3 óra múlva meg is érkeztünk a szentpétervári Pulkovo reptérre, ahol már üzenetek seregétől pittyegett a Whatsapp, hiszen a minket fogadó Stasy (nem összetévesztendő a Staatssicherheitsdiensttel, mert ő anyakönyvezve Anastasia, csak bizony sok van arrafele - egy meg két i-vel, vagy “ya” végződéssel) annyira izgult értünk. Amint megnyugvásra lelt, Szentpétervár felé vettük utunkat.

Dóri: A nap további részében rengeteget sétáltunk a városban. Ebédre kipróbáltuk a oroszok egyik nemzeti ételét, ami nem más, mint a Borscs.

Dávid: Egyszer már ettem az ukrán változatból, és ahogy Stasy nézte a fejemet, gyorsan levette, hogy nem ezt az ízt vártam -ugyan nem vagyok az a mindenre sót-borsot-homokot... mindegy, csak “kiemelje az ízét” típus- de kicsit fűszeresebbnek ismertem. Stasy szabadkozott, hogy ez az éttermi változat. De nemcsak ez volt, ami érdekessé tette ebédünket: már ekkor megtapasztaltuk a FIFA színes-lelkes-kissé őrült forgatagát, a jelmezes szurkolók szépen szállingóztak a rajongói zóna fele, ki-ki meg-megállva egy kis harapnivalóra, szuvenírre a környéken. Nem sokkal később csatlakozott csapatunkhoz egy Macedón származású, de norvégiai ESTIEM-en keresztül jelentkező résztvevő. Azonnal tanúbizonyságot tett polyglot jelleméről, mert tesztelte azt a hipotézist, vajon ha angolul kérdezi meg az árustól az árat, mást mond-e mint ha oroszul: és igaza lett. Amint viszonylag tempósan átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen a FIFA Fan Zoneban egy koncertet hallgathattunk édes-négyesben, élvezve a hostessek rögtönzött táncát a gitárhúrok pengésére (azért nem egy vuvuzela-szonett, de kinek mire telik...).

​Ahogy haladtunk tovább az igencsak szeles városban szegény vendégkísérőnk nem nagyon tudta hova is menjen velünk, hogy véletlenül se mutassa be Szentpétervár olyan negyedét, ahová a városnézés során is ellátogatunk. Egy szép park után ezért megkezdtük utunk vissza, az egyetem épületéhez.

Ekkor találkoztunk először a szervezők teljes csapatával, akik épp a nagybevásárlással végezve próbáltak átverekedni a morcos portás kapuján. Dóri már ekkorra kezdte elveszteni a bizalmát az oroszokban: magyarul, egy határozott “Egyre jobban félek ettől az országtól”-lal nyugtázta az eddig látottakat: a vaskapuval elzárt metróalagutat, a tömör vaskapus portát a mogorva őrével, valamint az orosz nyelv azon szépségét, hogy még a szerelmi vallomás is egy félvállról odavetett kritikának hangzik a sok mássalhangzótorlódás miatt.

​Egy mindent feledtető kávé után, 10 főre duzzadva megkezdtük utunk az ország kisebb népsűrűségű területei felé. Nagyjából 1 óra múlva már egy hangulatos kis lakóközösség faházában találtuk magunkat, a természet lágy ölén, egy kisebb tó partján. Hamarosan majdnem hiánytalanná vált a csapat, így megkezdőthettek az GTKEO játékok: rapid-randi, némán sorbaállás, névsor-megjegyzés, mi szem szájnak ingere…

Dóri: A szervező lányok szerintem maximálisan kitettek magukért, hogy minél ötletesebb és szórakoztatóbb elfoglaltságot találjanak ki nekünk. Az estét végül egy közös hotdog grillezéssel és kellemes vacsorával zártuk.

2018.07.02. HÉTFŐ

Dóri: Reggel 7:00 órai ébresztés, majd gyors készülődés után a bevonókból már jól ismert bemelegítő tornával indítottuk a napot. Az első 5 percben mindenki nagyon komolyan is vette a bemelegítő feladatokat, aztán beütött valami (ami biztos, hogy nem alkohol volt)...

Dávid: A kezdeti “rubintrékázás” után egy következő fokozatra kapcsolt a mozgáskultúra, mikor minden résztvevő egy-egy saját mozdulattal egészíthette ki az edzéstervet: a macedón Fred Astaire kitett magáért: volt itt a lusta takarítónőtől kezdve a kanos pinokkióig minden, így végül hatalmas nevetésbe fulladt az egész.

Miután kitornáztuk magunkat, jöhetett a reggeli. Meg kell mondjam, hogy a reggelik után mindig féltem, mikor számlázzák ki a kapott “premium all you can eat” szolgáltatást.

Dóri: LG Heaven lányai minden nap vagy palacsintát sütöttek, vagy zabkását főztek nekünk, volt rengeteg gyümölcs, lekvár, felvágott, kenyér, zabpehely, sőt a kávé és a tea sem maradt ki soha.

Reggeli után két bevezető jellegű előadásunk volt, ahol szó esett néhány fontosabb vezetői készségről, feladatról, illetve beleástuk magunkat a víziók és missziók világába.

Ebéd után egy kis csapatépítéssel folytattuk. Majd egy nagyon érdekes „lelkizős” feladat következett, amit párokban kellett csinálnunk. Ez a feladat azért is volt nagyon izgalmas szerintem, mert az ember nem gondolná, hogy 6 perc alatt mennyi minden felszínre tud kerülni. Miután meggyóntuk bűneinket kettes csapatokban, rátértünk az ún. GAV (Going Away Values) elemzésére. Ez a különböző problémáink sorba rendezésével kezdődött, majd trénerünkkel, George-dzsal való személyes beszélgetéssel végződött. A beszélgetés a legtöbb résztvevőnél nagyon érzelmesen és nem meglepő módon gyakran könnyekkel átszőve telt. Természetesen én sem hagyhattam szomjazni az orosz egereket, de ezen már meg se lepődik senki.

Dávid: Én nem vagyok az a könnyen kifejezi az érzelmeit típus, de ott és akkor bizony bennem is megindult valami - és az nem egy rosszul elkészített ebéd volt. Azt hiszem, mindenkinek sok mindenre rávilágított 1-1 ilyen beszélgetés.

2018.07.03. KEDD

Dávid: Miután büszkévé tettük a Schobert-családot, és pótoltuk az elveszett kalóriamennyiséget, egy irányított meditációban vettünk részt, ami segített abban, hogy tiszta fejjel indíthassuk a tréningeket.

