Csöpp kis életem értelmetlen kivitelben

Kurvára a hideg is kiráz ettől a mondattól. És bármikor ezt megkapom, feltépődik egy régi seb és az az érzésem, hogy menekülj. Hogy tudom elmagyarázni az embereknek, hogy ez kurvára nem hiszti? Ezek az érzéseim, ami jó mélyről előtörnek. Kurvára nem vagyok jól…

Azt érzem, hogy kevés vagyok erre a világra. Minden tőlem telhetőt megteszek, maximumot próbálom nyújtani folyamatosan, de azt érzem hogy ez sem elég. Én ennyi vagyok. Nem tudok ennél többet beleadni.

Fáj ráeszmélni, hogy ez ennyi volt. Vajon leszünk mi még olyan jóba mint régen? Nekem csak te voltál. És most barátok nélkül maradtam…

És igen, vannak pillanatok amikor nehéz kiszakadni a mindennapi körforgásból és kicsit magadba nézni, de muszáj. Nem teheted más vállára a saját terhedet. Azt neked kell cipelni.

Hogy nem kell aggódnod azon, hogy egy nem várt üzenet fogad.

Mostmár értem mit is jelent ez

Azok az emberek miatt akik tönkre tettek, akik azt mondták, hogy bízzak bennük, ők szeretnek aztán amikor legnagyobb szükségem volt rájuk a mélybe dobtak. Akik kihasználták a szeretetem, mert én hülye úgyis megbocsátok bármit is tesznek. Nem kívánok semmi rosszat csak, hogy a karma adja vissza.