Hihetetlen..
Annyira hihetetlen, hogy már december 28.-a van. 32 perc és már 29.-e lesz. Hihetetlen, egyben borzalmas.
Gondoljunk csak bele. Meg van az az Ă©rzĂ©s, mikor rájössz, hogy "baszki, csak most kezdĹ‘dött a suli", "nem rĂ©g mĂ©g nyár volt" stbstb. Ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen gyorsan is szalad az idĹ‘, Ă©s mi Ă©szre sem vesszĂĽk a hĂ©tköznapi nagy rohanás közepette. Annyit fogunk fel az egĂ©szbĹ‘l, hogy " jĂ©, már szerda van" , "megint hĂ©tfĹ‘" , "már 10.-e van?".... Tudjuk, hogy a hĂłnapok, hetek, napok váltják egymást, de ilyenkor bele sem gondolunk, hogy ezekkel egyre közelebb kerĂĽlĂĽnk egy Ăşjabb Ă©v vĂ©gĂ©hez. Annyira siet az idĹ‘, Ă©s ez ellen semmit sem tudunk tenni. Nincs elĂ©g idĹ‘ megölelni a másikat, vagy köszönni, saját magunkkal nem tudunk annyit foglalkozni, mint amennyit kĂ©ne, nem tudunk elegendĹ‘ idĹ‘t lenni a barátainkkal. Borzalmas, hogy már megint eltelt egy Ă©v. És biztos vagyok benne, hogy vannak, akiknek ez az Ă©v szar volt, köztĂĽk nekem is, Ă©s Ăgy örĂĽlnek, hogy Ăşj Ă©v kezdĹ‘dik, Ăşj lappal kezdhetĂĽnk. De akkor is... Ez az egĂ©sz ijesztĹ‘. Én is belegondolok. Most ballagtam el szinte. Most voltam fesztiválon. Most kezdtem az iskolát. Most volt az a bizonyos vicc, vagy veszekedĂ©s. Vagyis Ăgy tűnik. Pedig ezek már hĂłnapokkal, hetekkel ezelĹ‘tt törtĂ©ntek. Csak most jövök rá Ă©n is, hogy mennyire siet az idĹ‘. ErrĹ‘l beszĂ©lek. Folyamatosan törtĂ©nnek a dolgok, Ă©s Ă©szre sem vesszĂĽk, hogy eggyel kevesebb hĂłnap, hĂ©t, nap, Ăłra van az Ă©vbĹ‘l. TĂşlságosan prĂłbáljuk tartani az iramot, hogy ne maradjunk le, kĂĽlönben ebben a rohanĂł világban vĂ©gĂĽnk. Mindig kĂ©pben kell lennĂĽnk mindennel, kĂĽlönben vĂ©ge. Nem lehet lassĂtani, megállni egy pillanatra Ă©s felfogni a dolgokat. KĂ©ptelensĂ©g. És ez nagyon rossz. Belegondoltatok, hogy megint egy Ă©v eltelt, ergo egy Ă©vvel közelebb vagytok a halálhoz? Vagy közelebb vagytok a ballagáshoz, diplomaosztĂłhoz, stb. Hihetetlen. RepĂĽl az idĹ‘, Ă©s csak most fogjuk fel. Mert egyszerűen nincs idĹ‘. Nincs idĹ‘ arra,hogy megállj Ă©s ráeszemĂ©lj, hogy "jĂ©, oktĂłber 30-van, holnap már november elseje" pĂ©ldául. Csak tudod, hogy megtörtĂ©nik Ă©s ennyi. És ezeket a napokat nem lehet visszahozni vagy Ăşjra Ă©lni. Eltelt, ennyi.
És ez az egész rohadt szomorú szerintem.
