Dóri: A meditációk után 3 fős csapatokba rendeződve azt a feladatot kaptuk, hogy dolgozzunk ki egy víziót a „Best Summer Academy Ever 2019” témára, amivel meg tudjuk érinteni a közönség szívét. Én két lánnyal, Anna-Marie-val és Annával voltam együtt, akikkel amúgy egész héten nagyon imádtam együtt dolgozni.

Dávid: Én Merethe és Nastya társaságában vágtam neki a feladatnak.

Dóri: A hat darab, három fős csapat által kidolgozott vízió koncepciót végül prezentálni is kellett egy 3 perces előadásban, amit közben a többiek pontoztak. George egyszerűen zseniálisan tartotta fenn a feszültséget, versenyhelyzetet teremtve a csapatok között, majd egy ügyes huszárvágással hátrált ki, és engedett mindig mindenkit tovább.

A napot egy vérbeli LP Sessionnel zártuk, ahol két szervező próbált minket nagyon lelkesen oroszul tanítani. Nekem ugyan csak a leglényegesebb mondatokat sikerült elsajátítanom, mint: “Ты мой герой” vagy “Я еду на медведя”. ‘Hál istennek, így már semmi kétségem, hogy ezekkel a mondatokkal és a CM megmentő, körömreszelő kisbicskámmal felszerelve simán túl tudnám élni akár Szibéria legzordabb részeit is!

2018.07.04. SZERDA

Dávid: Ez a nap sem lett volna teljes a tévétorna és a svédasztal nélkül.

Dóri: Ezt követően „morning power questions”-zel indítottuk a nap „tanulós részét”. Ezek alapján pedig pontokba szedve fel kellett írjuk minden álmunkat, vágyunkat.

A rövid bevezető kérdések és az álom latolgatás után ismét a három fős csapatainkkal kellett folytatnunk a „Best Summer Academy Ever 2019” nevű projektünk kidolgozását. Megújított terveinket az ebédszünetet követően rögtön prezentáltuk is.

Dávid: Aznap csatlakoztam a bevásárlás során a project teamhez. Érződött már az alkohol hiánya a szervezőkön, hiszen a boltban vásárolt, vendégnek szánt ajándék ital mellett bizony-bizony ki-be vándorolt még egy pár üveg más jó orosz nedükből. Hazaúton a PL-t a Sanford mályvacukor kísérlet példáján keresztül nyugtattam: Ha az ember eléggé kitartó, hosszabb távon nagyobb haszonra lel, mintha azonnal kielégíti minden szükségletét.

Dóri: A délutáni kávészünetben megérkezett a vendég előadónk, Jens Hoeft, aki tartott nekünk egy előadást. Az előadás után úgy éreztem, hogy az életben igazából semmi sem lehetetlen.

Vacsora után mind a hat csapat prezentálta Jensnek saját projektjét (ugyanazt, amit már a délelőtt folyamán is előadtunk). Jens mindenkit hasznos tanácsokkal látott el. Mindannyiunkat bíztatott arra, hogy merjünk hinni az ötleteinkben és merjünk nagyot álmodni, hiszen csak így tudjuk a körülöttünk lévő embereket igazán motiválni.

A nap zárásként Jens még egy mini esettanulmányi versenyt is rendezett nekünk, ahol 6 fős csapatokba rendeződve kellett megoldanunk nagyon rövid idő alatt egy-egy problémát. Végül minden csapat sikerélménnyel gazdagodhatott, mert ilyen rövid idő alatt is rengeteg jó és ötletesebbnél ötletesebb megoldás született. 😊

2018.07.05. CSÜTÖRTÖK

Dávid: A csütörtöki nap a szokásos low-budget-zumba premium-brunch kombó után a szokottnál kicsit izgalmasabban indult, hiszen az eddigi 3 fős csapataink 6 fősre kellett, hogy növekedjenek (két, eredetileg 3 fős csapat fúziójával), majd ebben az új felállásban kellett tovább dolgoznunk a „Best SAC Ever 2019” projekten.

Dóri: Új csapatunk Dávid és az én csapatom egyesülésével született meg. Kezdetben néhány nehézséggel kellett szembe néznünk, mivel először senki nem akart megszólalni, majd mindenki egyszerre akart beszélni, de végül néhány ökölszabály tisztázása után mindenki hatékonyan tudott dolgozni.

Dávid: Ez betudható annak az alapkoncepciónak is, hogy a brainstorming először egyénileg zajlik majd, az egyes ötletek ütköztetésével születik egy új, kohézív egész.

Dóri: Új csapatunk kiszemezgette az előző napi terveiből a legjobb ötleteket, ez pedig szinte valami egészen újat eredményezett és délutánra már körvonalazódott, hogy miről is fog szólni a péntek délelőtti prezentációnk.

A kicsit lazább délután után kövezhetett a várva várt International Night, ahol a szokásos módon minden ország bemutatta nemzeti ételeit. Az asztalok roskadoztak többek között a rengeteg orosz édesség, norvég paradicsomos makréla és édes sajt, remek magyar téli szalámi, osztrák nápolyi és eredeti német Haribo sokaságától. A kóstolgatás melett a mi asztalunkon a cukiságfaktor is ki lett maxolva a “kitten tongue” (közismertebb nevén macskanyelv) doboz simogatásával. Zárásként pedig néhány orosz néptánc lépést is elsajátíthattunk. Az életre kelt koreográfiának mondjuk inkább a “mentálisan gyengék medvetánca” címet adtam volna, de ettől függeltenül mindenki nagyon jól szórakozott. Sőt, még azt is bebizonyítottuk, hogy egy igazán jó IN-hez (a közhiedelemmel ellentétben) valójában nincs is szükség semmilyen alkoholra.

Dávid: De azért a jó dolgokat is lehet még jobbá tenni! ;)

2018.07.06. PÉNTEK

Dóri: Reggeli után ismét 6 fős csapatainkba rendeződve elvégeztük az utolsó simításokat a mindent eldöntő prezentációkhoz. Három prezentációt hallgathattunk meg. Rettentő érdekes volt látni, hogy mindannyian mennyit fejlődtünk csupán egy hét alatt is.

Ebéd után sor került egy minidiscora, ahol két dalt mutathattunk be 10-18 közötti és 18-tól mostanáig terjedő életszakaszunkból. Bár a különböző emlékek és velük együtt a számok is néha kellemesek, néha pedig kicsit keserédesek voltak, a nosztalgikus hangulat elmaradhatatlan volt.

