Stampó kevert

Las Vegas, 2016.

Las Vegas, 2016.

Las Vegas, 2016.

Budapest

more here:

"elvesztek az adatok"

ennél kevés szebb lehet, talán majd instán, két oldalán kicsit megvágva! 

Dömsöd, Pest

A közpénztolvaj 888 munkatársa, a NER-kegyenc GFG huszonéves csaja kioktatja a magyar nőket, hogy igazából csak önzés és szar kifogások miatt nem szülnek, meg túl nagyok az igényeik.

Tegnap megnéztem egy lakást. 75 négyzetméter a XII. kerületben 49,9 millióért. Az ingatlan.com szerint alkalmi vétel a maga 643 871 forintos négyzetméteres áráért. A helyszínen marha gyanús lett, hogy ez nincs 75 négyzetméter. Mondom is az ingatlanosnak, aki persze állítja, hogy van annyi, mert bele van számolva az erkély fele is a maga 2,25 négyzetméterével. Hát én nem ezt a 2 négyzetméter hiányoltam. Oké, általában nem járkálok mérőszalaggal, így nem tudom ellenőrizni. De ott állva és visszaemlékezve az ingatlan.comon fent lévő alaprajzra, mintha azon olyan részek is bele lennének rajzolva, amik a valóságban nem találhatóak meg a lakásban. Vagyis a falak nem addig tartanak a valóságban, mint a rajzon. Szerencsére a kézzel gányolt alaprajzon volt pár szám a falak hosszáról, így lerajzoltam méretarányosan, azokat a számokat felhasználva, amik meg voltak adva (persze semmi nem garantálja, hogy azok valós adatok, sőt, egy rövidebb fal azon 4,7 méter, míg egy annál hosszabb 4,5 méter), viszont kihagytam újrarajzoláskor azokat a részeket, amikkel nem rendelkezik a lakás. És az jött ki, hogy a lakás nem 75 négyzetméter, hanem 60. Hirtelen eltűnt belőle 15 négyzetméter, egy szoba. És így már az alkalmi vétel úgy néz ki, hogy a lakás ára a piros nyílnál van:

2010: megkapja az első olyan film az operatőri Oscart, amit teljesen digitálisan forgattak. 2019: megkapja az első olyan film az operatőri Oscart, amit nem játszottak moziban. Ez gyorsan ment.

(Mint megtudtam, Rómának kell ejteni a címét mégiscsak.)

Amennyire bosszantott a film első fél-háromnegyed órája, annyira erősnek érzem a közepét.

Az, hogy egy spanyol nyelvű, személyes, fekete-fehér szerzői film ekkora karriert fusson be 2019-ben, az nagyszerű.

Cuarón operatőri munkája, ami Oscart kapott, profi és átgondolt, de nem az ízlésemnek való. Neki abszolút az volt a szándéka, hogy a kamerával párhuzamosan mozgó szereplők, nagy látószögű, kicsi vagy nagy, de fahrtos totálokban, objektíven, távolságtartóan legyenek ábrázolva. Én egyrészt szeretem a szubjektivitást, másrészt egy olyan mezőnyben, ahol a Cold War-ért az Idát is jegyző Lukasz Zal jelölve volt, másnak szerintem nem szabadott volna adni a díjat. (Nem megyek Oscar-rant-be át, a legjobb rendezést viszonylag megértem, de a Cold Wart jobb idegennyelvű filmnek is tartom - de az Oscar protest-szavazás, az is maradt.) Nem értem továbbá a fekete-fehéret, mert ha 1970 hangulatát akarta volna megidézni az alkotó, egyáltalán nem ilyen snittelést és képi minőséget választ. Mennyivel jobb lett volna, ha színtől függetlenül közelít ahhoz, ahogy 1970-ben kinézett egy film! Vagy legalább ha a fekete-fehérben rejlő lehetőségeket jobban kihasználja, és nem csak “szürkeárnyalatos” a kép…

Az, hogy egy ilyen filmet szinte senki ne tudjon moziban, azaz: nagy méretben, jó hangminőséggel, szép képpel, és száz másik nézővel együtt megnézni, az szerintem bűn, és továbbra is haragszom a Netflixre (lassan egy éve, az Annihilation óta). Cuarón rendezői és operatőri énjét is fölülírta az, hogy több emberhez juttassa el az alkotását (vagyis családjának történetét).

Mivel semmit nem tudtam előre a történetről, sok meglepetés ért, és a film elejének unalma és bosszankodása után a mozi, a tűz, a tüntetés, a hullámok is nagyon tetszettek. Az autós running gag-ek szintén kellemesen leptek meg.

Sajnos 135 percig egy lassú fekte-fehér film nem kötött le teljesen a számítógépem előtt ülve - bezzeg, ha a mozi harmadik sorában ültem volna…