1944-ben MagyarorszĂĄg a sajĂĄt ĂĄllampolgĂĄrait kĂŒldte a halĂĄlba. A magyar ĂĄllam ui tevĂ©kenyen rĂ©szt vett a deportĂĄlĂĄsokban. Ăgy lett a legnagyobb magyar temetĆ Auschwitz.
A tĂșlĂ©lĆk közĂŒl egyre kevesebben vannak velĂŒnk, Ă©s akik mĂ©g Ă©lnek, azok sem mindig beszĂ©lnek. Ezt a traumĂĄt nem lehet kibeszĂ©lni.
ElsĆ kĂ©zbĆl egy törtĂ©netet sem hallottam. Amikor kisgyerek voltam, Ă©s suttogva kĂ©rdeztem anyĂĄmat, hogy X nĂ©ni miĂ©rt sĂŒket, Z bĂĄcsinak miĂ©rt vannak szĂĄmok Ărva a karjĂĄra, akkor hallottam elĆször a koncentrĂĄciĂłs tĂĄborok borzalmairĂłl. X nĂ©nin nĂĄci orvosok kĂsĂ©rleteztek, Z bĂĄcsi pedig tizenhat Ă©vesen 30 kilĂłs sem volt, amikor a lĂĄgert felszabadĂtottĂĄk, Ă©s amikor jĂłval kĂ©sĆbb hazajött MagyarorszĂĄgra, a szomszĂ©dasszony az elgĂĄzosĂtott Ă©desanyja kosztĂŒmjĂ©ben jött vele szemben az utcĂĄn.
De legalĂĄbb vĂ©ge volt a hĂĄborĂșnak.
AztĂĄn sokĂĄig azt hittĂŒk, ez az egĂ©sz nem ismĂ©tlĆdhet meg itt EurĂłpa közepĂ©n. Majd alig pĂĄr szĂĄz kilomĂ©terre a magyar hatĂĄrtĂłl dĂ©lre a balkĂĄni hĂĄborĂșk idejĂ©n megtörtĂ©nt Ășjra mindez. Soha nem felejtem el azt a pĂĄr perces hĂradĂł rĂ©szletet, amit valahol BoszniĂĄban vettek fel. Fiatal fĂ©rfiakat vittek el egy teherautĂłval egy mĂĄr megĂĄsott tömegsĂrhoz, Ă©s ahogy szĂĄlltak le, egymĂĄs utĂĄn lĆttĂ©k Ćket tarkĂłn.
Ăpp ma olvastam, hogy MagyarorszĂĄgon egyre többen tagadjĂĄk a holokausztot.
Budapest utcĂĄin a sajĂĄt fĂŒlemmel hallottam jobbikos szimpatizĂĄnsokat ordĂtani, hogy zsidĂłkat a DunĂĄba, buzikat meg utĂĄna.
Szerintem ez nincs jĂłl. Ăs ugyan a jobbikos antiszemita, homofĂłb, korlĂĄtolt fasznak nem fogom soha megmagyarĂĄzni, hogy nem okĂ©, amit gondol, a holokausztrĂłl igenis beszĂ©lni kell. Szembe kell nĂ©znĂŒnk a törtĂ©nelmĂŒnkkel, Ă©s nem csak a dicsĆsĂ©ges pillanatokra kell emlĂ©keznĂŒnk - hogy mindez soha ne törtĂ©nhessen meg Ășjra.
Ez az egĂ©sz pedig Ășgy jutott eszembe, hogy egy ismerĆsöm megosztotta ezt a cikket. A fotĂłn a kislĂĄny az Ă©desanyja.
http://www.haaretz.com/world-news/europe/1.785411