KultĂșra-SzubkultĂșra
Van az a nĂ©zĂ©se a nĂ©meteknek, hĂĄrom Ă©v elteltĂ©vel sem bĂrom megszokni: jĂ©ghideg, pengeszĂĄjĂș, Ă©lettelen. Amire egyetlen vĂĄlaszom a nincstöbbkĂ©rdĂ©sem.Â
Vannak tovĂĄbbĂĄ a kedvesek, akikkel jĂł egyĂŒtt lenni, de addig tart, ameddig tart, mert Ćk meg groundhog day, mindig elölrĆl kell kezdeni. Mindig kedvesek, de mindig ugyanarrĂłl a start mezĆrĆl indul minden beszĂ©lgetĂ©s, egyetlen lĂ©pĂ©ssel sem kerĂŒlĂŒnk közelebb.Â
Ăs akkor ma, majdnem hĂĄrom Ă©v ittlĂ©t utĂĄn, vĂ©gre talĂĄltam egy helyi kapocsot a görkoris szubkultĂșrĂĄhoz. Ugyanaz törtĂ©nt, ami eddig mindig: Ărsz egy vadidegennek egy hellĂłt, visszaĂr, Ă©s azonnal egy körrel beljebb enged, helyi whatsup-csoporthoz hozzĂĄad. Ăs welcome. Ăs minden okĂ©. Akolmeleg. Blader family.Â






