#01-25

january ❄️

egy haverom mondta egyszer, hogy szerinte én nem veszem észre, ha érdeklődnek irántam. Meg tegnap kitöltöttem valami (ostoba) tesztet, hogy mennyire vagyok én magam akadálya annak, hogy ne legyek egyedül. Nem volt nagy meglepi, hogy eléggé :D A főnököm (aki tök más csajba szerelmes) tudja, hogy mikor van a névnapom. Egy olyan 10 éves távlatban két ember van, aki számontartja a névnapomat. A volt férjem meg a főnököm. :DD Egyébként, én inkább a születésnapokat jegyzem meg, arra nem lehet mondani, hogy "nem ma tartom". És legutóbb, amikor kénytelen voltam bemenni a melóhelyemre személyes jelenléttel elbaszni a napot, két pasi is megdicsért, hogy milyen jól nézek ki. Nagyon kedvesen, szóval nem volt benne semmi tolakodó. Fogalmam sincs kik ők! Fogalmam sincs! De ezek szerint ők tudják, hogy én ki vagyok és éreznek olyan kollégális kapcsolatot, hogy így dicsérgessenek amikor összetalálkozunk. Lehet, hogy beszéltünk valamikor. Na szóval kb ilyen vaksággal vagyok az érdeklődő férfiak felé. :/ Egyrészt, ha tele van a szívem valakivel, akkor nem is keresem más elismerését. Jól esik, ha beesik, de nincs bennem az a nyitottság, ami provokálja az elismerést. Másrészt én életem során annyi menekülőt láttam már, aki a maga elé tartott "én csak barátkozni akarok" tábla mögül flörtölt, hogy az alap az, hogy emberek barátkoznak, beszélgetnek, fecsegnek, találkoznak, idemennek odamennek és ennek nincs semmi, de semmi több üzenete, mint a jófejek vagyunk és lazulunk, haverkodunk. Ezzel a hozzáállással persze elsodródnak azok is a haverkodásba, akik esetleg nem csak azt akarták. Harmadrészt, nem is gondolják, hogy egy ilyen nő nem foglalt. Negyedrészt, és ez nagyon fontos, én is sérülök amikor megpróbálok utat vágni mások zavaros kommunikációjában, de vonzom a zavarosan kommunikáló embereket, merthogy érzik, hogy nekik ez nem lesz annyira rossz... És ritkán érdekel valaki. :( Rémes ez, rémes ez. Tök béna vagyok :( Jobban tudok haverkodni meg anyáskodni, mint ismerkedni, pedig valamikor régen nem így volt ez, igaz, akkor még nem volt ennyi narancsbőr a seggemen. :DD

Tényleg érdekes. Ezt a vonzalmat sosem őrölte fel az idő. Nem kellett szembenéznie azzal ahogy elkopik a csillogás, a tisztelet, a vonzalom, a szeretet. Csak két gyerek, mint a Rómeó és Júliában. Nade nem is ez az érdekes, ha már nekiállok egy viccet elemezgetni, hanem épp tegnap hallgattam egy Pálferi előadást. Azt mondja benne, hogy amikor a szerelem tökéletességét éljük meg, akkor az életünk gyerekkori tökéletességét éljük, amikor minden magától (és nélkülünk !!!!) működik. Ezt az állapotot vágyjuk és kérjük számon a kapcsolaton később. Miért kellene erőfeszítéseket tennünk, amikor megéltük egy ideig, hogy magától működött? Akkor volt jó, most meg el van romolva! Az emberek nem szeretnek dolgozni a kapcsolataikért. FEJBEN azt mondják, hogy valaki fontos nekik, de tenni nem akarnak érte, vagy időt kiszorítani rá nem akarnak. De, ha megkérdezik tőlük, azt mondják, hogy fontos az a valaki. Fejben fontos. Visszatérve a szerelemre ami tökéletesen végződött mert a probléma meghalt mielőtt kidomborodhatott volna... Azért a mém nem igazságos. Néha egy ilyen kaland fordítja meg az életet, zökkenti ki, huzalozza át valaki agyát, ad utat annak amit elnyomott magában. És ettől tényleg emlékezetesebb mint minden jó utána. Mert a legfontosabb jót, a nagy változást ennek az embernek, ennek a tragédiának köszönhette.