A feladat után következett az SAC hivatalos részének vége, ami után gyakorlatilag majdhogynem egy új startupot indíhattunk volna az ökológiai gazdaságból származó bio műkönny gyár ötletre... De minden viszontagság ellenére végül valahogy mindenkinek sikerült megosztania, mit is visz haza az eventről.

Dávid: George arcán kicsit lehetett látni a félelmet, mikor én következtem, tekintettel arra, hogy a legutóbbi “summary session”-nél az alábbi történettel foglaltam össze a legfontosabb tanulságokat: Amint lement a saját prezentációnk egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Anne-Marie egy smileyt rajzol a karomra. Majd “Biceps need tattoos” felkiáltással nyugtázta remekművét. De ezúttal Georgenak csalódnia - vagy fellélegeznie? - kellett mert egy komoly, őszinte válasszal örvendeztettem meg.

Dóri: Gyors pakolás és készülődés után neki vágtunk a várva várt City Tournak, ahol a szűk időkeret miatt annyira kellett rohanni, hogy az egyik parkban komolyan elgondolkodtam azon, hogy elkötök egy lovat és azzal haladok tovább.

Dávid: A kötelező selfie-sereg mellett Anya segítségével minden ismert helyről megtudhattunk valami érdekességet.

Dóri: Szentpétervár egyébként egy gyönyörű város és végül, minden jó, ha a vége jó, az összes híresebb nevezetességet sikerült meglátogatni. Sőt mi több! Egyszer még egy rögtönzött flash mobot is sikerült kiviteleznünk, ahol az eleinte csak bámészkodó néptenger a végén úgy csápolt a táncoló Joakimnak és Anyanak, hogy szinte még Michael Flately is megirigyelte volna őket.

Dávid: Még volt szerencsém plusz két napot ebben a csodálatos városban tölteni, így jobban megismerni nevezetességeit. Mikhaillal moszkvából ellátogattam a Péter és Pál erődhöz, másnap pedig az Hermitage és a Petergof palotákba, plusz alaposan szemügyre vettem 2-3 díszes metróállomást is. Ebben az időszakban már a helyi kollégiumban kaptam szállást, ahol a portás néni már kedvesebb volt, mint vasárnapi előde: amikor a beléptető kártyával kapcsolatos gond megoldódott, s mindezt egy спасибо-val nyugtáztam az alábbi kérdést szegezte felém, kissé bizonytalan hangon: Goodnight, да? Ez a történet világossá tette számomra, hogy ebben az országban is vannak jótét, nyitott emberek, csak keresni, és remélni kell.

Dóri: Akárhányszor visszagondolok erre a hétre, libabőrös leszek. Bevallom őszintén, hogy sokszor még saját magamnak is elég nehéz szavakba önteni, hogy mit kaptam ott, röviden talán annyit mondanék, hogy hitet, rengeteg erőt, motivációt és inspirációt.

Dávid: Életre szóló élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam ezen hét során. Nem lehet szavakba önteni, mennyi minden útravalót kaptam egy hét alatt a barátságok, örökérvényű bölcsességek, és egy rendszer mellett, ami a saját célok elérésében mindig segítségemre lesz a jövőben.

Dóri: Nincs sok ilyen időszak az életemben, de ezt a hetet bármikor szívesen újra átélném. Úgyhogy elmondhatom, nem csalás és nem ámítás az a legenda, hogy egy SAC tényleg nagy hatással tud lenni az ember életére!

Miután átverekedtem magam a security checken (Survival kit első repülőknek: Teljesen mindegy, hogy az A vagy B terminálnál mész át a securityn, ugyan oda fogsz jutni, azonban így elkerülheted az alkalmankénti B terminálos több órás sorbanállásokat) és összeszedtük egymást Annával, már Dortmundban is találtuk magunkat, ahol 6-an indultunk el egy ötszemélyes autóval egy két-szivárványos útra Steffenékhez. Itt ledobáltuk a cuccunkat, majd a városközpont felé vettük az irányt egy rögtönzött city tour-ra, amit természetesen némi eső szakított meg. Kalandos (és esős) napunk végén visszavonatoztunk Steffenékhez egy barbecueval egybekötött get to know-ra. Itt érdemes néhány szót ejtenem Anna kalandos hazaútjairól: Anna és ukrán szobatársa, Sasha hosztja épp külföldön volt, így egy kulcsot kaptak egy lakáshoz, mely elmondásuk szerint a Nyócker közepén volt, így egy daliás ifjú titán mindig hazakísérte őket. Spoiler alert: semmi problémájuk nem adódott senkivel a hét folyamán. Az én szobatársam egy török srác volt néhány napra, és egy török lány. A mi hosztunk, Wibke mindig velünk tartott esténként és egyébként is nagyon jó környéken lakott egy elég király albérletben, ahol még nagyon fancy különböző színnel világító zuhanyfej is volt, egészen addig, míg véletlenül le nem löktem az állványról és ketté nem tört. (Na ezért érdemes néhány plusz eurót magadnál tartanod.)

Nettó 5 napunk volt, melyek során különböző témájú tréningeken vettünk részt, kezdve a time&stress management-től az érzelmi intelligencián át egészen a How to lead a meeting?-ig.

Ezek közül szeretnék kiemelni néhányat: A Carrier planning session-t Harald, egy 55 éves Alumni tartotta, aki btw co-foundere is volt az ESTIEMnek. Nagyon motiváló volt találkozni vele, elég érdekes és lenyűgöző karrierútja van, amiről teljesen nyíltan és őszintén beszélgetett velünk. Az Intercultural awareness témáját pedig a trénerek a dortmundiak segítségével, egy szimuláción keresztül mutattak be, amelyet elég bonyolult lenne írásban elmagyarázni, de kérdezzetek bátran, szívesen mesélünk róla, számomra ez biztosan egy life-long experience volt. Természetesen personality type és leadership styles tréningünk is volt, melyeket kifejezetten érdekesnek találtunk, az utóbbit meg is tartottuk Annával a Board Handoveren.

A 3. napon Kölnbe látogattunk, megmásztuk a hatalmas Dómot, majd a városközpontban néztünk szét először közösen, majd némi szabadidőt kapva kis csapatokban is.

