TĂĄmaszt prĂłbĂĄlok nyĂșjtani, de mĂĄr nem tudok ĆszintĂ©nek hatni. Ăvekkel ezelĆtt mĂ©g tudtam imitĂĄlni a lĂĄtszatott, ma mĂĄr annak halvĂĄny jelĂ©t sem tudom mutatni. Annyira rideg, Ă©s egyszerƱ lettem, hogy a tĂŒkörbe nĂ©zve Ă©n hĂșzĂłdtam el sajĂĄt magamtĂłl. Nem lennĂ©k meleg-szĂvƱ tĂĄrsa annak a nĆnek aki rĂĄm nĂ©zett tegnap is a tĂŒkörbĆl.
Nehezemre esett megfogni egy kezet, Ă©s megszorĂtani. Pedig pusztĂĄn egy mozdulat, ami lehet neki semmit nem jelentett volna, de nekem akkora jelentĂ©ssel bĂrĂł gesztikulacio lett volna, hogy nem Ă©reztem volna igaznak, ha megteszem.
Milyen ember vagyok én?

















