Gondolom, hogy ez a gondolat az önrendelkezésnek és a bátorságnak egy igen radikális, egzisztencialista megközelítése.
Tudom, hogy az egyetlen szabadság a döntés. Senki nem hal meg kín nélkül, csak az, aki legyőzi a félelmét, és maga dönt róla!
A jó és a rossz, a buta, az okos… De szenved a beteg, és szenved az egészséges is. Szenved a gazdag, szenved a szegény… Krisztus is szenvedett… azt tanítják, miattunk, emberek miatt. De én is az emberek miatt szenvedek…
A többség meg az apja miatt.
Schopenhauernek igaza volt. Ezt túl kell élni.
Volt, aki azt mondta, hogy meg kell tanulni élvezni…
Sartre: Mivel nincsenek előre megírt szabályok, az ember „arra van ítélve, hogy szabad legyen”.
Vajon van objektív értelme az életnek, vagy az embernek meg kell teremtenie a saját értelmét?... Nem tudom.
Ha így van, akkor az értelem elkötelezettség.
Mindenesetre a szabadság nemcsak lehetőség, hanem teher is.
Egyébként a világban való tudatos részvétel sem garancia semmire!
Legfeljebb arra, hogy szinte minden napra jut egy ostoba, aki rávilágít a gyűlölet értelmére.
Sztoicizmusom nem tökéletes… Sajnos már nem is lesz az. Nem lehet, mert épp az imént hagytam magam felbosszantani. A történet teljesen hétköznapi.
Egzisztencialista lennék, mert nem fogadom el a társadalom elvárásait?…
A többség akarata rajtam mindig teher.
A művészet és a hétköznapi kicsinyesség közti pusztító akarat, maga a lét.
Ha a világ nem ad választ, majd én rajzolok magamnak…
#Surányi #egyalkoholistanaploja
