#07-19

mert egy nem annyira profi, bár magát profinak tartó ember egy negyedóra késésnél jött rá, hogy neki már a megbeszélésen kéne lenni. Bosszantóan amatőr dolog rabolni a más idejét, és mint tudjuk, a dominancia egyik játékkártyája.

Szóval jöttem át a zebrán és faszom se tudja honnan elém ugrott a kérdés, hogy mi volt a legnehezebb a Logannel való barátságban azon túl persze, hogy szar, ha nem viszonozzák az ember vonzalmát, de ezzel tulajdonképpen el lehet éldegélni, hiszen, ha meg valaki jön, aki megfelelő, akkor már el is rabolták a szívem. (ahogy az övét is) De az nagyon nehéz volt, hogy egy teljesen valótlan és lealacsonyító tükröt tartott elém. Hogy semmi sem volt jó, sehogysem voltam jó. SEMMIBEN nem voltam jó. A folyamatos érzés, hogy nem ismer és nem is akar ismerni. Hogy semmi jót nem feltételez. Hogy érthetetlen, hogy amit én csinálok nem jó, ha más csinálja jó. Ha én mondom vitatkozni kell, ha más mondja megdicsérni.

Persze, kell a kritika, és akit szeretünk, azért változni is hajlandóak vagyunk. Ez az igazság. Hogy, ha nagyon félünk elveszteni valakit, akkor hajlandóak vagyunk változni azokban a dolgokban, amik nem a személyiségünket, csupán a szokásainkat határozzák meg. Zuhanyozzam este, pedig amúgy reggel szoktam? Jó. Ne tegyek kaprot az uborkasalátába? Jó. Mossak kezet naponta ötvenszer? Oké. Stb, stb. Sok év alatt rengeteg minden van amit nem megváltoztatni, pedig a másik jobban érezné magát tőle, az csak buta dac. Hogy mikor csap át a dolog a hatalom mámorába, hogy ezt se meg azt se és ne így hanem amúgy... ezt nehéz elkapni. De a lényeg, hogy megcsinálod, és a másik valamilyen módon kifejezi a háláját. Tudom, ez egy fura mellékzöngékkel rendelkező szó. Miért kéne hálásnak lenni... Hálás vagyok érte, hogy figyelembe veszed, hogy nekem hogyan kényelmesebb az életem. A hálámat úgy fejezem ki, hogy kényelmesebbé teszem az életedet. Meg úgy, hogy elmondom, hogy jó veled, hiszen mindent megtettél, hogy jobb legyen. Beláttad és elfogadtad, hogy engem valami frusztrál. Persze ez így nagyon tankönyvízű, de valahol ez a lényeg. Jogosultságokat szerzünk --- mondja a pszichológia -- és szükségünk van rá, hogy ezeket a másik elismerje.

Mondanám, hogy mindegy már, de nem mindegy. Nem mindegy, mert minden kapcsolatot két ember tart életben vagy basszák szét. Engedélyeket adni dolgokra... erre mindenki ugrik. Közben otthon egy rakás dolgot tilt a másiknak. Vagy nem szól semmit, de valahogy bosszút áll, ha a másik egyedül megy el valahova vagy másneműekkel barátkozik. Leszólja azokat az embereket, kellemetlen kérdéseket tesz fel, érzékelteti a nemtetszését, de engedélyt az nem von meg. Senki nem szólhat rá semmit. Ő nem tilt semmit! Esetleg valahogy szabotálja a dolgot. Ilyet sokat láttam már. A saját életünkben nem igazán látjuk, hogy mit művelünk. Persze, nagyon szégyellem így utólag is, hogy akár gondolatban is korlátozni akartam valakit. Nem mentség, hogy a bizonytalanság teszi. Egyszerűen szégyellem magam amikor eszembe jut. De ma sem tennék máshogy. Lezárnám a kapcsolatot ami ezt teszi velem. D amúgy, egy másik, egy szerelmi kapcsolatban, az a megoldás, hogy ha nem akarom korlátozni, a másik meg nem akar figyelemmel lenni az érzékenységemre, akkor szakítani kell? Vagy inkább megteremteni az a bizalmi közeget, ahol nem vagyok érzékeny és nem akarok korlátozni? Követelhet-e bizalmat és szabadságot az, aki folyamatosan megbízhatatlannak mutatkozik és folyamatosan feszegeti a határokat? Egy emberen múlik?

Sylvia Woods (February 2, 1926 – July 19, 2012) was an American restaurateur who co-founded the landmark restaurant Sylvia's in Harlem on Lenox Avenue, New York City with her husband, Herbert Woods, in 1962. The soul food eatery is a popular gathering place for Harlem residents and tourists not far from the Apollo Theater.

Life

Sylvia was born to Julia and Van Pressley in Hemingway, South Carolina. Her father, Van Pressley, died when she was just three days old from complications of injuries he received during combat in World War I. By April 10, 1930, she had lived in Williamsburg County, South Carolina, with her grandmother Sylvia Johnson, the woman she was named after. Johnson had worked as a farmer, a trade that Pressley would get into when she got a little older. Research of Sylvia's ancestry is being conducted by Yonkers, New York resident Dennis Richmond Jr. In 1930, Sylvia's mother took the rest of her family to New York when so she could better provide for her family, leaving her grandmother, Sylvia Johnson to raise three-year-old Sylvia.

