#dalkeith road

Hemendex

Igencsak korlátozott szakácstudományom ellenére az utolsó hónapban egészen sok időt töltöttem a konyhában. Mármint összességében, nem egy-egy alkalommal, annyi időm nem lett volna rá. Újonnan felfedezett, megkedvelt és tökéletesített ételemet készítettem el újra és újra, a maga egyszerűségében és laktató voltában - ez nem más, mint a ham and eggs, pontosabban a bacon and eggs:

(A szép, tükörtojásos kinézet a serpenyőben még többnyire megvolt, de a kivétel után inkább ilyen rántotta jelleget öltött. Én mindenesetre imádtam, és a mai napig imádom).

Konyhaszörny

Amennyire gond nélkül telt el az első három, annyira problémásan alakult az utolsó hónap a konyhában. Ezúttal nem a főzésre gondolok, hanem a konyhaszörny pusztítására.

Az első áldozata a mosógép volt. Egyik délelőtt egy rakás szerszámot, alkatrészt és egy romos mosógépet találtam a konyhában. Mint kiderült, két gond is adódott: egyfelől az ajtó zárógombja eltört, így Johannesnek más módon kellett kiszabadítani ruháit, másfelől a mosógép dobja sem volt hajlandó forogni.

Albérletről lévén szó, a tulaj, David intézkedett, és szerelőt hívott. A megadott időpontban én voltam csak otthon, így én fogadtam a szerelőt. A gomb javítása gyerekjáték volt, de kiderült, hogy a dobot forgató, eltört alkatrész egy ritkább darab, és csak a következő hétre ígérte, hogy be tudja szerezni. Én még egész szerencsésen jártam, mert volt mosott ruhán bőven, de például Johannes így kézi mosásra kényszerült a fürdőkádban. Aztán egy hét múlva megérkezett az alkatrész és a szerelő, és újraélesztette haldokló mosógépünket.

A konyhaszörny azonban nem sokáig tétlenkedett. Egyik nap arra mentem ki a konyhába, hogy a konyhaszekrényben tárolt összes cuccom az asztalon áll, csurom vizesen. A konyhaszörny ugyanis beköltözött a mosógépbe, és amint azt elindította valaki, a konyhaszekrényben végigfutó vízvezetékből folyni kezdett a víz, így eláztatva pechemre pont az én polcomat. Ezzel együtt pedig a mosogató is eldugult. Kész katasztrófa, újabb szerelő kell.

Ismét én fogadtam a szerelőt, akivel egy korombeli, talán még fiatalabb srác is érkezett, gondolom gyakornokként. Együtt matatták végig a csöveket, a bojlert, a mosogatót, és közben olyan lezser skót akcentussal beszéltek, hogy küzdenem kellett egy-egy szó elkapásáért is. A szivárgást megszüntették, majd nagy nehezen megértették velem, hogy a dugulás viszont a csatornarendszerben van, a lakáson kívül, így ők nem tudnak mit tenni ellene.

Pár nap után érkeztek a csatornatisztítók. Már-már állandó ügyeletet vállalva őket is pont én fogadtam. Kiderült, hogy a ház csatornarendszere elég régi, és elég sok szilárd törmelék lett belehalmozva, az okozta a dugulást. Hamarosan azonban sikeresen megszüntették azt, és száműzték a konyhaszörnyet a lakásból. Kiköltözésemig szerencsére többet nem lopta vissza magát a házba...

A visszatérő levél

E rövidke történet háttere csupán annyi, hogy (vélhetően mivel az albérletben jó pár bérlő megfordult már) egyre többször érkezett levél egy bizonyos, számunkra ismeretlen névre. Amíg Timnek elege nem lett belőle, és nem alkotott egy ilyen gyönyörűséget:

(Magyarázat: Tim átfirkálta a címzett címét, odaírta mellé, hogy “Return to sender”, azaz küldjék vissza a feladónak, majd odanyilazta a feladó címéhez.)

Happy Birthday Johannes!

Valamikor áprilisban volt Johannes születésnapja, amikorra egy kis bulit szervezett, áthívva német haverjait. Timmel ötleteltünk előtte, hogy lepjük-e meg mi is valamilyen apró ajándékkal, aztán talált is egy remek dolgot: ismerve Johannes foci iránti rajongását, egy sportboltból vettünk egy szurkolói sálat neki az edinburgh-i focicsapat színeiben:

Nagyon örült neki - mármint inkább a kedvességnek, mert ugye nem valószínű, hogy valaha is elmenne egy meccsükre, vagy követné az eredményeiket. Egy kis otthoni iszogatás és beszélgetés után pedig ellátogattunk egy-két pubba, többek közt a kedvencembe, a Holyrood 9A-be is.

Lelakott pénz

Búcsú az albérlettől

Na persze nem sietek így előre, hiszen még két hónapig itt fogok lakni, de mint megtudtam, ezzel nem csak Johannes és én vagyunk így: Alice és Tim, akik már ősz óta itt laknak, szintén kénytelenek távozni május végéig, mert a nyári fesztiválszezonra a tulaj, David magasabb (khmm, nem is kicsivel) bérleti díjat akarna kérni, hiszen akkor a hatalmas igény és az épület jó elhelyezkedése miatt ki tudná adni akár kétszeres áron is. Mivel a többiek ezt érthető módon nem tudják vállalni, ők is kiköltöznek május végén. Azt ugyan felajánlotta nekik David, hogy ősztől visszajöhetnek az eredeti áron - nem mintha ilyen kiszámíthatatlanságra vágyna bárki is... 

Lakásnéző