#dorog

kerlek csak annyit irjatok hogy:

- minden nap megkérdezed tőlem, hogy “Na, akkor egy kávé?”. Millió dolgom lenne, mégis igent mondok. Felszállunk a buszra, majd le. Elsétálunk a kávézóig, ahol kinyitod nekem az ajtót, én pedig bemegyek. Hirtelen önmagam leszek. Te megrendeled a két pressót, míg én a szokásos helyünkre sietek. Leveszem a kabátom, s próbálok minél hamarabb felmelegedni. Leülsz mellém, két kezemet a kezed közé fogod. A pincér kihozza a két kávét. Te fél fehércukorral iszod, én pedig tejszínnel és kettő barnacukorral. Mindig hamar megiszod, én pedig kiélvezem az ízét. Amint befejezed, megiszod a tejszínt, külön, ahogy szoktad. Minden témát kibeszélünk, néha csak hagyom, hogy mondjad. Szeretem hallgatni, ahogy beszélsz. Aztán megszólal a mi számunk a rádióban. Igazából egyikőnk sem szereti, mégis mindig ez szól, ha ott vagyunk, ezért mindkettőnk számára sokat jelent. Miután a lehető legtovább húztam a kávém megivását, elindulunk. Fizetsz, váltasz pár szót a pincérrel, majd kinyotod nekem az ajtót, én pedig kimegyek a csípős hidegbe. Rágyújtasz egy cigire, én pedig a zsebedbe rakom a kezem. Így megyünk egészen hazáig, ahol egy csókkal köszönsz el.