Woods met her future husband, Herbert, in a bean field when she was 11 years old and he was 12. They married in 1944 after he followed her to New York. They had four children together: Van, Bedelia, Kenneth, and Crizette. Woods graduated from high school in her hometown of Hemingway, South Carolina. She trained to become a beautician in New York, and also ran a beauty shop in South Carolina. Woods also worked in a hat factory, and as a waitress at a restaurant called Johnson’s Luncheonette in Harlem from 1954 to 1962.

Woods worked at Johnson's for about seven or eight years. When the owner wanted to sell, he offered the place to Woods for $20,000.

During the early 1990s, the business expanded and now seats up to 450 people. It also has a catering business. Organized and started by her son Van in 1992, Sylvia came out with her own line of soul food products that are sold nationally. Woods' products include many of her special sauces, vegetables, spices, syrup, and cornbread and pancake mixes. Woods produced two cookbooks: Sylvia’s Soul Food Cookbook, published in 1992; and Sylvia’s Family Soul Food Cookbook, published in 1999, both by William Morrow and Company. The restaurant remains owned and operated by the Woods family. In August 2011, they celebrated 50 years in Harlem. Guests have included Quincy Jones, Diana Ross, Muhammad Ali, Bill Clinton, Robert F. Kennedy, and President Barack Obama.

Sylvia Woods stepped down from the day-to-day operations of the restaurant when she was 80 years old. Sylvia's is currently owned and operated by her children and grandchildren. Her husband Herbert predeceased her, dying in 2001.

Woods died on July 19, 2012, at her home in Mount Vernon, New York, at the age of 86. She had suffered from Alzheimer's disease for several years.

In 2014, the corner of W.126th Street and Lenox Avenue in Harlem was co-named "Sylvia P. Woods Way."

Awards and recognition

Due to the immense popularity of her soul-food staples, Woods was known as "the Queen of Soul Food." Spike Lee used Sylvia's restaurant as a location for his 1991 film, Jungle Fever.

New York Mayor Michael R. Bloomberg was due to present Woods with an award at a celebration of the 50th anniversary of Sylvia’s Restaurant shortly after she died; a family friend accepted it on her behalf.

Former President of the United States Bill Clinton was one of many who spoke in her memory at a two-hour-long memorial on July 24, 2012.

írta valaki. Hogy a kapcsolatát a feleségével nem cserélné el semmilyen (friss, lángoló) szerelemért. Tegnap épp mondta a barátnőmnek, akivel délelőtt kávéztam, hogy be kell látnom, hogy velem valami baj van. Hogy, aki közel 10 év alatt nem talál magának senkit, azzal valami baj van. Mondta ezt Bagdy Emőket is, és őt ezért virtuálisan felkoncolták, én viszont magamra kijelenthetem. Nem volt ebben semmi önostorozás vagy önértékelési zavar, egyszerűen tény. Velem baj van. Hogy pontosan mi, arról pedig fogalmam nincs. A kávézás után bementem a melóhelyemre (tök fölöslegesen, a főnököm azt mondta ne zavarjam a héten, nincs meló. Viszont jött az egyik IT-s és rámerőszakolt egy jobb gépet egy jobb monitorral. E miatt mégsem volt fölösleges), szóval menetkéztem a munkahelyre és azon gondolkodtam, hogy mi lehet velem a baj. Olyan elfogadónak érzem magam, igénytelennek, mint egy vadvirág, az idők nagyobbik részében nem nézek ki okádékul, a kisebbik részében meg diszkréten vagyok elfogadhatatlan. Van pár rossz tulajdonságom, de ezeket is keményen kell triggerelni, hogy kidomborodjanak. Anyira szép vágyakat tudok leírni, meg érezni is. Egy ilyen mondatról, mint ami a cím is, olyan jóféle, egymásrafigyelős kapcsolatot tudok elképzelni, amiben biztonság van meg sok vidámság, halad is az ember, meg szabad is, önazonos tud lenni és a legjobbik énjét hozza ki a dolog, Demegmég kényelmes is. Biztos nem minden perce kényelmes. De nem is ez a lényeg. Mondja a barátnőm, hogy biztos ijesztő vagyok a férfiak számára. Ezért a mondatért haragudni szoktam, mert valami olyasmit sugall, hogy nem vagyok jó, nem vagyok megfelelő, taszító vagyok, rémületes. De most jó kedvem volt, hát elgondolkodtam. Hogy lehet. Bármi lehet. Én nem látom magam kívülről. És fogalmam sincs, hogy mit szeretnék, arról több van, hogy mit nem. De azt be kell látnom, hogy nyilván van velem valami baj. Az önsorsrontás az biztos. Irreális elvárások, amik nekem nem tűnnek annak, de attól még lehet. Az elhatalmasodó fantáziám, meg az is baj, hogy rosszul tűröm a feszültséget. A rugalmasságom következetlenségnek tűnik. Vak és süket tudok lenni. Látom, hogy emberek, akik egyik nap még meghaltak valaki hiányától, egy hét múlva szerelembe esnek (nagyon szerencsések, sok boldogságot!). Én meg, beleragadtam valami mézes szögesdrótba, vakká, érzéketlenné lettem, beleszoktam valamibe ami nem egészséges. Hiába mondjuk, hogy ez ilyen, ennyi, mert valójában mindennek kevés, ha nem fújom rá a tejszínhabot. És ezért senkit sem szabad bántanom. De fogalmam sincs mit tehetnék.