Az utolsó napon egy leadership témájú esetet kellett megoldanunk és prezentálnunk párokban, melyeket gondosan alakítottak ki. Az első páros, akiről döntöttek Anna és Dimi volt, mely úgy jött ki, hogy feltették maguknak azt a kérdést a trénerek, hogy vajon ki tudná kordában tartani és jól kezelni Dimit, aki kicsit hiperaktív, borzasztóan lelkes, nagyon extrovertált srác volt. Anna nyerte meg ezt a kört, de egyébként jól is sikerült a projektjük, szóval tényleg jó párosítás volt. Végül még én is egész jól kijöttem a párommal és sikeresen megbirkóztunk az eléggé bonyolult esetünkkel.

Néhány szó a trénerekről és szervezőkről: A trénereink mind, nagyjából velünk egy idős ESTIEMerek voltak, akik szívüket, lelküket beleadták ebbe az eventbe, nagyon ügyesek voltak, rengeteg munkát fektettek bele az előkészületekbe is, de meg is térült az erőfeszítésük, szóval le a kalappal előttük, csak úgy, mint a szervezők előtt, nagyon jól szerepeltek és nagyon meg voltunk elégedve a szervezéssel, nagyon odatette magát a dortmundi LG és Seif, a PL is.

Az estéket különböző kocsmákban töltöttük, ahol a Snapszot időnként egy nagyon furcsa kockajáték váltotta fel, amit a végére Annának már sikerült elsajátítani, nekem azonban annyira nem, így erről őt kérdezzétek.

A tapasztalt utazók már tudják, de szeretném felhívni a newbiek figyelmét még egy fontos trükkre: ha hajnal 5-kor kell indulnod a reptérre és 3-kor érsz haza International Nightról, egy másfél órás taktikai alvás még mindig csodákra képes! Zárásul pedig szeretnék megosztani egy fun factet Németországról: ha magaddal viszel egy törököt, akkor túl sokat nem kell költened italra, mivel nincs olyan nap, hogy ne találkoznál törökkökkel, akik annyira megörülnek nektek, hogy ingyen vodkában és sörben nem lesz hiány.

Már az utazás előtt sejtettem, hogy egy komoly szakmai eseményről lesz szó, ugyanis amint beregisztráltak kaptam 3 házi feladatot. El kellett készíteni a Budapesti LG bemutatkozó diasorát megadott szempontok alapján, csinálnom kellett egy SWOT analízist és le kellett írnom az LG jelenlegi működését elég részletesen. Ezekben szerencsére a Board nagy segítségemre volt, de az látszott, hogy erre az eseményre bizony nagyon felkészülten kell érkezni. Az esemény előtt jó sok tippet kaptam Beától, Danitól, Ádámtól, hogy mit érdemes vinnem, mire készüljek, hiszen ők már jártak itt korábban. Ádám mesélte, hogy sok lesz a bicikli, ne nagyon vigyek készpénzt, Dani pedig azt, hogy jó hideg lesz este. Hát gondoltam magamban, rendben van, mindent tudok.. (később kiderült, hogy ezek az infók messze többet jelentettek, mint ahogy azt én korábban képzeltem :D)

Elérkezett az indulás napja, hajnali 3-kor frissen és üdén Gyulával elindultunk a reptérre, hogy a reggel 6 órakor induló gépet elérjük. Leszámítva, hogy hulla fáradtak voltunk mind a ketten nagyon izgatottan vártuk, mi is fog majd fogadni minket!

Mivel jó korai géppel mentünk, így a délután 4-es találkozó előtt volt egy kis időnk. Megittunk a reptéren egy jó meleg teát, közben leadtam az ESTIEM360 pályázatunkat és megbeszéltük merre is fogunk majd menni a városban. Ezután volt az első furcsa élményem a készpénzzel, ugyanis a buszra csak és kizárólag kártyával lehetett jegyet venni. De szerencsére fel voltam készülve és megvettük a kis jegyünket. Érdekes volt megfigyelni a városba vezető úton, hogy ahogy közeledtünk a centrum felé egyre több lett a bicikli és egyre fogytak az autók. Amikor beértünk a buszvégállomásra/pályaudvarra megláttuk azt, amiről olyan sokan beszéltek: a rengeteg biciklit! Fel voltam rá készülve, hogy ez népszerű járgány arrafelé, na de az, hogy amerre csak a szem ellátott bicikli volt, kissé sokkolt. Első képeinket gyorsan el is lőttük a sok bicajjal, de ezzel egyáltalán nem voltunk egyedül: a hollandok maguk is lefotózták hol hagyták a biciklit, hogy később meg tudják majd találni a bicikli tengerben.

Mint mondtam Gyulával szépen elterveztük, hogy majd jól körbejárjuk a várost, amiből a rettenetes hideg miatt az lett, hogy bemenekültünk a legelső mekibe, amit csak megláttunk. Miután felmelegedtünk megint elhatároztuk, hogy sétálunk egyet, amiből az lett, hogy a második legközelebbi mekibe menekültünk be... De közben azért próbáltuk megismerni a holland kultúrát, például megtudtuk, hogy a csibeburger szósza ott csípős, és arra hogy nem valami népszerű állás Eindhovenben a kasszás, minden közértben maximum 1 volt és amúgy kártyával lehetett fizetni önkiszolgáló pultokban.

Közeledve a találkozó időpontjához elhatároztuk, hogy elindulunk az egyetem felé és inkább ott üldögélünk majd. Az úton rájöttünk, hogy ez egy elég nagy egyetem, vagy fél órába telik egyik pontjából a másikba eljutni, de nagyon szép parkos utak vezettek egyik épületből a másikba. Végül sikeresen megérkeztünk az egyetem megadott épületéhez, ahol egyből kiszúrtuk a folyosón az Eindhoveni LG, az Interactie híres lila kanapéját. Lecsücsültünk rá és szerencsére nagyon hamar lett is társaságunk, a tamperei delegáció már ott kószált egy ideje. Közben pár szervező is megjelent és megmutatták aprócska irodájukat, ahol annyi minden történik. Közben a hostom is értem jött, aki mint kiderült, Danit is host-olta a Carnaval alatt. Kaptam egy gyönyörű biciklit és azt mondták ezzel fogok közlekedni a héten, most pedig menjek és vigyem el vele a bőröndömet a hostomhoz. Hát őszintén szólva elképzelni sem tudtam, hogy fogom azt kivitelezni, hogy egy bőröndöt biciklivel fuvarozok egy vadidegen városban, mikor kb 2 éve egyáltalán nem is bicikliztem. De szerencsére Franz (a hostom) látta rajtam a kétségbeesést és nagyon udvariasan átvállalta ezt a feladatot.

