#annak

Miattad megkérdőjeleztem magam. A mai napig megkérdőjelezem. Miattad kevesebbnek éreztem magam, mint amennyit valójában érek. A legrosszabb énem voltam és mégis azt hittem, hogy a legjobb vagyok, mert annyira nagyon próbáltam elnyerni a szerelmed. Megpróbáltam minden lenni, amire vágytál, próbáltam az lenni, akire szükséged volt...de ez nem volt elég, sosem voltam elég. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amikkel felzaklattál, amikkel megbántottál, amikkel összetörtél és megpróbáltam elhallgattatni magam azért, hogy a kedvedre tegyek. És még mindig nem voltam elég neked. Megpróbáltam befoltozni azokat a törött darabokat, amelyekkel megnyíltál nekem...hogy az emberek mennyire megbántottak...szerettem volna begyógyítani az összes sebed. Meg akartam mutatni neked, hogy mit jelent valójában a szerelem, hogy többé ne félj tőle. De ez még mindig nem volt elég. Amikor megpróbáltam elmenni, visszavezettél magadhoz. Soha nem engedted, hogy tovább lépjek. Mindig emlékeztettél azokra a dolgokra, amelyek hiányoztak belőled/tőled, de aztán kirántottad őket a lábam alól, amint visszatértem hozzád. Traumához kötöttem... Te önimádó voltál. Én pedig együtt éreztem veled. 

Ha látod ezt valaha, ez neked szól. Mindezek ellenére nem haragszom rád. Köszönöm, hogy megtanítottál, hogy ilyen kitartó legyek, most már tudom, hogy milyennek kell majd lennem, amikor valaki értékel. Most már tudom, hogy hol a határ. Tudom mikor jön el az idő, amikor el kell sétálnom. Köszönöm! És sajnálom, hogy nem vetted észre, sajnálom, hogy ezt mind nem láttad, pedig őszintén szerettelek és tényleg meg akartalak menteni saját magadtól. 

Szeretnél újra boldog lenni?

Csak vegyél egy nagy levegőt, és feküdj a sínekre!