#csapat

Szükségem van a társaságra,

Tegnap a következőket sikerült meginnom:

egy vodka-tonik, egy sör, egy pohár pezsgő. Volt bennem némi reménykedés, hogy sikerül nagyon berúgnom ettől a keveréktől, de nem sikerült. Semennyire se. Hogy miért akartam volna berúgni, azt nehéz lenne most elmagyarázni. Annyira azért hatott az alkohol, hogy éjjel egykor hazafelé a villamoson azon gondolkodtam, hogy ha írnék Logannek mit írnék, Hogy a sors baszdmeg, persze a sors... biztos kurvajó szórakozik. Az estét amúgy egy elképesztő társasággal töltöttem és rég voltam ennyi okos, nyitott és vidám ember között. Irodalom, politika, magánéleti dolgok, mindenről beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Különleges élmény volt. Feltöltődtem. És szerettem volna Loganek megmutatni, hogy ilyen, látod, ilyennek kéne lennie annak a másik csapatnak, hogy legyen értelme értük dolgozni. Kurvanagy csalódás volt nekem az a másik társaság akikbe beletettem 6-8 év munkát. rengeteg időt és energiát, személyes figyelmet, gondoskodást és egyszercsak kijelentették (páran), hogy nekik tulajdonképpen mindegy ez az egész. mindegy, hogy van-e, a szervezett programok huszadrangúak az életükben, semmilyen kényszert nem éreznek még arra se, hogy visszajelezzenek arra meg, hogy aktívan részt vegyenek, arra meg egyáltalán semmilyen indittatásuk nincs. És akkor ráláttam az egész passzív, érdektelen és neurotikus társaságra amit koloncként húzok, tolok... Hát, beletelt pár hétbe mire rendberaktam magamban a dolgot. Logan a kabalám. Persze cipelném magammal mindenhova, de ez semmi azokhoz képest, akik szerint egy kavics a legjobb családtag. Jó, nem kell reagálni a Logannak kapcsolatos neurózisomra! Másnak meg folyton herpesze van. Szóval ez a társaság fantasztikus volt és egy rakás új információhoz meg élményhez jutottam és csodás ajándékként éltem meg, hogy most egy ideig velük dolgozhatok egy csapatban.

hazafele sétált az üres utcákon este 11kor egy csapat kamasz. futkorasztak, énekeltek, hangosan nevetve ünnepelték a fiatalságukat. kicsit (nagyon) részegek voltak, de ki hibaztatna őket? nyár volt és péntek este. egy lány és egy fiú lemaradt a többiektől, pár lépéssel hátrébb sétáltak. a fiú átkarolta a lány vállát hogy együtt dülöngéljenek az úton. régóta ismertek egymást, azonban egy éve igazán jó barátként tengették mindennapjaikat. persze a történetük közel sem ennyire egyszerű, ahányszor csak lehetőségük volt rá valami extrát kevertek a legjobb barát fogalmába. mindig is többet jelentettek egymásnak mindenkinél, de sosem beszéltek róla. gyakran veszekedtek ugyan, de ezen a bizonyos péntek estén tökéletes volt az összhang közöttük. a csapat az egyik lány hazába igyekezett éppen, hogy ott nyugodtan álomra hajthassák fejüket, és hogy ne kelljen senkinek részegen haza állítania. csörrent a kulcs a zárban, és hirtelen mindenki bennt állt a ház nappalijában. a lány régóta többet érzett legjobb barátja iránt, azonban ezt sokszor még magának sem akarta bevallani. azon az estén viszont olyan közel érezte magához mint talán meg soha. megragadta a fiú kezét és kihúzta a kertbe, aki egy percig sem kérette magát és amint leültek a fűbe az ölébe húzta a lányt. nézték egymás arcát, szótlanul. ők mindig megértették egymást szavak nélkül is. most azonban a lány meglátott valami mást legjobb barátja szemében, amit nem mert elhinni. felhúzta a szemöldökét és mégjobban belemélyedt a fiú fekete szemeibe. vágy. a fiú szemében vágy feküdt. a lány hirtelen annyira megijedt hogy felpattant és arébb csúszott. semmi sem történhet köztük, hiszen akármennyire is egy senki, de a fiúnak barátnője volt. a lány rengeteg könnyet hullatott már el féltékenységből, amikor senki nem látta. de azon a napon egy percig sem jutott eszébe hogy létezik a “másik lány” is. az idő telt múlt, és mindenki kezdett egyesével kidőlni aludni. a pincéből hamar előkerültek a matracok, azonban a lanynak nem jutott. a fiú hirtelen szó nélkül maga mellé fektette legjobb barátnőjét, és úgy simult hozzá mint még soha. hajnali 4kor már mindenki békésen szuszogott. egyedül a kanapén volt ébren még két ember. a fiú a lány arcára hajtotta az övét, ujjait a lány kézfejére fonta, és a lábaival összekulcsolta az övét. szabad kezével hol a hasát, hol a lábát, hol a karját simogatta, és a lány finoman viszonozta mindezt. már órák óta feküdtek így, éberen, de mégis álomba merülve. a lány tudta, hogyha most a fiú megteszi a következő lépést, képtelen lesz ellenállni. hirtelen, mintha csak olvasni tudott volna barátnője legtitkosabb gondolataiban, a fiú keze óvatosan megindult lefelé. felgyűrte a lány pólóját és alhasát kezdte cirógatni. a lány szinte beleremegett az érintésbe, és képtelen volt tovább nyugodtan lélegezni. a fiú ezen felbátorodva folytatta keze vándorútját a lány sortjába. az ujjai parázsként égették a lány bőrét. hirtelen már semmi nem számított. a világ megállt körülöttük, egy pillanatra csak az övék volt minden.

egyszercsak azonban valami kattant. az ütő megállt a lányban. megragadta a fiú kezét és szembe fordult vele. riadtan nézett legjobb barátja szemébe: tudod, hogy ezt nem szabad ugye? a homlokuk összeért és egy halk sóhaj hagyta el a lány száját. a baj már megtörtént. az ördög csábítása. a lány felkelt a kanapéról, és az emeletre futott. egyszer sem mert vissza nézni. meg kell óvni a hétköznapokat, így ami történt, az örökre az ő titkuk marad.