azok, akiknek a nickje valami számot is tartalmaz, olyan automatizmussal blokkolom már őket. A napokban is egy értékes ember majdnem áldozatul esett! :) Hagyhatnám, persze, hogy a pornóblogok bekövessenek, de az azért olyan mintha azt mondanám, hogy élhetnek csótányok a lakásomban mert úgy se látom őket, ha felkapcsolom a villanyt elspuriznak a szekrény mögé. Hát ne. Persze, ha legalább egy lett volna az elmúlt sok év alatt, amiben egy nekem tetsző férfi tetszeleg, hát nem vagyok álszent, még be is követtem volna. De nem volt. Nézem ezeket a néha felbukkanó melegeket célzó kigyúrt macsókat és próbálok beléjük látni egy vonzó személyiséget, de nem megy. Merthogy olyan blogok nincsenek (hoppá, piaci rés!) ami beszélget, és beszélgetés közben küldözget egy-egy felajzó fotót, egy nyitottingeset a billentyűzet fölé hajolva, egy feltűrt ingujjút villanykörtecserélésről, vagy amikor szétvetett lábbal feléd fordul a forgószékkel az arcán szégyenlős-cinkos vigyorral, vagy amikor a mosogatónál áll könyékig habbban te meg bámulod a tenyérnyi seggét, hogy legszívesebben letépnéd róla a nadrágot, és közben beszél és beszél, vagy amikor kijön a fürdőből egy szál törölközőben vagy amikor bármikor, amikor nem akar szexis lenni, csak az, mert már mindig annak látod mert beszélgetés közben már csőbehúzták az agyad az az érzések meg gondolatok meg vágyak, mint egy türelemmel kötött pulóver szemei kapcsolódnak egymásba és kész is a pihepuha csapda, hol melegen karoló, hol béklyó amit nem tudsz levenni. ááááááá! Meg lehet ettől őrülni! Nincs is még tavasz se! A picsába!

De hálistennek, nincs ilyen blog, a csapdákat fájó szívvel, de módszeresen visszafejtem.

tegnap mondtam a főnökömnek, a kérdésem magamhoz minden férfinél ugyanaz. Érdekel-e amit beszél? A válasz többnyire az, hogy nem, bocs nem. Amikor esetleg igen, akkor meg, bocsi, fiatal, nős, mást szeret, valami. Uh, lehet nem kellett volna tegnap beszélgetnem a főnökömmel, aki kinyitotta Pandora szelencéjét a kérdéseivel, aztán meg Logannal, hát jól felkavarodott bennem minden. Ilyenkor kéne valami molyolós szerelést csinálni. Az mindig rendberakja az agyam.