Amikor minden jó, minden fasza, vagyis csak a szokásos nehézségek vannak, de amúgy éppen sikeresen működnek a dolgok, akkor rám tör a rémület: Mindjárt jön valami kurvanagy szar. Ez is egy rossz beidegződés ami ráadásul mindig talál táptalajt magának. Mert éppen úgy gondoltam, hogy sínen vannak a dolgaim, pár hónap és anyagilag meg mindenhogy egyenesbe kerülök, és akkor bumm, rezsiemelés. Lehet megint fulladozni, hogy kijövök-e a fizetésemből/jövedelmemből. A vicc az, hogy most annyira varázslatosan sikersorozat van, hogy a rezsipánik után kiderült, hogy meghosszabítható a hitelmoratórium decemberig, amíg meg más dolgaim záródnak le, úgyhogy talán mégsem megyek csődbe. És úgy összességében annyi b meg c meg e terv villámlott az agyamba, hogy elégedett lehetek, szó nincs kilátástalanságról. Végre elindítom az ingatlaneladást, amikor is kiderül, hogy szar van a palacsintában. De már ugrik is az ügyvéd barátom, hogy megoldja. Topkommentek sora (máshol), ami lássuk be, jólesik az embernek, pláne ha nem is volt cél, csak úgy leírtam amit gondolok. (bár ma volt egy megérzésem, hogy ezek valahogy, több oldalon is hatnak egymásra. Hogy, ha egyszer beletalál az ember a közízlésbe vagy közérdeklődésbe, utána az algoritmus tolja minden hozzászólását) A múltkori pszichológusos beszélgetés óta valahogy gyógyultnak érzem magam. Ilyen vagyok. Nem kell másmilyennek lennem. Akárhányan mondtak bármit is, fenyegettek, kinevettek, lenéztek vagy kioktattak, én jól vagyok ezzel az alapbeállítottságommal. Hiszen az élet, a saját életem, engem igazolt, nem őket.

Leginkább arra emlékeztet ez az egész, mint amikor egyszer Olaszországban jártam, és elmentem egyedül vásárolni meg nézelődni. És egyszercsak jött szembe egy nő, és bennem felbukkant a sóvárság. Bárcsak ilyen csinos lennék, ezzel a karcsúsággal-teltséggel már elégedett lennék, basszameg, de jól néz ki... és jöttem szembe magammal egy nyitott üzletajtó tükröződésében.

Szóval még ezt kell magamban rendezni, hogy ha éppen jól vannak a dolgok, akkor nem valami "szar" jön, csak új feladatok.

Volt még egy érdekes, mert Logan mondta, hogy ő akkor tud pihennei, ha nem kell alkalmazkodni senkihez. Már egy ideje beszélem a barátaimmal, hogy amikor már nem a gyereknevelés a fő projekt, akkor bizony az együttélés vágya erősen lanyhul. Mert az ember nem szeretne folyamatosan alkalmazkodni. Pláne a magamfajta, aki nem tudja nem figyelembevenni a másik fizikai és érzelmi szükségleteit. Vagyis sokkal értékesebb egy olyan kapcsolat ami kicsiszolódik arra, hogy külön is meg együtt is vagyunk. Persze ez nem mindenkinek való, és csak akkor működik, ha azonos ritmusú az együtt és különlevés vágya. Hát, nehéz dolog, de valószínűleg ezért is nem kaparok, hogy találjak magamnak valakit. Amúgymeg, ha akar lenni, úgyis lesz. Tényleg csak hajnalban ne törne rám a vágy meg a kéjsóvár gondolatok. Hm. lehet, hogy ez még ilyen lerendezetlenség.

A bolond főnököm férje meghalt most. Még ott van a házban, szegény nő egyből írt nekem. Meg gondolom másnak is. Ilyenkor megváltás a halál. Mindenkinek. Hiszen tudják, hogy jön, nincs gyógyulás csak egyre rosszabb lesz a dolog, és ajándék, ha nem kell hosszú pelenkázós időt megélni egy beteggel, aki a morfium ellenére sikoltozik a fájdalomtól. Mindkettőjüknek ajándék volt ez a gyors halál. Közben, ha egy haldoklót kérdezel, gondolom, hogy minden perc egy egész élettel felér. Jajj, ez a halál dolog...  Én annyira nem szeretnék befejezetlen dolgokat magam mögött hagyni. ez riaszt talán a legjobban. Meg olyanokat sem, hogy akartam még valamit, ami rajtam múlott. Ez a szerelem dolog olyan, hogy szeretnék olyan kapcsolatban élni, mint ami a mesékben van. Erre vágyom. Hogy ne legyen bennem kétség, hogy semmi más ne legyen csak szeretés, elfogadás. Idealizmus? Akkor vállalom, hogy egy idealizált kapcsolatra vágyom! Vagy annak az élményére. Egy olyanra, amiben én is a legjobbat, a legeslegjobbat tudom kihozni magamból. Ami tisztán bizalom és szeretet. Talán csak arra a mélységes bizalomra vágyom, hogy ha feloldódom egy kapcsolatban nem eshet bántódásom mert a mindene vagyok, ahogy ő is nekem. Ehhez nem kell folyton egymás kezét fogni és nem kell feladni az embernek a saját dolgait. Sőt, nagyon nem. De ezt hosszú lenne elmagyarázni azoknak, akik még ott tartanak, hogy önérvényesítés. A szerelem valójában csak annyi, hogy az ember azt érzi, hogy őt akarom magam mellett tudni életem végéig. Mert nekem nála, meg ennél az állapotnál nincs jobb. és most eljárok pszichológushoz, hogy ne vágyjak erre. :( Ez azért rettenetesen szomorú.