Délután elkezdődtek az ismerkedő programok, névtanulós játékok, vártuk, hogy mindenki megérkezzen. Ezután csapatokba lettünk osztva és így indultunk el vacsorázni. Minden csapat egy-egy szervezőnek a lakásához indult el, ahol közösen kellett elkészíteni az apró harapnivalókból álló vacsorát. Közben mindenféle játékokat játszottunk (itt tanultam meg az ivós jenga szabályait). Amint megettük a vacsit, indultunk is a következő szervező lakásába és így jártunk szépen sorban lakásról lakásra. Szerintem ez egy nagyon jó program volt, ugyanis jobban megismerhettük hogyan is élnek a holland egyetemisták és a szervezőkhöz is közelebb kerültünk, hiszen az otthonukba engedtek be minket. Az összes állomás közül egyet azért kiemelnék, az ugyanis mély nyomot hagyott bennem. Egy aranyos lány fogadott minket egy 3 emeletes lakásban, amelynek összes fala újságpapírral/képekkel volt kitapétázva, aminek nagy részén pucér nőcik pózoltak. A házban összesen 10- en laktak és bekerülni közéjük egyáltalán nem egyszerű: ha egy tag elköltözik, a többiek több körös felvételit tartanak, kb 100 jelentkezőből választják ki azt a szerencsés embert, aki beköltözhet hozzájuk. Erről a házról még azt kell tudni, hogy az udvarában egy óriási disznó is éldegél, belül pedig egy cica fetreng kénye kedvére. A hangulat a házban viszont fantasztikus volt, a lakók mindenkivel nagyon befogadóak voltak és a vacsi is istenire sikerült.

Ezen az éjszakán értettem meg miért mondta azt Dani, hogy vigyek meleg pizsit. Sajnos azt tapasztaltam, hogy Hollandiában nem annyira divatos fűteni, sőt hidegben még a nyitott ablak is teljesen okés, még akkor is, ha a kinti hőmérséklet  -15 Co. De a többi napon sikerült elérnem a csukott ablakot, a fűtés bekapcsolását is, szóval ezek után már kellemesen tudtam alukálni.

Másnap reggel szembesültem milyen a bicikli dugó! Az autóúton semmi forgalom nem volt reggel 8-kor, a bicikli utakon viszont nagyon észnél kellett lenni. Rendes lámpás kereszteződések, jobbkezesek és minden megtalálható volt, amivel a közutakon is találkozhatunk, ami egy jogsi nélküli embernek, mint én, kihívást jelenthet. Szerencsére a hostom most is nagyon jófej volt, és bekísért az egyetemre, ahol elkezdődtek az első tréningek. Ekkorra már minden résztvevő megérkezett, így összesen 24-en ültünk a teremben. Az első nap a két tréner Joonas (jelenlegi VP of Act.) és Nasti (leendő VP of Adm.) kicsit felzárkóztattak mindenkit, bemutatták az ESTIEM felépítését, minden LG bemutatkozott, a cél az volt, hogy mindenkinek legyen egy közös alap tudása. Ezután sor került a stratégiaalkotás tréningre, ami számomra nagyon tanulságos volt. Minden LG-nek fel kellett ragasztania a falra, hogy mi a működésének célja, miért jött létre. A megoldások között óriási különbségek voltak: volt, aki pontosan meg tudta fogalmazni, hiszen az LG-nek hivatalos álláspontja van a kérdésről. Volt aki csak vázlatosan tudta leírni, hiszen tudja mik a céljai, ezek azonban nincsenek világosan lefektetve (ebbe a csoportba tartoztunk mi is). Végül pedig voltak a teljesen elveszettek, akik egy haldokló LG-ből érkeztek és pont azért voltak itt, hogy értelmet találjanak maguknak. A célok között is nagy különbségek mutatkoztak, volt aki tagjai számára szeretett volna értéket teremteni, volt aki viszont tagjaival szeretett volna az összes MM hallgatónak értéket teremteni. 

Ezután egy felvételi rendszerrel kapcsolatos tréningen vettem részt, ahol szintén kiderült mennyire máshogy működnek az LG-k Európa szerte. Van aki minden MM hallgatót automatikusan felvesz, van aki csak akkor veszi fel őket, ha jelentkeznek is és vannak akik hozzánk hasonlóan felvételit tartanak. Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a tréning további részén ezekről beszélgettünk. A nap végén mindenkinek el kellett mondania mit tanult a tréningek alatt és ezt egy diasorra is fel kellett vinni, hogy a hét végén szépen össze legyen gyűjtve a sok tanulság.

Este egy kocsmatúrán vettünk részt, ahol megismerkedtünk az LG törzshelyével, a Tipsy Duck-kal, karaokeztunk és sok-sok játékot játszottunk.

3. nap elmentünk Amszterdamba. Eindhovenből kb 20 percenként indul vonat oda, nem is hosszú az út, maximum 1 óra. Amszterdam fantasztikus város! A szervezők csináltak nekünk egy rövid city tourt, elvittek minket az Anna Frank múzeumba, majd a szabadidőnkben ellátogattunk a piroslámpás negyedbe. Elég érdekes élmény volt az a hely, a sültkrumplit áruló bolt mellett lehetett megtalálni a szexshopot, vele szemben pedig a kirakatban nézni a lányokat. Kissé bizarr volt az egész, de úgy értékelem, hogy ezt akkor is érdemes megnézni, mert ilyen nem nagyon van máshol. Este Karaoke estet (hivatalos nevén: Voice of ESTIEM) szerveztek nekünk, ahol a sokak által ismert tehetségkutató, a Vocie szabályrendszere szerint LG-k versenghettek egymás ellen 3 zsűritag kegyeiért, akik ha méltónak találták a produkciót, beválasztották az Lg-t csapatukba, így bejuttatva a csapatot a középdöntőbe, ahol egy végső megmérettetés után kiérdemelhették a tiszteletreméltó titulust. Gyulával az első fordulóban a „Coconut song”-ot választottuk, amelynek eléneklésével a középdöntőbe jutottunk (ezen a ponton érdemes rákeresni a dalra a youtube-on) és sikerült pár ember fejébe örökre elültetnünk ezt a kis dalocskát.

