Hogy ő engem elvisz
A baráti megnyilvánulások akkora széles határok között mozognak, hogy csak kapkodom a fejem. Nem értem a férfiakat és engem, minden látszólagos magabiztosságom ellenére, zavarba hoznak. Tegnap az utcán épp egy edzőterem előtt menetkéztem, jön szembe egy szép nagy kigyúrt csávó, végignézett rajtam, és kb 10 éve nem hallottam ilyen elragadtatott hangot: „ez igen!” mondta. Úgy éreztem magam, mintha megnyertem volna Az univerzum legszebb középkorú nője díjat. És akkor én elkezdtem magamban mosolyogni, hogy köszi, ismeretlen kigyúrt csávó, bearanyoztad a napom. Aztán azon kezdtem szorongani, hogy ha bárki tudná, hogy ez nekem ennyire jólesik, az elég gáz lenne. De közben meg annyira jó lenne, ha a pasim így nézne rám. De amikor meg volt ilyen pasim, annak meg az agya volt kevés nekem. De ez baszdmeg, legalább egyértelmű. Ám, felhív a kollégám, és beszélgetünk melóról, aztán nem csak melóról, kéne vennem autót, de nem akarok, meg kéne oldanom ezt a problémát, blablabla. Erre ő, hogy ő engem elvisz szívesen. Sikerült magamból kipréselni egy kedves reakciót, de belül rémülten görcsberándult a gyomrom. Hogy mi a fasz? Hogy ez hol helyezkedik el a barátság skálán, hogy valakit elautóztatsz 2000 kilométert? Nem mondom, hogy nem tudnánk annyit beszélgetni, de nekem ez nagyon intim. És a felesége elengedné? Hogy venné ez ki magát? Én ezt nem tudom viszonozni. Közben nem gondolom, hogy több van benne, mint picike tetszéssel megfűszerezett intellektuális barátkozás. ő is úgy gondolja, hogy tudnánk 2000 km-t beszélgetni. Csak nagyon közeli kapcsolatban nem méricskélem a dolgok árát. De amúgy rettegek tőle, hogy adósa maradok valakinek. Így aztán még a szakításaimból is anyagi meg érzelmi többlettel távoznak a delikvensek. Legyenek tiéd a barátaink, használd nyugodtan..., legyen biztonságod, mert én megoldom a magamét. Nyilván, egy fasz vagyok. Meg el vagyok romolva ezzel az egész kétség dologgal :( Nade vissza. A férfiak szeretik magukat hasznosnak érezni. – mondják a tenyérjósok. Mindent a szex mozgat. – mondják ugyanazok a tenyérjósok. Mindenki a saját életéért felelős – tenyérjósok... Felelős vagy a kapcsolataidért, a kommunikációd minőségéért – mondják a képzettebb tenyérjósok.
Mit mondanak a barátnők? Pont ugyanilyen ellentmondásos véleményük van, annak függvényében, hogy éppen milyen pasijuk, barátaik, élethelyzetük és beállítódásuk van. Nagyon-nagyon szeretném úgy gondolni, hogy csak baráti gesztusok ezek, segíteniakarás, szimpátia, kellemes időelbaszás pozitív melléktermékkel és hasonlók. Azt hiszem, én attól rettegek, hogy elfogadom a kedvességet, a támogatást, aztán kiderül, hogy volt e mögött valami szándék, szexuális vagy érzelmi, és amikor ez kiderül, az kényelmetlen és fájdalmas lesz, ha én nem úgy érzem. És én mindig szembesülök azzal, hogy én milyen elbaszottul nehezen kötődök, mennyire bizalmatlan vagyok, folyton ugrásra készen, hogy valami baj most mindjárt kiderül. Bár ez csak az én agyamban van, de ez az alapja annak, hogy többnyire arra törekszem, hogy egyedül oldjam meg a dolgaimat. Miközben, ha ez nem lenne, rengetegen segítenének nekem és nem gebednék meg a lehetetlen vállalásaimba.
Így lehet még attól is szenvedni, hogy mások jófejek.