Stuart Orlando Scott (July 19, 1965 – January 4, 2015) was an American sportscaster and anchor on ESPN, most notably on SportsCenter. Well known for his hip-hop style and use of catchphrases, Scott was also a regular for the network in its National Basketball Association (NBA) and National Football League (NFL) coverage.

Scott grew up in North Carolina, and graduated from the University of North Carolina at Chapel Hill. He began his career with various local television stations before joining ESPN in 1993. Although there were already accomplished African-American sportscasters, his blending of hip hop with sportscasting was unique for television. By 2008, he was a staple in ESPN's programming, and also began on ABC as lead host for their coverage of the NBA.

In 2007, Scott had an appendectomy and learned that his appendix was cancerous. After going into remission, he was again diagnosed with cancer in 2011 and 2013. Scott was honored at the ESPY Awards in 2014 with the Jimmy V Award for his fight against cancer, less than six months before his death in 2015 at the age of 49.

Early life

Stuart Orlando Scott was born in Chicago, Illinois on July 19, 1965 as the son of O. Ray and Jacqueline Scott. When he was 7, Scott and his family moved to Winston-Salem, North Carolina. Scott had a brother named Stephen and two sisters named Susan and Synthia.

He attended Mount Tabor High School for 9th and 10th grade and then completed his last two years at Richard J. Reynolds High School in Winston-Salem, graduating in 1983. In high school, he was a captain of his football team, ran track, served as Vice President of the Student Council, and was the Sergeant at Arms of the school's Key Club. Scott was inducted into the Richard J. Reynolds High School Hall of Fame during a ceremony on February 6, 2015, which took place during the Reynolds/Mt. Tabor (the two high schools that Scott attended) basketball game.

He attended the University of North Carolina at Chapel Hill, where he was a member of Alpha Phi Alpha fraternity and was part of the on-air talent at WXYC. While at UNC, Scott also played wide receiver and defensive back on the football team. In 1987, Scott graduated from the UNC with a B.A. in speech communication. In 2001, Scott gave the commencement address at UNC where he implored graduates to celebrate diversity and recognize the power of communication.

Career

Following graduation, Scott worked as a news reporter and weekend sports anchor at WPDE-TV in Florence, South Carolina from 1987 until 1988. Scott came up with the phrase "as cool as the other side of the pillow" while working his first job at WPDE. After this, Scott worked as a news reporter at WRAL-TV 5 in Raleigh, North Carolina from 1988 until 1990. WRAL Sports anchor Jeff Gravley recalled there was a "natural bond" between Scott and the sports department. Gravley described his style as creative, gregarious and adding so much energy to the newsroom. Even after leaving, Scott still visited his former colleagues at WRAL and treated them like family.

From 1990 until 1993, Scott worked at WESH, an NBC affiliate in Orlando, Florida as a sports reporter and sports anchor. While at WESH, he met ESPN producer Gus Ramsey, who was beginning his own career. Ramsey said of Scott: "You knew the second he walked in the door that it was a pit stop, and that he was gonna be this big star somewhere someday. He went out and did a piece on the rodeo, and he nailed it just like he would nail the NBA Finals for ESPN." He earned first place honors from the Central Florida Press Club for a feature on rodeo.

ESPN

Al Jaffe, ESPN's vice president for talent, brought Scott to ESPN2 because they were looking for sportscasters who might appeal to a younger audience. Scott became one of the few African-American personalities who was not a former professional athlete. His first ESPN assignments were for SportsSmash, a short sportscast twice an hour on ESPN2's SportsNight program. After Keith Olbermann left SportsNight for ESPN's SportsCenter, Scott took his place in the anchor chair at SportsNight. After this, Scott was a regular on SportsCenter. At SportsCenter, Scott was frequently teamed with fellow anchors Steve Levy, Kenny Mayne, Dan Patrick, and most notably, Rich Eisen. Scott was a regular in the This is SportsCenter commercials.

In 2002, Scott was named studio host for the NBA on ESPN. He became lead host in 2008, when he also began at ABC in the same capacity for its NBA coverage, which included the NBA Finals. Additionally, Scott anchored SportsCenter's prime-time coverage from the site of NBA post-season games. From 1997 until 2014, he covered the league's finals. During the 1997 and 1998 NBA Finals, Scott did one-on-one interviews with Michael Jordan. When Monday Night Football moved to ESPN in 2006, Scott hosted on-site coverage, including Monday Night Countdown and post-game SportsCenter coverage. Scott previously appeared on NFL Primetime during the 1997 season, Monday Night Countdown from 2002 to 2005, and Sunday NFL Countdown from 1999 to 2001. Scott also covered the MLB playoffs and NCAA Final Four in 1995 for ESPN.

Scott appeared in each issue of ESPN the Magazine, with his Holla column. During his work at ESPN, he also interviewed Tiger Woods, Sammy Sosa, President Bill Clinton and President Barack Obama during the 2008 presidential campaign. As a part of the interview with President Barack Obama, Scott played in a one-on-one basketball game with the President. In 2004, per the request of U.S. troops, Scott and fellow SportsCenter co-anchors hosted a week of programs originating from Kuwait for ESPN's SportsCenter: Salute the Troops. He hosted a number of ESPN game and reality shows, including Stump the Schwab, Teammates, and Dream Job, and hosted David Blaine's Drowned Alive special. He hosted a special and only broadcast episode of America's Funniest Home Videos called AFV: The Sports Edition.