4. nap: Három nagy blokkban voltak tréningek. Szó volt a saját motivációnkról, hogyan tudnánk a csapatunkban dolgozókat motiválni, hogyan ismerjük fel, mivel motiválhatunk valakit, hogyan tudunk felelős vezetőként viselkedni. A nap legizgalmasabb tréningje azonban számomra a kreativitás tréning volt. 5 csapatba voltunk osztva, minden csapat előtt egy-egy flipchart volt. Az első feladat az volt, hogy minden csapat tagjai írják le, mit csinálnak szabadidejükben. Ezután forgásszerűen továbbhaladtunk az előttünk levő csapat szabadidős listájához és rendszerezni kellett azt, kiválasztani a közöseket, valahogy csoportosítani a tevékenységeket és kitalálni hozzájuk eventeket, amik lefedik az összegyűjtött tevékenységeket. Tovább forogva az eventekből ki kellett választani egyet és kidolgozni azt, majd tovább forogva a kidolgozott eventhez egy megvalósítási tervet kellett készíteni. Így a tréning végén kaptunk 5 kidolgozott teljesen új ESTIEM eventet. Ez a feladat szerintem azért volt fantasztikus, mert a trénerek arra akartak ráébreszteni minket, hogy a kreativitás mindenkiben benne van, és ne féljünk új dolgokat kitalálni és alkotni. Este került sor egy szép ruhában levő bachata táncoktatásra, amit Stef (volt VP of Edu) tartott és ezen az estén rendezték meg a gálavacsorát is.

5. napon szintén három nagy blokkban voltak tréningjeink. Esettanulmányokat oldottunk meg általánosságban előforduló LG problémákról, és kielemeztük az előre leadott SWOT elemzéseit pár LG-nek, köztük Budapestét is. A többiek próbáltak az általunk megadott lehetőségek és gyengeségek alapján tanácsolni nekünk fejlődési lehetőségeket. Este került sor az International Nightra, ami igazán jól sikerült, nagyon sok mindent volt lehetőségünk megkóstolni, nagyon sok matricát gyűjtöttünk, a mi asztalunkat teljesen kifosztották, sikeresek voltak matricáink is.

6. napon volt lehetőség megbeszélni azokat a témákat, amik kimaradtak a hét folyamán és szükségét érezzük, hogy beszéljenek róla. Ezen a napon mondta el mindenki azt, hogy mit tanult meg a héten, miket fog hazavinni tanulságként. Ebben segített az, hogy minden nap végén volt fél óra arra szánva, hogy a nap tanulságait leírjuk egy diára. A felmerült ötleteinket és tanulságokat 3 kategóriára kellett bontani: könnyen és gyorsan megvalósítható ötlet, innovatív ötlet, nehezen és lassan megvalósítható ötlet. Este minden résztvevő saját hostjánál vacsorázott és minden host maga készítette el a vacsorát. Ezután pedig egy lightos társasjáték est következett, ahol nagyon sokat beszélgettünk és elkezdődött a búcsúzkodás is, sokan ugyanis már egyből innen indultak haza. Az este fantasztikusan, nagyon meghitt légkörben telt, és mindenki azt próbálta egyeztetni mikor fogjuk látni újra egymást (szerencsére a CM elég közel volt).

Gyulával mindketten rengeteg ötlettel tértünk haza és rengeteg lelkesedéssel, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy ennyi embert és LG-t megismertünk ezalatt az egy hét alatt. Ezt a tréningek is elősegítették, hiszen végig csapatokban dolgoztunk, egymástól próbáltunk tanulni és egymást próbáltuk segíteni. 

Megismertük, ki milyen problémákkal küzd és ki miben erős, megtudtuk kit mi motivál, milyen vezetőként viselkedik, ami egy nagyon őszinte és baráti légkört alakított ki a hét végére. Minden egyes résztvevőjét ennek az eseménynek megtiszteltetés volt megismernem és nagyon remélem, hogy minél többször lesz még lehetőségem találkozni velük valahol Európában!

Á: Valamikor decemberben elkezdett követni LG Seville Instagramon, legelőször onnan értesültem a Visionről, hogy ott is lesz. Azt tudtam, hogy ebben az évben az automatizálás és robotika a témakör, ami elég közel áll eddigi mechatronikai tanulmányainkhoz - csak a gyárlátogatások miatt sokkal gyakorlatiasabb. Drónokkal (operatőrként/vágóként illetve minden szempontból megfogott), Star Wars-szal, ill. Trónok Harcával reklámozta Seville az eseményt. Már karácsony másnapján kiválasztottak az eseményre, az első 3 jelentkező között Early Bird-ként. Levi csak az utolsó nap utolsó órájában jelentkezett ugyan, de így is sikerült meggyőznie a szervezőket a motivációs levelével neki is.

Azt gondoltuk, hogy a földrajzi közelség miatt új otthonunkból, Portóból kifejezetten könnyű és olcsó lesz eljutni az andalúz fővárosba, Sevillába. Tévedtünk… Nincsen közvetlen járat, madridi átszállással pedig időben és árban sem érte volna meg, így vonat-busz kombináció mellett döntöttünk: kb. 2 és fél héttel az esemény előtt megvettük a jegyeket oda-vissza, így kedvezményekkel együtt 84,5 eurót fizettünk (+Vision Program Fee 80 euró) a Porto-Faro-Seville-Faro-Porto útért.

Február 20, kedd

A vonat 5:47-kor indult a házunktól 3 km-re lévő főpályaudvarról, így kb. 4 órát tudtunk csak aludni éjféltől 4-ig. Sajnos a portoi buszközlekedés egy vicc, és éjszakai buszokkal lehetetlen megközelíteni a város legnagyobb pályaudvarát. Végül spórolásból (Uber/taxi helyett) mind a 3 km-t gyalog tettük meg bőröndökkel Porto macskaköves, ilyenkor néptelen utcáin…

Az Alfa Pendular nevű szupervonat néhol 220 km/h-s sebességgel kevesebb, mint 6 óra alatt Faroba, Portugália legdélebbi városába “repített” minket, ahol viszont volt még kb. 4-5 óránk városnézésre - bőröndökkel, szintén kellemes macskaköves utcákon.

Meglestük a lagúnát, az óceánt a katedrális tetejéről, valamint a rengeteg narancsfát, és persze a kötelező Faro betűs szelfiket is elkészítettük az Atlanti-óceán partján lévő kikötőben. Ezt követően buszra szálltunk, amivel röpke 2,5 óra alatt máris Sevillában voltunk. Első este a szokásos névtanulás és ismerkedés egymással a hostelünkben, majd egy lightosabb iszogatás egy bárban, illetve séta a belvárosban, parton.