ma olvastam egy pf bejegyzésben, hogy azt az embert találjuk vonzónak, aki melett jónak látjuk magunkat. Fordíthatom egyszerűen úgy is, hogy jól érezzük magunkat mellette. Kényelemben, biztonságban. De ez több ennél. Ő maga, a helyzet az idealizált önmagunkat tükrözi vissza. Ha szerencsés a csillagállás, akkor azt és olyan mértékben aminek nem tudunk ellenállni. Ha az ember a kapcsolatában nem tudja megélni a nőiségét, mert sosincs gyengédség, nincs szex, nincs visszajelzés a nőiességére, akkor... hát, akkor jön valaki, akinek elég ezt a vonalat pörgetni és a kiéhezett fél habzsol és örül és boldog és maga mögött hagy mindent. Csak azt akarja hallani, hogy gyönyörű, csodás vele szerelmezni és minden porcikája szexi és... és... Tapasztalatból tudom. Ám minden kapcsolat mumusa a megszokás, az unalom. Biztonság vs izgalom. Ez a két dolog ami meghatározza a kapcsolatainkat rövid és hosszútávon. És a legizgalmasabb, legkreatívabb ember is unalmas egy idő után, mert ő is csak ugyanúgy fog reagálni, mond valami vicceset, valami kreatívat, már megint, hát baromi uncsi. :D Ezért működnek sokáig a szar kapcsolatok :( :( mert nem unalmasak. A biztonsági faktor nagyon alacsony bennük, ez igaz, de folyamatosan etetik az agyat a kapcsolat problémáival. Persze, az okos ember egyszercsak azt mondja, hogy baszdmeg, ennyi idővel meg energiával egy piramist is építhettem volna, mint amennyit erre a szarra pazaroltam, és elkezd inkább piramist építeni odébbáll, de nem vagyunk okosak. Ezért tartjuk meg azokat a baráti kapcsolatainkat is, amikről magunk sem értjük, hogy minek. Mert etetik az agyunkat a szarral, mert inger, izgalom, rágógumi. Ezért leszünk függők a szoc médiától és foglalkozunk vadidegen emberek érdektelen dolgaival és válik fontossá, hogy vadidegen emberek jót vagy rosszat mondanak rólunk. Minél többen vannak, annál valószínűbb, hogy nem unjuk meg őket. és ha van valaki, aki véletlenül azt tükrözi vissza ami az idealizált énünk, akkor... oh, ah, oh, hát baromi jólesik. El is kezdjük etetni, nehogy a kis állatka ne jöjjön vissza máskor is. Na jó, ez egy másik téma, elkalandoztam kicsit. Nekem az az idealizált elgondolásom egy párkapcsolatról ebben az unalom vs. biztonság témában, hogy attól nem válik unalmassá, hogy mindkét ember mint egy fészekbe, hazahordja a megélt élményeket, az érdeklődést, a kérdéseit. Hogy élvezetet találnak benne, hogy egymást stimulálják. Persze, ehhez kell legalább 1-2 hasonló érdeklődési kör, de meg kell valami még mellé, hogy a másikról azt gondoljuk, hogy amikkel foglalkozik, az érdekes lehet, hiszen Ő foglalkozik vele, akkor annak kell lennie. Csakhogy ez az én agyam, az én bensőm vágya. Nagyon kevés ilyen kapcsolatot látok. De azt látom, hogy amelyik ilyen, az korkülönbségtől és mindentől függetlenül is működik. Logan azt mondta, hogy nem szabad hagyni, hogy a nő elunja magát. Szerintem nem arról van szó, hogy nem szabad hagyni, hanem csodálatos lehetőség az, ha valakivel folyamatosan oösszehordhatod és csereberélheted a dolgokat amiket megélsz, amik érdekelnek, amiket tanultál. Izgalomban tart, emlékeztet, felelevenít, érdeklődést kelt. Persze, lehet veszekedéssel is izgalomban tartani egy kapcsolatot meg kétséggel meg ellentmondásokkal. Szüörnyű ezt mondani, de sajnos ugyanúgy hat. Aztán a biztonságra törekvés vágya egyszer legyőzi. Olyan nincs, hogy én biztonságot adok, te meg az izgalmat. Nem fog működni! Egy idő után az érzelmi vagy a fizikai deficit miatt elmenekül az ember. Na jó, ezt a pszichopaták kurva jól csinálják, tőlük nehéz elmenekülni (jajj, ez is egy másik téma :() Szóval, ülnek a nappaliban és a pasi tévézik, a csaj laptopozik. Marha unalmasak.  Igen, mert éppen a biztonság része látszik. A biztonság része az is, hogy az ember nem retteg attól, hogy unalmassá válik a másik számára és nem kell folyamatosan valami szerepet játszania, hogy fenntartsa az érdeklődést. Azért nem retteg, mert van kommunikáció. Valódi, nem csak smalltalk. Vannak közös tervek, amik haladnak is. Vannak közös élmények. Akár az, ahogy főznek együtt és baromi elégedetten, egymást dicsérve megeszik. Beszélgetnek egymással. Kíváncsiak egymásra. És van eszük, hogy ezt némileg tudatosan megőrizzék. Biztonság ÉS izgalom.