Style

While there were already successful African-American sportscasters, Scott blended hip-hop culture and sports in a way that had never been seen before on television. He talked in the same manner as fans would at home. ESPN director of news Vince Doria told ABC: "But Stuart spoke a much different language ... that appealed to a young demographic, particularly a young African-American demographic." Michael Wilbon wrote that Scott allowed his personality to infuse the coverage and his emotion to pour out.

Scott also integrated pop culture references into his reports. One commentator remembered his style: "he could go from evoking a Baptist preacher riffing during Sunday morning service ('Can I get a witness from the congregation?!'), to quoting Public Enemy frontman Chuck D ('Hear the drummer get WICKED!') In 1999, he was parodied on Saturday Night Live by Tim Meadows. Scott appeared in music videos with the rappers LL Cool J and Luke, and he was cited in "3 Peat", a Lil Wayne song that included the line: "Yeah, I got game like Stuart Scott, fresh out the ESPN shop." In a 2002 segment of NPR's On the Media, Scott revealed one approach to his anchoring duties: "Writing is better if it's kept simple. Every sentence doesn't need to have perfect noun/verb agreement. I've said 'ain't' on the air. Because I sometimes use 'ain't' when I'm talking."

As a result of his unique style, Scott and ESPN received a lot of hate mail from people who resented his color, his hip-hop style, or his generation. In a 2003 USA Today survey, Scott finished first in the question of which anchor should be voted off SportsCenter, but he also was second to Dan Patrick in the 'definitely keep him' voting. Jason Whitlock criticized Scott's use of Jay-Z's alternate nickname, "Jigga", at halftime of Monday Night Football as ridiculous and offensive. Scott never changed his style and ESPN stuck with him.

Catchphrases

Scott became well known for his use of catch phrases, following in the SportsCenter tradition begun by Dan Patrick and Keith Olbermann. He popularized the phrase booyah, which spread from sports into mainstream culture. Some of the catchphrases included:

"Boo-Yah!"

"Hallah"

"As cool as the other side of the pillow"

"He must be the bus driver cuz he was takin' him to school."

"Holla at a playa when you see him in the street!"

"Just call him butter 'cause he's on a roll"

"They Call Him the Windex Man 'Cause He's Always Cleaning the Glass"

"You Ain't Gotta Go Home, But You Gotta Get The Heck Outta Here."

"He Treats Him Like a Dog. Sit. Stay."

"And the Lord said you got to rise Up!"

"Make All the Kinfolk Proud ... Pookie, Ray Ray and Moesha"

"It's Your World, Kid ... The Rest of Us Are Still Paying Rent"

"Can I Get a Witness From the Congregation?"

"Doing It, Doing It, Doing It Well"

"See ... What Had Happened Was"

Legacy

ESPN president John Skipper said Scott's flair and style, which he used to talk about the athletes he was covering, "changed everything." Fellow ESPN Anchor, Stan Verrett, said he was a trailblazer: "not only because he was black – obviously black – but because of his style, his demeanor, his presentation. He did not shy away from the fact that he was a black man, and that allowed the rest of us who came along to just be ourselves." He became a role model for African-American sports journalists.

Personal life

Scott was married to Kimberly Scott from 1993 to 2007. They had two daughters together, Taelor and Sydni. Scott lived in Avon, Connecticut. At the time of his death, Scott was in a relationship with Kristin Spodobalski. During his Jimmy V Award speech, he told his teenage daughters: "Taelor and Sydni, I love you guys more than I will ever be able to express. You two are my heartbeat. I am standing on this stage here tonight because of you."

Eye injury

Scott was injured when he was hit in the face by a football during a New York Jets mini-camp on April 3, 2002, while filming a special for ESPN, a blow which damaged his cornea. He received surgery but afterwards suffered from ptosis, or drooping of the eyelid.

Appendectomy and cancer

After leaving Connecticut on a Sunday morning in 2007 for Monday Night Football in Pittsburgh, Scott had a stomachache. After the stomachache worsened, he went to the hospital instead of the game and later had his appendix removed. After testing the appendix, doctors learned that he had cancer. Two days later, he had surgery in New York that removed part of his colon and some of his lymph nodes near the appendix. After the surgery, they recommended preventive chemotherapy. By December, Scott—while undergoing chemotherapy—hosted Friday night ESPN NBA coverage and led the coverage of ABC's NBA Christmas Day studio show. Scott worked out while undergoing chemotherapy. Scott said of his experience with cancer at the time: "One of the coolest things about having cancer, and I know that sounds like an oxymoron, is meeting other people who've had to fight it. You have a bond. It's like a fraternity or sorority." When Scott returned to work and people knew of his cancer diagnosis, the well-wishers felt overbearing for him as he just wanted to talk about sports, not cancer.

The cancer returned in 2011, but it eventually went back into remission. He was again diagnosed with cancer on January 14, 2013. After chemo, Scott would do mixed martial arts and/or a P90X workout regimen. By 2014, he had undergone 58 infusions of chemotherapy and switched to chemotherapy pills. Scott also went under radiation and multiple surgeries as a part of his cancer treatment. Scott never wanted to know what stage of cancer he was in.

Jimmy V Award

On July 16, 2014, Scott was honored at the ESPY Awards, with the Jimmy V Award for his ongoing battle against cancer. He shared that he had 4 surgeries in 7 days in the week prior to his appearance, when he was suffering from liver complications and kidney failure. Scott told the audience, "When you die, it does not mean that you lose to cancer. You beat cancer by how you live, why you live, and in the manner in which you live." At the ESPYs, a video was also shown that included scenes of Scott from a clinic room at Johns Hopkins Hospital and other scenes from Scott's life fighting cancer. Scott ended the speech by calling his daughter up to the stage for a hug, "because I need one," and telling the audience to "have a great rest of your night, have a great rest of your life."