Február 21., szerda.

Rögtön gyárlátogatással indítottuk a Visiont! A SolarMEMS nevű kicsi céghez (mindössze 12-en dolgoznak ott) utaztunk ki, a Sevilla külvárosában lévő, űrkutató vállalatoknak kialakított ipari parkba (Aeropolis). Egy fél órás prezentációt követően arról, hogy mivel foglalkoznak (röviden: mikroelektromechanikai szenzorok előállítása műholdakhoz), majd két csoportban körbejártuk az épületet, többek között a tisztaszobát is, ahol rendelkezésre állnak a megfelelő körülmények a szenzorok gyártásához, szereléséhez.

Jó másfél órát chilleltünk a napon, mire jött a következő busz, amivel visszamentünk Sevillába. Ebéd után esett a legjobban az első két előadás: intelligens épületekről, valamint napelem szenzorokról hallhattunk (újra). Nagyon kényelmes, már-már moziszékek voltak a konferenciateremben, úgyhogy többen is bealudtunk így ebéd után, meg hát az előadó tipikus Spanglish kiejtése miatt is :D

A konferenciatermek mindegyike három zászlóval is fel van szerelve. Európai Unió, Spanyolország és (a Spanyolországon belül autonóm státuszt élvező) Andalúzia. Percig se gondolkoztunk, hogy gyorsan pózoljunk egyet-egyet velük. Fotósmesterünk egy Németországban élő török cimboránk volt :)

Valószínűleg költségtakarékossági szempontból a hostelbe vissza az utat - kb 40 percet - gyalog tettük meg, majd hamarosan indultunk is vacsorázni, ahol 100+ mini szendvics közül lehetett választani - egy kicsi kavarás és szervezetlenség volt ugyan, hogy mennyit-mennyiért ehetünk - a lényeg, hogy finomak voltak. Ezután egy jól eldugott helyen a hagyományos flamenco táncot néztük-hallgattuk - a beugró (ital) ára ugyan nem volt épp olcsó, de mindenképp megérte. Az esti Pub Crawl abból állt, hogy 4 csapatra osztottak minket és 5 kocsmában shotokat kellett inni 0,5-1 euróért. A szervezők kipipálták, hogy ott voltunk és a leggyorsabb csapat (amiben Ákos is volt) nyert. A kocsmatúra előtt mindenki kapott 10 ESTIEM avagy “José dollárt” (ami a PL után volt elnevezve), amivel a Vision végéig üzletelni (adott esetben tolvajkodni) lehetett, hiszen a nyertes az lett, akinek a legtöbb gyűlt össze. Az este folyamán találkoztunk Noelia-val, az LR-ral is (a sevillai LG elnöke, nincs President ott) az egyik bárban.

Február 22., csütörtök.

A reggelt előadásokkal indítottuk: járművek automatizálása, önvezető autók csoportosítása elméletben, majd a gyakorlatban egy hidrogéngáz meghajtású, de nem önvezető autó tesztelése. Ez volt az egyik legjobb szakmai program, a professzor nagyon jól beszélt angolul és segítőkészen magyarázott is.

L: Én szerencsére be is ülhettem az autóba (ld. alábbi csoportkép) egy győztes kő-papír-olló játszma után egy menet erejéig. Biztos ami biztos, dupla biztonsági övet kellett becsatolni, és egy masszív bukósisakot is adtak rám. Ez eleinte túlzásnak tűnt, ám mikor az első kanyarnál (mikor épp videót készítettem) hirtelen kivágódott az ajtó, az ijedtségtől elejtvén a mobilomat, máris megértettem, mire ez a sok biztonság :)

A versenycsapatok laboratóriuma utáni előadás pedig a drónok gyárakban való alkalmazásáról szólt: mik az előnyei, hátrányai, korlátai és lehetőségei. Az egyetemi menzán ettünk tengeri herkentyűket, amit ezúttal spanyolórával vezettünk le - a madridi LG spanyol Language Programme-ja alapján bemutatták nekünk Spanyolországot, illetve megtanultuk a leghasznosabb spanyol kifejezéseket is.

L: Noha történelmileg az előadás pár helyen nem volt teljesen tökéletes, főleg Katalónia kapcsán voltak aggályaim, de a spanyol nyelvlecke ízessége bőven kárpótolt. Nem is restelltük az ezt követő órákban, napokban tonnaszámra elkápráztatni újdonsült spanyol barátainkat spanyol(nak hangzani próbáló) nyelvtudásunkkal :D

A spanyol hangulatot fokozva, úgy másfél-két óráig tanított (vagy legalábbis próbált) minket lelkesen két tag a sevillana nevű táncra az egyetem pályáján. Ez egy tipikusan Sevilla vidékére jellemző párban táncolt néptánc, amely mélyen merít a hagyományos kasztíliai spanyol népzenéből, valamint az andalúziai flamencoból. Sokat bénázott mindenki, úgyhogy jó hangulatban telt :D Ezt követően 15-20 perces értékelés, hogy kinek mi tetszett legjobban az első két napban és mit tanult.

Vacsorára hamburger étterem, majd egy olyan pubba mentünk, ahol éjfél és 1 óra között ingyen volt a sör - kár, hogy fél óra után elfogyott a készlet :(

Á: ESTIEM-es dalok utcán való éneklése után emlékezetesre sikerült a néhányunk által csak Lipstick partynak becézett éjszaka...

Február 23., péntek.

Á: Sokan a mai, második gyárlátogatást várták a legjobban, ahol a Dronetools nevű startuphoz (itt 8-an dolgoznak) látogattunk, szintén Sevilla külvárosába utaztunk. Legtöbben ugyan eléggé másnaposan, de nagyon élveztük a programot, rendkívül érdekes volt az elméleti és a gyakorlati rész is - sőt, a szünetben még korlátlan kávé-sütemény is volt! Hatalmas drónokat láttunk - 4, 6 és 8 propellereseket is - valamint az egyes alkatrészek legyártásába és az összeszerelés folyamatába is beavattak minket.

