Done

Hatalmas tűz ég a szívemben. De sajnos én nem megmelegítem azt, aki szeretni próbál, hanem megégetem...

Kitiltottalak az elmémből, és most azon vagyok, hogy a szívemből is eltűnj.

Most már az én fejemben is elfogytak a kifogások, hogy miért védjelek tovább Téged. Nem keresel, és most már nincs több "talán azért nem, mert..."

Soha többé nem fogok kérni. Rájöttem, hogy a kérve kapott dolgok nem jönnek szívből. Vagy adj magadtól, vagy sehogy.

Évek óta üvölt a lelkem a fájdalomtól, a szívem pedig a szeretet hiánya miatt.

Rólam beszél; de velem nem.

Aki kellett a szívemnek, annak én nem kellettem. Kiábrándító ez a csúf valóság.

Nem fogsz lehorgonyozni a szívem közepén.. ugye??! Te is csak egy átutazó vagy.. igaz?!?

Állandóan olyan érzésem van, mintha lemaradnék valamiről. Mintha lemaradnék a saját életemről...

... és a hallgatása volt az, ami választ adott az összes kérdésemre.

Szorít a mellkasom. Fáj. Nem kapok levegőt. Kiakarok futni a világból...

Órák óta kattogok. Nem tudok aludni. Leírnám az érzéseim, próbálom megfogalmazni, de nem megy. Egyik szó sem adja vissza azt, ami most a szívemben zajlik. Igen... a szívemben. Mert éjszaka, mikor senki sem lát, megengedem neki, hogy átvegye az irányítást az eszem felett. Majd elég lesz reggel józanésszel gondolkodni...

Én nyújtom a vígaszt, miközben magam is fuldoklom.

Csak remélni tudom, hogy elég vagyok neki; s nem pedig túl sok, vagy túl kevés.