Death

On the morning of January 4, 2015, Scott died of cancer in his home in Avon, Connecticut, at the age of 49.

Tributes

ESPN announced: "Stuart Scott, a dedicated family man and one of ESPN's signature SportsCenter anchors, has died after a courageous and inspiring battle with cancer. He was 49." ESPN released a video obituary of Scott. Sports Illustrated called ESPN's video obituary a beautiful and moving tribute to a man who died "at the too-damn-young age of 49." Barack Obama paid tribute to Scott, saying:

I will miss Stuart Scott. Twenty years ago, Stuart helped usher in a new way to talk about our favorite teams and the day's best plays. For much of those twenty years, public service and campaigns have kept me from my family – but wherever I went, I could flip on the TV and Stu and his colleagues on SportsCenter were there. Over the years, he entertained us, and in the end, he inspired us – with courage and love. Michelle and I offer our thoughts and prayers to his family, friends, and colleagues.

A number of National Basketball Association athletes—current and former—paid tribute to Scott, including Stephen Curry, Carmelo Anthony, Kobe Bryant, Steve Nash, Jason Collins, Shaquille O'Neal, Magic Johnson, Dwyane Wade, LeBron James, Michael Jordan, Bruce Bowen, Dennis Rodman, James Worthy and others. A number of golfers paid tribute to Scott: Tiger Woods, Gary Player, David Duval, Lee Westwood, Blair O'Neal, Jane Park and others. Other athletes paid tribute including Robert Griffin III, Russell Wilson, Jon Lester, Lance Armstrong, Barry Sanders, J. J. Watt, David Ortiz and Sheryl Swoopes. UNC basketball coach Roy Williams called him a "hero." Arizona Cardinals head coach Bruce Arians said: "We lost a football game but we lost more this morning. I think one of the best members of the media I've ever dealt with, Stuart Scott, passed away."

Colleagues Hannah Storm and Rich Eisen gave on-air remembrances of Scott. On SportsCenter, Scott Van Pelt and Steve Levy said farewell to Scott and left a chair empty in his honor. Tom Jackson, Cris Carter, Chris Berman, Mike Ditka and Keyshawn Johnson from NFL Countdown shared their memories of Scott.

During Ernie Johnson, Jr.'s acceptance speech for his 2015 Sports Emmy Award for Best Studio Host, he gave his award to Scott's daughters, saying it "belongs with Stuart Scott". At the 67th Primetime Emmy Awards and at the 2015 ESPY Awards, Scott was included in the "in memoriam" segment, a rare honor for a sports broadcaster.

Filmography

He Got Game (1998)

Disney's The Kid (2000)

Drumline (2002)

Love Don't Cost A Thing (2003)

Mr. 3000 (2004)

Herbie: Fully Loaded (2005)

The Game Plan (2007)

Enchanted (2007)

Just Wright (2010)

Television

Arli$$ (2000)

I Love the '80s (2002)

Soul Food (2003)

She Spies (2005)

I Love the '70s (2003)

One on One (2004)

Stump the Schwab (2004–06)

Dream Job (2004)

Teammates (2005)

I Love the '90s (2004)

I Love the Holidays (2005)

I Love Toys (2006)

Black to the Future (2009)

Publications

Scott, Stuart; Platt, Larry (2015). Every Day I Fight. Blue Rider Press. ISBN 978-0-399-17406-3. 

Dr. Walter Turnbull (19 July 1944 in Greenville, Mississippi – 23 March 2007) was an African American musician and the founder of the Boys Choir of Harlem. Turnbull graduated from Tougaloo College where he studied classical music and vocal performance.

He moved to New York City in 1968, and in addition to continuing his education at the Manhattan School of Music started to perform as a tenor with the New York Philharmonic. He also began teaching music at a Harlem church upon his arrival in New York. This church group eventually turned into a popular city choir and then eventually the internationally renowned Boys Choir of Harlem.

In 1999, he was awarded the 5th Annual Heinz Award in the Arts and Humanities.

He died on March 23, 2007 in a New York City hospital. He had reportedly suffered a stroke months earlier.

〜時は一巡した・手仕事・雀の千声鶴の一声・ツーカーの仲〜

\ Hello ♡/ 鴉に口を聞いたから～❣️みんな去ってしまった ✧ᴴᴱᴸᴸᴼ✧

🌼💕⸜🌷︎⸝‍🌸🌹🌺🌻🌼💐

2021-07-20 (火)

( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–)

👑 No. 投稿数 ⟴ 2,449

👑 No. １⟴ ２９３

⑅⃛⑅⃛⑅⃛ℒℴѵℯ⑅⃛⑅⃛⑅⃛♡*

=͟͟͞͞ ♡︎ 己巳

〖引用🤩雑学ネタ帳〗

世界チェス・デー、月面着陸の日、ハンバーガーの日、Tシャツの日、ビリヤードの日、夏割りの日、塚田牛乳SENDの日、ゆとりうむの日、ワインの日、発芽野菜の日、シチューライスの日、信州ワインブレッドの日、キャッシュレスの日

||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||＊||:||

♡/// 春～夏景色の時間 🌃🌙*.｡★*ﾟ

〖制約条件〗行動範囲＆徒歩圏内＆〖偶然の一致〗

( ᵕᴗᵕ )⋆☪︎ ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ♥️(-_-)_zzz%%%

NHK小諸ラジオ中継局アンテナ（小諸ラジオ送信所）

🕐🕑🕒🕓🕔🕕🕖🕗🕘🕙🕚🕛

ˣx✖ˣ♡✖ˣx♡xˣ✖xˣ♡ˣx✖ˣx♡xˣ

♥︎︎∗︎*ﾟ本番登場～❕🤍主張お便り ५✍( '▿' )ﾒﾓ

*❤*⌒*❤*⌒*❤*⌒*❤*⌒*❤*♬.*ﾟ

┇ 🔹🔸🔹🔸🔹🔸🔹 ┇

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 秘密の手紙くれた彼 👦『彼』👦🏻

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 後にも先にも引くことはない Σ(- -;;ﾉ)ﾉ ﾋｪｯ

