Jó, egy kicsit felbasz
a képmutatás. Amikor valaki megmentőként vagy bölcsként aposztrofálja magát szembenézés helyett. Persze rögtön eszembe is jut, hogy senkitől sem szabad elvenni az élethazugságait. Mondja a pszichológia.
Akkor van vége egy bármilyen kapcsolatnak, amikor már nem akarsz semmit. Se tetszeni, se elmagyarázni, se bebizonyítani, se bosszút állni, és nincs semmi amit várnál, bocsánatkérés, vallomás, beismerés, kárpótlás és adni sem tudsz vagy akarsz semmit sem már. Mondja a pszichológia.
Egyszer meséltem egy aktuális szerelmemről egy barátomnak, hogy a csávó a kriptonitom. Ellágyulok, elerőtlenedem, elvesztem magam a közelében. Mintha nem is én lennék. Csak valami gyerekes, nőietlen, szorongó ideggörcsöt hozott ki belőlem, aki kapálózott folyton és próbált levegőhöz jutni és megkapaszkodni a semmiben. (meg persze a kriptonitot arannyá változtatni – minden buta gyerek fantáziája) A barátom azt mondta : Úristen! Ezt hallani is szörnyű.
És közben, hajmeresztő, hogy semmire, de semmire nincs valós rálátásunk. Soha egyetlen pillanatban sem fogunk tisztán látni, legalábbis azzal az isteni tisztánlátással amiben nincsenek saját érzelmek, csak ok-okozati láncolatok tényszerű fonala. Ha jól érezzük magunkat (a magunk önző módján) az azt jelenti, hogy ügyesen racionalizáltuk a dolgokat, a körülöttünk levő világot és benne magunkat. Ha rosszul, akkor nem.
Tegnap egy rendezvényen voltam. Egész érdekesen alakult, mert lett egy "lámpát, ha gyújtok, még jön rá bogár" élményem. Egy csávó, jóképű, egyből kiszúrtam, mint réges régen amikor még.... na mindegy, rég volt :D. Jött is szépen hamarosan, beszélgettünk. És beszélt, és beszélt magáról és pár perc múlva már tudtam, hogy akkora egoista fasz, mint ide lacháza. De már tudtam, már el is vesztettem minden érdeklődésemet. Kérdeztem és kérdeztem és beszélt és beszélt és sosem kérdezett vissza, de ha mondtam is valamit, sosem fűzött hozzá csak mondta önmagát. Elment piáért, én meg elsasszéztam arrébb. Jött is egy másik faszi. Egy aranyos, vidám, mosolygós, jóindulatú. Akivel nagyon jó volt beszélgetni. Tele volt élettel, ötlettel, csinálással, komoly műveltséggel, valós tapsztalatokkal. Láttam, éreztem, hogy vonzó vagyok a számára azért ragad le nálam, de csak beszélgettünk és ez nekem tökletes volt. Ahogy tökéletes volt a mosoly és az örülök, hogy megismertelek is – amikor eljöttem. Most azt kéne kiderítenem, hogy hogyan tudnék ilyen barátokat begyűjteni azok helyett, akik passzióból megaláznak.
Ma nem sikerült semmi tanulságot kikerekíteni. Bocs. :)
