#brokenhearth

Tudom. Nem tudtunk találkozni.

Tudom. Nehéz csak interneten keresztül szeretni mást.

Tudom. Tudom. Tudom.

De nem volt más lehetőségünk, ezt te is jól tudod. Boldog négy év volt veled, és ezt köszönöm. Azt hittem, hogy te leszel az, aki segít elfelejteni és kitörölni minden Vele kapcsolatos dolgot. De sajnos tévedtem.

Nem tudlak hova tenni, s főleg azt nem, hogy mit jelentettem számodra.

Az utóbbi időben nagyon mocskos húzásaid voltak:

1. Regényeket tudtál írni az előző kiszemeltedről, aki ráadásul cserben hagyott és eldobott téged magától. Igen ám, de ezek a regények az egekig dicsérték őt. Szebben beszéltél róla, mint rólam. Köszönöm.

2. Elméletileg engem szerettél és láttál bennem egy remény szálat is. Mégis az egyik osztálytársadról beszéltél. "Lehet érezni fogok iránta valamit, de ez nem biztos még." Igen? És én? Hol és ki voltam ekkor neked?

3. Kezdetekben cukinak találtam, hogy én motivállak a jogosítvány megszerzésére, csak ekkor még nem láttam azt a bizonyos apróbetűs részt. Felhoztad ezt a témát újra és újra, hogy milyen jó lesz majd találkozni velem. Csak míg én azt a találkozást egy cukrászdázás vagy pizzázás és parkban sétálás keretein belül képzeltem el egy esetleges első csókkal, addig te már rég az autós pettingen gondolkoztál. Csalódtam. Azt hittem, te más vagy.

4. Mikor már eljutott a csöpke agyadig, hogy ilyen könnyen nem szerezheted meg a testem- négy év ide vagy oda- jött a következő hóbortod. Úgy gondoltad, hogy mivel már 18 éves vagy, kijár a szüzességed elvesztése (mintha az valami jelentéktelen dolog lenne). De ezt már nem velem tervezted. Nem is az osztálytársaddal. Nem. Egy rohadt ribanc barátoddal. Ez szép kis terv mondhatom.

5. Kora vén vagyok. Ezt dobtad a fejemhez, mikor intelligensen mondtam, hogy ezek a dolgok nekem rosszul estek. Bezzeg indokolni nem tudtál, csak a szavakkal dobálózni, mint egy gyerek, akitől elvették a játékát.

Miért? Kérdem én. Azért, mert nem akarom odaadni magam az első találkozásnál? Azért, mert még nem tartom magamat késznek se lelkileg, se testileg az első együttlétre? Azért, mert a számodra csak "autós petting" számomra közszeméremsértés? Baj, hogy fel tudom mérni a tettek súlyát? Azért, mert nem engedtelek el ribancozni, miközben elméletileg engem szerettél? Vagy talán azért, mert jól kiforrott érzelmein vannak, amiket nem a szex gyenge pilléreire alapozok?

És ezek és sok-sok neked szóló insta story után, lelki gyötrelmeim közepedte még képes lennél visszakúszni hozzám, mint egy féreg? Mostmár bezzek szép szavak tömkelegét kapom, amik ténylegesen nekem szólnak. De akkor miért nem és miért csak most? Miért csak most jössz rá, hogy végig nekem volt igazam? Miért csak most veszed figyelembe, hogy én is egy érző lény vagyok?