Σ(- -;;ﾉ)ﾉ うわ～引くわ～

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* つらい芝居を つづけていたよ (∗ ❛⃘ ❛⃘∗

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 君の昔を誰にもらおう ( •́ ̯•̀ )💭

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* コンクリートの床に置いていた 古いRADIOに 📻 🔘

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 針が飛んだバラード 📻 🔘

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* あらゆる 願いは 希望の 壊れ算 Negai☆″

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* お前に逢いたいよと ヾ(__｡)

♥︎︎∗︎*ﾟ裏道のコンクリート塀は、遠く離れている住人のための広島平和記念公園の原爆死没者慰霊碑

♥︎︎∗︎*ﾟ平和を願う千羽鶴

- ̗̀ ☺︎︎ ̖́- 日本に1台しかないアップライトピアノ 🎹🎶🎹🎵🎼.•*¨*•.¸¸♬🎶

- ̗̀ ☺︎︎ ̖́- 裏道に沿って造った生け垣の手狭な日本には1台のアップライトピアノ ♬︎♡

1921年には 「I'd walk a mile for a Camel（キャメルのためなら1マイルでも歩く）」 という有名なキャッチフレーズが生まれた。

世界初のアメリカンブレンドを採用したタバコで、現在の生産はJTが行っている

٩꒰ ˘ ³˘꒱۶~♡ お天気

♥︎︎∗︎*ﾟ晴れ間・太陽カラータイマー ☀︎*.｡ 🌤

(｡ì _ í｡)ゞ'`ｨ 🎞 動画はお休みです。

撮影日：2021-07-19 (月)

=͟͟͞͞ ♡︎ 戊辰

- ̗̀ 📷 ̖́-𖤣𖥧𖥣𖡡𖥧𖤣 【◎】д=)

❥·･ ムーンライトに 歌う 心の痛み ~♩♩

❤︎⃜…//  細い細い糸で きみをつむぎつづけてた ୧⍢⃝୨

＿φ( °-°)/ 君の心の中でぼくは生きているはず ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡

「星を買いませんか」 と言われて出会い、誘われるままに 「自分の星を見るツアー」 に参加。

＿φ( °-°)/ 愛を失くした手品師などは恋の魔術を使えない ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎

＿φ( °-°)/ ラストオーダーは 失恋までのフルコース ☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡

♡ᑊ ♡ͦ ♡ͮ ♡ͤ ˚ ツル性植物のタスキ 🎽

ʚ♡⃛ɞ 軽井沢テニスコートのフェンス代用

💕ूू (１)(２)：

💕ूू (３)(４)：

撮影日：2021-07-20 (火)

=͟͟͞͞ ♡︎ 己巳

♥︎︎∗︎*ﾟクレマチスでこさえたタスキ 🎽

💕ूू (５)：

♥︎︎∗︎*ﾟミズヒキ（水引）

《花言葉》

慶事・祭礼・感謝の気持ち・寿

🎞ᎥᏝᵒᵛᵉϋෆ* 錆てく 心は 変わらない …(｡× ×｡)

💕ूू (６)：

ʚ♡⃛ɞ 紫色のすみれ（菫）軽石の鉢植え

〖紫のスミレの花言葉〗 貞節・愛

女性から男性への、深い愛を表す花言葉ですね。

💕ूू (９)(１０)：

♥︎︎∗︎*ﾟ名前の分からない青々とした庭木の鉢植え・代用ネクタイ 👔

- ̗̀ ☺︎︎ ̖́- 蜘蛛の巣城の登場～⚑⁎∗

■ その城跡に 「今も昔もかわりなし」

💕ूू (７)(８)：

- ̗̀ ☺︎︎ ̖́- 白鳥一つがい・鶴の恩返し・コウノトリ 𓎤𓅮 ⸒⸒

〖✳ウィキペディア✨情報〗

『蜘蛛巣城』（くものすじょう）は、1957年に公開された日本映画である。監督は黒澤明、主演は三船敏郎と山田五十鈴。モノクロ、スタンダードサイズ、110分。シェイクスピアの戯曲『マクベス』を日本の戦国時代に置き換えた作品で、原作の世界観に能の様式美を取り入れた。ラストに主人公の三船が無数の矢を浴びるシーンで知られるが、このシーンは実際に三船やその周囲めがけて本物の矢を射って撮影した。海外ではシェイクスピアの映画化作品で最も優れた作品の1つとして評価されている。

■ 森が動いているという知らせを受けた武時は、城の物見台から森が動いているのを見て驚愕する。もはやこれまでと武時の配下は武時に向かって矢を放つ。無数の矢をくらい、最後は喉を矢で貫通されて死ぬ武時。動く森と見えたのは霧に紛れて木の枝を背負って歩く則保の手勢だったのであった。