L: Megtudtuk továbbá, hogy (mivel Andalúzia hagyományosan mezőgazdasági terület), a drónokat a környéken kifejezetten szívesen alkalmazzák rovarölő szerek és tápanyagok permetezésére, de újabban már hadiipar számára is fejlesztenek drónokat. A családias és barátságos hangulatú cégnél a látogatást természetesen a mindenki által várt drónreptetéssel zártuk. A cég végül egy drónból lőtt szelfivel is meglepte a csapatunkat a végén. :)

Á: A szokásosnak nevezhető kantin ebéd után egy újabb érdekes előadás következett kooperatív robotika címmel a “moziszékes teremben”. Az előadó többek között ezt a videót is levetítette, csak nem “magyar hanggal” :D

Az esemény legutolsó szakmai programján az egyik egyetemi laborban a repülés fizikájáról hallhattunk, ahol sajátépítésű helikoptert és repülőket is megcsodálhattunk. A nap végén újra mindenki elmondhatta, hogy mi hasznosat tanult, mi tetszett neki legjobban a nap folyamán. Az egyetem-hostel távot ezúttal már félig busszal tettük meg és vacsora helyett el is kezdtünk készülni az elengedhetetlen, a kimaradhatatlan és egyetlen International Night-ra: volt étel és alkohol bőven természetesen - Levivel mi Túró Rudit, falusi kolbászt, Boci csokit, Győri Édest és természetesen házi pálinkát (naná, hogy vizes flakonban az álca kedvéért) vittünk. Spanyol tortilla, sajtok, húsok, francia baguette, Russian Strandard, szardínia, olíva, horvát rakija, lengyel Soplica, észt és belga csokik, török édességek és az éjszaka további részét feledésbe merítő török rakı szerepeltek a többiek asztalain.

L: ...És emlékezetes (vagy épp ellenkezőleg?) este következett, számomra, még megkoronázva egy éjszakai elveszéssel Sevilla központjában. :D 

International Night

Február 24., szombat.

Újabb szép, napsütéses reggel, ahol főszerepben a City Tour volt, végre nemcsak az egyetem és a belváros között ;). Turistaszemmel felfedezhettük a gyönyörű Sevillát - katedrális (Giralda), óvárosi kis utcácskák, az arab művészet fellegvárának számító későbbi spanyol királyi palota… A legesleglenyűgözőbb a palota (Real Alcázar) és a kertjei voltak, itt forgattak több jelenetet is a Trónok harcához. Nem is volt szinte elég a két óra, amit belépő ellenében ott tölthettünk, olyan hatalmas és csodálatos kertekben jártunk pálmafákkal és buja növényzettel.

Á: Amit a tömegközlekedésen és az étkezéseken megspóroltak a szervezők hét közben, azt az utolsó ebéden kompenzálták, ugyanis a drága és fancy étteremben 3-as, 4-es csoportokba szerveződve hatalmas közös tálakat rendeltünk - bármit, ami megtetszett az étlapról. Ezután az egész eventet lezáró Feedback Session következett, majd a nap csúcspontjaként a Plaza de España - ez a hely pedig a Star Wars - A klónok támadása helyszínéül szolgált többek között. Maga a kastély (ami lakatlan) és előtte a tér lovaskocsikkal, a szökőkút és a csónakázótó mai napig az egyik kedvenc helyem - sőt, a legtöbb résztvevőnek az lett, már-már annyira mesébe illő, a parkkal/kerttel együtt ami mellette van.

Á: Az “utolsó vacsora” egy olasz étteremben volt, a gála pedig ezúttal Orange Party névre volt keresztelve, hiszen idén 25 éves a Vision programsorozat, aminek a narancs a hivatalos színe, akárcsak a Fideszé. A szervezők egy kisebb klubot kibéreltek a záróeseménynek, ahova saját barátjaikat is meghívták, mert csak így érte meg a helynek.

L: Itt került sor a rendezvényt lezáró eredményhirdetésre és büntetésekre. Merthogy egyik résztvevőnk, egy lány Belgiumból számos nametag-et ellopott a hét során. A hagyomány szerint itt lettek kiosztva a büntetések a nametag-jeink visszaszerzésére. Természetesen mindketten a büntetendők sorában állva vártuk sorsunk jobbra fordulását. Eredetileg sztriptízműsort kellett volna prezentálnunk, ám a kocsma csaposai nem mentek ebbe bele, így végül csak egy eeeeeasy sörlehúzás lett a feladatunk, amit kéz nélkül kellett lehúzni. Noha a spanyolok sörei nem épp a legjobbak, de a portugálokhoz képest némiképp ihatóbbak, úgyhogy nem volt nehéz elsőként végeznem a sörömmel, bár az előző éjjel összeszedett torokfájdalmamon nem sokat segített :D Ezt követően, éjfél körül került sor arra, hogy mindenki megmutassa a hét során összeszedett/megmentett/összelopott “José-dollárjait” a PL-nek. Sajnálatos módon egy logisztikai hiba folytán az általam megszerzett “José dollárok” kb. fele sajnos az ágyamban maradt, így néhánnyal sajnos épp lemaradtam az első helyezettől.

A nyertes így tehát egy franciaországi lány lett 41 dollárral - a jutalmára azonban egészen a karlsruhe-i CM-ig kellett várnia. A bulit a legtöbb résztvevő éjjel 3 körül elhagyta, ugyanis sokunknak már korán reggel ott kellett hagynia Sevillát. :(

Február 25., vasárnap.

Az egész heti kellemes 20 fokok után hűvösebb napra ébredtünk. Habár souvenir boltot nem találtunk nyitva vasárnap kora reggel, arra azért maradt még időnk, hogy egy ESTIEM Budapest matricát elhelyezzünk a város egyik híres kortárs építészeti remekműve, a ‘Mushrooms’ előtt ;)

A híres helyi édesség, a churros nélkül pedig nem akartunk visszautazni Portugáliába, úgyhogy 6-an (rajtunk kívül két horvát, egy belgiumi és egy török barátunk tartott velünk) a busz/repülő indulása előtt bőröndökkel beültünk egy központi kávézóba enni-inni. A forrócsokival felszolgált, lángostésztához hasonló ízű churros rendkívül kellemes reggeli falatként nyújtott méltó búcsút ezen felejthetetlen hét után az andalúz fővárostól…

Összességében, nagyon jó volt ennyi ESTIEMer-rel megismerkedni és átadni/fogadni az üdvözleteket a többi LG-ből. Összetartó kis közösség alakult ki, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. A helyi LG kimagasló aktivitásról és lelkességről tett tanúbizonyságot, mindketten egyetértünk, hogy első eventnek tökéletes választás volt a Vision Seville :)