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

by ピンク・レディー『カルメン '77』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 私の名前はカルメンです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あー勿論あだ名にきまってます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) バラの花 口にして踊っている ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) イメージがあるというのです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) まだまだ無邪気なカルメンです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あー純情過ぎるといわれてます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そのうちに火のような女になり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ふらふらにさせるつもりです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) これできまりです これしかないのです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あーあなたをきっととりこにしてみます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ラララ カルメン カルメン ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きっときっと好きにさせます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そうです私はカルメンです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あーお色気ありそでなさそうです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 女って突然に変るものよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この次はきっとしびれます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 近ごろうわさはカルメンです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あー危険な女といわれてます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 世の中もだんだんにわかるひとが ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ふえて来たように思えます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) これできまりです これしかないのです ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あーあなたをきっととりこにしてみます ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ラララ カルメン カルメン ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きっときっと好きにさせます ♪♪"

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

by あみん『未来へのたすき』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 朝露に濡れながら駆けぬけた坂道 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 自転車の友の群れずっと追い越してく ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ポケットにふくらんだそれぞれの夢たち ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いつの日か咲き誇る時を信じて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 大人の扉を開いて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 遠く遠く旅立った ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ためらうことを知らない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 真っ直ぐな瞳 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あこがれながら揺らめきながら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そこから歩いていく姿を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きらきら光る太陽浴びて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) はるかに揺れたひまわり見つめている ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) かけがえのない日々を大切に過ごして ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 一瞬の輝きを永遠(とわ)に重ねていく ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 未来で微笑んでる新しい私に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) このたすきつなぐため歩き続ける ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 未来の私は出会った ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すべて感謝してますか ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 過去(きのう)振り向いてばかり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 悔やんでませんか ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) つまずきながら戸惑いながら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ここから歩いていく姿を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きらきら光る太陽浴びて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あの日のようにひまわり見つめている ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 喜び悲しみをすべて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この胸に受けとめたら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 大きく空を仰いで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) また歩き出そう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) つまずきながら戸惑いながら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ここから歩いていく姿を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きらきら光る太陽浴びて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あの日のようにひまわり見つめている ♪♪"

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

by あみん『感謝の気持ち』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) あなたへの感謝をこめて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 思い出をたどってみる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あたり前のように通り過ぎてた季節が ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) キラキラ今よみがえる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私がいつも私のままで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いられるように包んでくれてる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたにとって私は何? ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 何度も問いかける その瞳に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 微笑に満ちあふれてる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 毎日を繰り返して ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたの未来のページをすべて愛しい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 記憶で埋めていきたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたがいつか私のもとを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 旅立つ時がやって来るとしても ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 泣かないように悔やまぬように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すべての瞬間を見つめている ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あたり前のように通り過ぎてく季節を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いくつもふたり見つめて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたがいつもあなたのままで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いられるように包んであげたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私にとってあなたはすべて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) かけがえのない今 見つめていく ♪♪"

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

by 中森明菜『Paradise Lost (Love Is In Fashion) 』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 死にかけてるこの地球(ほし)から逃げたいと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 放し飼いの若者たち 話し合ってる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 荒れ果てたこの楽園(パラダイス) 罪の都 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 世紀末だと云うけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私は逃げたくない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この地球(ほし)で愛し合うのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もしすべて破滅したら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブで死ぬわ裸のまま・・・・・・・・・ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 何処に居ても同じことよ 人は皆 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あやまちだけ繰り返せる 弱い罪人 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) それならばそこに二人 愛を植えて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 原始時代のように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) つがいの獣になる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 今ここはガレキの宮殿 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) むきだしの愛が要るのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この地球(ほし)で愛し合うのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もしすべて破滅したら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) アダムとイブで死ぬわ裸のまま・・・・・・・・・ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そうよ 世界が砕け飛び散っても ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 悔やむことなどしない 抱きしめて・・・・・・・・・ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 残された最後の救い ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この地球(ほし)で愛し合うのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 今ここはガレキの宮殿 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) むきだしの愛が要るのよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 残された最後の救い ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Love Love Love Love ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) この地球(ほし)で愛し合うのよ ♪♪"

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

by 中森明菜『 LIAR』♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) Platinaの 月明かり こんな切なさを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夜更けのせいだと 思ってた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 一つつく 嘘で又 一つ嘘をつく ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 勝手な人など ゆるせない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Ah 霧のように 行方も残さず 貴方が消えてた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ただ泣けばいいと 思う女と ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 貴方には 見られたくないわ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 次の朝は 一人目覚める ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 愛は 悪い 夢ね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 退屈な画面から 誰か 叫んでる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 見知らぬ 顔した Actress ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 窓の隅 塗り替えた ビルが 光るけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 錆てく 心は 変わらない ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Ah 自分よりも 大事な誰かが 居るなら 教えて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もう貴方だけに 縛られないわ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 蒼ざめた 孤独選んでも ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 次の朝は 一人目覚める ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) それが 自由なのね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) (※くりかえし) ♪♪"

🎋⭐️🎋🌌✨🎋✩🎋🌌✨🎋⭐️🎋

ﾓｰ 甘┳┓ﾓｰ 甘┳┓ﾓｰ 甘┳┓ﾓｰ 甘┳┓

😷𓂃◌𓈒𓐍😷𓂃 𓈒𓏸◌😷𓏸𓈒𓂃😷𓂃◌𓈒𓐍◌𓈒

#世界 #追伸 #消息 #お盆 #殺風景 #動画 #歌詞 #お庭 #日本 #JAPAN